Márton Géza 70 évesen is kispályázik

„Gyógyszereket nem szedek, egészséges vagyok, csak a térdem fáj egy kicsit. Van egy kedves feleségem, két szép lányom, két remek vejem, két gyönyörű unokám. Nyugodtan mondhatom, hogy boldog nagyapa vagyok, aki büszke a családjára, és aki számára az életkort jelző 70 csak egy szám” – avat be a hétköznapjaiba Márton Géza futballista, aki az Apollo Old Boys öregfiú-együttesének a legidősebb, 60 év felettieket tömörítő korosztályában ma is heti rendszerességgel kispályázik.

„Édesapám is imádta a futballt, az ő génjeit őrököltem; öcsém, Márton Sándor is kispályázik még 68 évesen. Gyerekkoromban tornáztam, majd kosárlabdáztam – így a rugalmasság és a magasra ugrás sokat segített a labdarúgásban, hiszen rengeteg gólt fejeltem –, tinédzserként pedig utcai focibajnok voltam” – teszi hozzá. Példaképei kedvenc csapatából, as ASA-ból Nagy Miki, illetve Hajnal Gyuszi, mivel technikás focisták voltak, ugyanakkor Bölönit és Varodit az elszántságukért és a munkásságukért csodálta.

Fiatalon, az 1-1-re zárult Dermagant – Metalotehnica találkozón góllal debütált.

Öt évig játszott a Gyergyószentmiklósi Jövőnél, a B osztályban is szerepelt velük, ami sportpályafutásának legszebb időszakát jelentette, a csapat tagjaival évente találkoznak augusztus második szombatján.

„Amikor feljutottunk a B osztályba, az akkor mintegy 20 ezres város lakói egy hétig örömmámorban ünnepelték a sikert – idézi fel a korszakalkotó sportcélkitűzés megvalósítását. – Gyergyóból 1978-ban az akkori B osztályos Relonul Săvinești akart leigazolni, ahol a néhai Ráksi Gábor volt edző, azonban nem sikerült, mivel nem volt karácsonkői személyazonosságim.”

Így útja Csíkszeredába vezetett, ahová egykori csapattársával, Vajna Csabával került 1981-ben: az együttes neki is köszönhetően maradt bent a B osztályban. Aztán Vakarcs Domokos edzősége alatt az 5. helyen végeztek, később a marosvásárhelyi Publik Antal lett a csapat szakvezetője.

Az 1981/1982-es idényben, az akkor megyei bajnokságban szereplő Elektromarosnál töltött egy remek évet 29 évesen (27 gólt szerzett a bajnokságban, 8-at a Románia-kupában, összességében pedig 46 gólt jegyzett), sőt egy év múlva a Szentkeresztbánya elleni döntő találkozón két találat is fűződött a nevéhez.

32 évesen került az Ileforhoz, ahol nyolc évet maradt, pedig csak egy évet számított ott tölteni. Egy évig csapattárs lehetett itt testvérével, akivel a pályán is remekül egyezett.

Párhuzamosan minifutballozott is: miután leszerelt, azaz 1974-től már az Oncsa minifocistája volt. 1984-től 2011-ig kispályázott, majd 68 évesen újrakezdte.

„Negyvenhárom éve élek boldog házasságban feleségemmel. Huszonegy éves unokám másodéves hallgató, ösztöndíjas a Sapientia Tudományegyetemen, és a foci tőle sem áll távol: nyolc évet játszott a Speranțánál Márton László edzősége alatt” – kanyarít vissza a mába beszélgetésünk végén Márton Géza.