Csökönyös az államfő. Már-már diktátori megszállottsággal ragaszkodik hatalmi elképzeléseihez. Miután kormánybukásba kergette a maga alá gyűrt néppárti karámba tartozó liberális álcájú nemzeti pártot, újfent a kezes bárány Ludovicot bízta meg látszatkormányalakítással. Természetesen csak azt követően, hogy magához rendelte a parlamenti pártokat konzultációs színjátékra. Megértjük mi, hogy teher lehet a demokrácia a pátriárkaallűrű fizikatanárnak, aki országvezetői képesítését a helyi kiskirályok önkényligájában szerezte, de a látszat kedvéért néha legalább álcázhatná hatalomvágyát. Természetes, hogy a kormányzás szálait is kézben szeretné tartani, amolyan rejtett elnöki diktatúra módján. Még mielőtt megköveznének, gyorsan leírom, hogy a teleormani funkcionális analfabéták regnálása még ennél is károsabb volt az országnak és a népnek. Nemcsak a szocdem pártot vitték a szakadék szélére, hanem a megalapozatlan közszférai bérnöveléssel és a fenntarthatatlan nyugdíjemelési ütemtervvel az ország gazdasági egyensúlyát is veszélybe sodorták. És erre mit lépett az első Ludovic Orban-kormány?! Megígérte, hogy betartja a törvényalkotás játékszabályait, és nem él a sürgősségi kormányrendeletek eszközével, a munkahelyteremtő közberuházásokat felpörgeti, karcsúsítja az állami bürokratikus rendszert, meneszti az állami alárendeltségű intézményekből a politikai alapon kinevezett vezetőket, az egészségügyi és oktatási rendszereket a huszonegyedik századi elvárások szintjére emeli. És mit kaptunk helyette? Két tucat sürgősségi kormányrendeletet egyetlen éjszakába nyúló „pókerpartin”. Köztük olyant is, amely alkotmányjogilag kifogásolható. Más esetben vitatott a közpénzfelhasználás. Az állami alárendeltségű vállalatokból és intézményekből valóban kirúgták a szocdem kötődésű vezetőket, és helyettük liberálisokat ültettek a bársonyszékekbe. Sajátos módja ez a vízügy vagy az oktatás és az egészségügy politikamentesítésének. Magyarán: szemrebbenés nélkül hazudtak, amikor az ellenzéki pártok parlamenti támogatását kérték az első Lajos-kormány megszavazásakor. Most ugyanazzal a kormányfőjelölttel, változatlan programmal és kabinettel, amelyet néhány napja bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatott a törvényhozás, újbóli parlamenti megbízatásért kuncsorog az államfő kedvenc csapata. Tudjuk, a nyíltan hangoztatott szándék az, hogy a második Lajos-kormány is elbukjon, ezáltal közelebb kerülünk az előre hozott parlamenti választásokhoz. Érthető a liberálisok sietsége, mert őszre elfogyhat a maradék hitelük is, főleg ha a törvénybe foglalt nyugdíjemelést elhalasztják – amint a pénzügyminiszter már tett erre utalást –, és újabb sürgősségi kormányrendeletekkel teszik még kiszámíthatatlanabbá megélhetésünket. A magyar közösség kíváncsian várja, hogy most mit fog lépni Kelemen Hunor csapata.
