Marosvécstől Nagyenyedig a Kemények nyomában

A nagyenyedi Áprily-estek májusi rendezvényének vendégei a szászrégeni Kemény János Művelődési Társaság két tagja, Böjte Lídia magyar szakos tanárnő, a társaság elnöke és Kun László marosvécsi történész voltak, akik Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznő közreműködésével A Kemény család az erdélyi magyar művelődés szolgálatában című előadásukkal a népes közönséget a híres erdélyi arisztokrata család életének és áldozatos, művelődést és tudományt pártoló munkásságának titkaiba vezették be.

Fotó: Bakó Botond

A nagyenyedi Áprily-estek májusi rendezvényének vendégei a szászrégeni Kemény János Művelődési Társaság két tagja, Böjte Lídia magyar szakos tanárnő, a társaság elnöke és Kun László marosvécsi történész voltak, akik Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznő közreműködésével A Kemény család az erdélyi magyar művelődés szolgálatában című előadásukkal a népes közönséget a híres erdélyi arisztokrata család életének és áldozatos, művelődést és tudományt pártoló munkásságának titkaiba vezették be.

Kun László és Böjte Lídia előadásait erős kapocsként fogta össze Kilyén Ilka színművésznő fellépése, aki Áprily Lajos A Fejedelemhez című ódájával nyitotta a rendezvényt, a két előadás közt Kós Károly Kiáltó szó című írásából készült összeállítását mondta el, végül Dsida Jenő Psalmus Hungaricusának két énekével zárta a nagy sikerű műsort.

A marosvécsi kastély tövéből ékező Kun László jól dokumentált, érdekfeszítő előadásában kitűnően behatárolta a Kemény család életterét: „Képzeljünk el Erdély térképén egy hegyesszögű háromszöget, amelynek »csúcsain« helyezkednek el Marosvécs és Nagysajó, illetve Alsógáld kastélyai. Az összekötő szárak mentén, Nagysajó és Gáld között találhatóak a pusztakamarási, kolozsvári, alsójárai, nagyenyedi, míg az Alsógáld – Marosvécs vonalon fekszenek a marosszentkirályi, csombordi, magyarbükkösi kastélyok és udvarházak”.

Az előadó hangsúlyozta, hogy a Kemény család kiemelkedő tagjai az évszázadok folyamán erkölcsi kötelességüknek tartották a művelődés és oktatás támogatását. Érdemük volt többek között sok tanulni vágyó ifjú külföldi tanulmányainak elősegítése. Ennek legjellegzetesebb példája a két Bolyai, Farkas és fia, János taníttatása. Az ő anyagi és szellemi támogatásuknak is köszönhető a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása. Hozzájárultak ugyanakkor az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság és az Erdélyi Múzeum-Egyesület létrehozásához is.

A művelődéspártoló Kemények közül kiemelkedő szerepe volt báró Kemény Jánosnak (1903-1971) a Trianon utáni Erdély irodalmi és művelődési életében, „aki talán legtöbbet tett az erdélyi magyar kultúra fevirágoztatásáért”, akinek meghatározó szerepe volt az Erdélyi Helikon szabad írói csoportosulás létrejöttében és működtetésében, a kolozsvári magyar színház megmentésében és a marosvásárhelyi Székely Színház megalapításában.

Miután az előadó röviden ismertette Kemény János életét, Böjte Lídia tanárnő részletesen bemutatta a vécsi kastély urának irodalompártoló és művelődésszervező munkásságát. Rendkívül színes előadásában kiemelte a fiatal várúr és felesége, Augusta Patton áldozatos, önfeláldozó munkáját és szerepét a helikoni összejövetelek megszervezésében. A kötetlen, szabad előadásnak különös szerepe volt abban, hogy emberközelbe hozza, valósággal megelevenítse a marosvécsi kastélyban és hatalmas kertjében a két világháború közt lezajló irodalmi összejövetelek eseményeit. A gyakorló pedagógus szakértelmével kiválasztott és felolvasott Hunyady Sándor- és Tamási Áron-szemelvények fontos szerepet játszottak a hiteles környezet- és hangulatrajzban.

Köszönjük ezt a szép tavaszi délutánt kedves vendégeinknek, amellyel hozzájárultak helytörténeti ismereteink gazdagításához, közelebb hozták egymáshoz a Kemény család ősi fészkeinek, a maros-vécsi kastélynak, az enyedi „Burg”-nak, az alsógáldi és környékbeli főúri kastélyoknak egykori, műveltséget, tudományt támogató és Erdély földjét védő, különböző századokban élő nagy személyiségeit.

Józsa Miklós