A Marshall-tervet 70 éve hirdették meg

Hetven éve, 1947. június 5-én mondta el a Harvard Egyetemen George C. Marshall amerikai külügyminiszter azt a beszédet, amelyben átfogó gazdasági segélyprogramot hirdetett meg a háború utáni Európa újjáépítése érdekében. A beszéd ugyan csak tízperces volt, történelmi hatása azonban hosszú évtizedeken át érezhető volt.

A II. világháború befejeződése után az antifasiszta koalíció szétesett, beköszöntött a kétpólusú világ korszaka. Az Egyesült Államok gazdaságilag és politikai súlyát tekintve is rendkívül megerősödve került ki a háborúból. Míg Európa romokban hevert, Amerikában évente 15 százalékos volt a gazdasági növekedés, és az öreg kontinensnek nyújtott háborús kölcsönök révén az európai aranytartalékok szépen lassan átcsordogáltak a tengerentúlra. Az amerikai külpolitikát a Harry S. Truman elnök által meghirdetett doktrína határozta meg, amely a kommunista terjeszkedés „feltartóztatását” tűzte ki célul. A doktrínának voltak biztonságpolitikai (a NATO létrehozása) és gazdasági elemei is, utóbbi a Marshall-segélyben öltött testet.

A washingtoni vezetés tisztában volt azzal, hogy az európai gazdasági újjáépítés segítheti a politikai stabilitást, ezáltal a feltartóztatást és a következő háború elkerülését. Azt is felmérték, hogy ha ez amerikai segítséggel valósul meg, abból az amerikai gazdaság busás hasznot húzhat. A második világháborúban elpusztult európai gazdaságot 1946-47-ben zord tél sújtotta, amit nem egy helyen éhínség kísért. A győztes Nagy-Britannia maga is elszegényedett a háború költségei és az amerikai hitelek miatt, a vesztesektől pedig nem lehetett hadizsákmányt követelni, mert nem maradt semmijük.

Ilyen körülmények között kezdett neki a korábbi tábornok, a világháborús győzelem fő szervezőjének tartott Marshall vezette külügyminisztérium egy átfogó segélyprogram kidolgo-zásának, a munkában jelentős szerepet vállalt Averell Harriman és George F. Kennan. A hivatalosan Európai Újjáépítési Programnak (ERP) nevezett tervet Marshall 1947. június 5-én a Harvard Egyetemen ismertette. A program minden háború sújtotta európai ország számára jelentős segélyeket helyezett kilátásba, amennyiben az adott állam kész együttműködni az Egyesült Államokkal, ahogy Marshall fogalmazott: a mi politikánk nem egy eszme vagy egy ország, hanem az éhség, a szegénység, a reménytelenség és a káosz ellen irányul.

A kilátásba helyezett 13,3 milliárd dollár elosztásáról július 12-én Párizsban kezdődött tanácskozás. Erre minden európai országot, még a Szovjetuniót is meghívták, kivételt csak a Franco vezette Spanyolország jelentett. Moszkva azonban elutasította a részvételt, és a befolyása alatt álló államoknak megtiltotta a segély elfogadását, amire Csehszlovákia és Lengyelország hajlott volna. Végül tizenhat nyugat-európai ország fogadta el a tervet gazdasága helyreállítására, a hatalmas összegű program 90 százaléka segély (lényegében ajándék), 10 százaléka kölcsön volt. Az öreg kontinensen landoló szállítmányok 33 százaléka nyersanyag és félkésztermék, 29 százaléka élelmiszer, takarmány és műtrágya, 16 százaléka fűtőanyag, 22 százaléka pedig más áru volt. Az Egyesült Államok mellett Kanada és Dél-Amerika is hozzájárult a segélyekhez.

A programnak az Egyesült Államokban is voltak ellenzői, róluk Harriman azt mondta, hogy csak moziba akarnak járni és Coca-Colát inni. Végül a szovjet fenyegetésre való hivatkozással sikerült meggyőzni a kongresszust, amely 1948. március 31-én áldását adta, a törvényt április 3-án írta alá Truman elnök. A következő három évben Nagy-Britannia 3,2 milliárd, Franciaország 2,7 milliárd, Olaszország 1,5 milliárd, az NSZK 1,4 milliárd, Hollandia 1 milliárd, Ausztria 678 millió, Belgium 560 millió dollárt kapott, a legkevesebbet Izland és Portugália, a pénz 70 százaléka a megvásárolt áruk révén azonnal visszaáramlott az Egyesült Államokba. A segélyeknek köszönhetően Nyugat-Európa felszámolta a háborús károkat, elérte a békeidők termelési szintjét, és 1953 és 1963 között a fejlődés üteme túlszárnyalta az amerikait. A Marshall-terv a nyugat-európai integrációs szervezetek egyik kiindulópontjának is tekinthető, ekkor jött létre az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (OEEC, 1960-tól OECD).

Bár az egykori ötcsillagos tábornok, kiváló diplomata George C. Marshall csak két éven át állt a külügyminisztérium élén, programja révén beírta magát a történelemkönyvekbe. 1948-ban a Time magazin az év emberévé választotta, öt évvel később pedig Nobel-békedíjjal tüntették ki.