Meddőség: a párok 15-20 százalékát érinti

A legtöbb ember számára a család gyerekkel való bővülése természetes dolog,

sok pár életében azonban akár évekig is várat magára a várva várt teherbe esés. A meddőség állapotát nehezen értik meg azok, akiknek nem kell megküzdeniük vele, az érintett pároknak a lelki megpróbáltatás mellett ráadásul szembe kell nézniük a család, illetve a környezet kérdezősködésével, hiszen mindenki arra kíváncsi, mikor jön már a baba. A meddőség betegség, és manapság egyre gyakorabban fordul elő, a reproduktív korban lévő párok mintegy tizenöt-húsz százalékát érinti – mutatott rá dr. Nagy Barna szülész-nőgyógyász, a marosszentgyörgyi Zygota meddőségi klinika főorvosa, aki a napokban a marosvásárhelyi Védem Egyesület meghívására tartott erről igen érdekes és tanulságos előadást. 

Bár a meddőséget egykor tabutémaként kezelték, és gyakran a pár kudarcként élte meg a teherbe esés elmaradását, ma valamelyest változott a helyzet, a gyermekvállalás előtt álló fiatalok nyitottabban viszonyulnak hozzá, nem tartják szégyennek, ha huzamosabb ideig nem jön össze a baba. A meddőség mint betegség az elmúlt évtizedekben világszerte előtérbe került, szociális problémaként tekintenek rá, hiszen – főként az európai országokban – kiöregedőben van a társadalom. 

A meddőség 15 százaléka ismeretlen eredetű

Meddőségről akkor beszélünk, ha fogamzásgátló módszer alkalmazása nélkül, rendszeres nemi élet mellett, egy év alatt nem következik be teherbe esés. Dr. Nagy Barna hangsúlyozta: a meddőség betegség, és egyre nő az ezzel küzdő párok száma. Miközben néhány évvel ezelőtt 10-15 százalékra becsülték ennek arányát, ma már 20 százalékról szólnak a statisztikák. Ebben egyebek mellett jelentős szerepet játszanak a megváltozott gyermekvállalási szokások, a nők egyre később vállalnak gyereket, először egyetemi oklevelet szereznek, karriert építenek, lakásra gyűjtenek, majd 35 éves korukban eszükbe jut, hogy jó lenne egy gyerek. 35 éves kor után viszont jelentősen csökken a teherbe esés esélye. 

A meddőség okát a közvélekedés rendszerint a nőkben keresi, holott a sikertelenség oka éppúgy lehet a férfi, sőt, egy időben mindkét félnél állhat fenn probléma, ami a gyermekáldást késlelteti. A meddőség által érintett párok esetében 35 százalékban a nő, ugyanebben az arányban pedig a férfi okolható a gyermekáldás elmaradásáért. Mintegy 15 százalékra tehető azon esetek száma, amikor mindkét félnél tapasztalt elváltozások késleltetik a teherbe esést. 15 százaléka a meddőségeknek ismeretlen eredetű, azaz hiába végzik el a kivizsgálást a szakemberek, nem találják meg az okát. A főorvos szerint ennek az elfogadása a legnehezebb a páciensek számára, ugyanis ha kiderül, milyen ok áll a meddőség hátterében, sok esetben akár kezelés vagy sebészeti beavatkozás is megoldhatja a problémát, viszont amennyiben ismeretlen az ok, csak a kérdések maradnak. 

Számos esetben a meddőség nem önálló betegségként jelentkezik, hanem különböző fizikális, illetve pszichikai állapotok fő tüneteként. Az okok kapcsán a szakember rámutatott, a szervi okok mellett – mint például a nőknél a méh, a méhszáj rendellenességei, a petevezeték megbetegedései, vagy a manapság oly gyakran emlegetett endometriózis – az életmód és a stressz is szerepet játszhat a teherbe esés elmaradásában. Mint mondta, számos példa van rá, hogy veszélyhelyzetben, amikor hosszan tartó félelemben éltek, a nőknek hónapokig kimaradt a menstruációja. 

Előadása során a szülész-nőgyógyász főorvos a mesterséges megtermékenyítés különböző módozatairól, az inszeminációról és a lombikbébi-eljárásról, azaz az in vitro fertilizációról is részletesen beszámolt. Mint mondta, 1987-ben született meg az első lombikbébi, mára pedig világszerte több mint ötmillió baba jött a világra ezzel a módszerrel. Az általa vezetett marosszentgyörgyi meddőségi klinikán nyolc év alatt mintegy ötszáz lombikbébi fogant meg. A statisztikák szerint a meddőségi központokban a sikerráta negyven százalék körüli, a beültetett embriók negyven százalékából lesz terhesség, és harminc százalékban meg is születik a baba. A közönség soraiban ülők kérdéseire válaszolva dr. Nagy Barna kifejtette, volt olyan feltételezés, hogy a lombikbabák bizonyos genetikai betegségekre hajlamosabbak, viszont a kutatások igazolták, hogy ezek előfordulása elenyésző. Az is felmerült, hogy a lombikbébi-eljáráson átesett nők gyakrabban betegednek meg petefészekrákban. Azonban kiderült, hogy nem maga az eljárás hajlamosít a petefészekrákra, hanem bizonyos betegségek, amelyek meddőséget okoznak. 

Csekély állami támogatás

A lombikkezelés jelentős anyagi erőfeszítést jelent az erre vállalkozó párok számára, ugyanis Romániában az állam csekély összeggel támogatja ezeket a beavatkozásokat. Létezik ugyan egy program, amelynek keretében 6500 lejjel hozzájárulnak a költségek fedezéséhez, amennyiben bizonyos feltételeknek eleget tesz a pár, és bekerül a programba, viszont a főorvos szerint ez az összeg hozzávetőlegesen egyharmadát teszi ki a kiadásoknak. Ugyanakkor a programra szánt büdzsé csupán bizonyos számú beavatkozásra elegendő. Tavaly áprilisban már tudták, mennyi pénz áll rendelkezésre, idén azonban ez előreláthatólag csak júniusban derül ki – mutatott rá.