Bucurfalván a helyzet változatlan. Ugyanaz a palotaharc, amelybe már mindenki belefásult. Az államelnök kioktatja a kormányfőt, a szenátus elnöke illetlenül viselkedik saját párttársának miniszteri beiktatásakor, a szoclib kormányfő „lemarházza” az államfőt.
Bucurfalván a helyzet változatlan. Ugyanaz a palotaharc, amelybe már mindenki belefásult. Az államelnök kioktatja a kormányfőt, a szenátus elnöke illetlenül viselkedik saját párttársának miniszteri beiktatásakor, a szoclib kormányfő „lemarházza” az államfőt. Ők igazgatnák az országot, ha a gyerekes civakodásukon kívül másra is lenne idejük, mint hogy a televízióban üzengessenek egymásnak. Már a nyilvánosság jegyében közvetített kormányülés-ízelítő sem egyéb, mint kamaszok heccpartija. Közben mindannyiunk sorsát befolyásoló elfusizott döntések tucatja születik a zárt ajtók mögött. Pontosabban: a közvita mellőzésével. A legszomorúbb, hogy az ifjú szocialisták és liberális álcájú koalíciós társaik nemhogy jobban teljesítenének, mint az előző kormányok, hanem néha még azokat is alulmúlják. Képtelenek megvalósítható költségvetést kidolgozni. Ezért év közben a pazarlások pótlására újabb dézsmát vetnek ki a adófizetőkre. A fekete- és szürkegazdaságot képtelenek kifehéríteni. Aki a zavarosban halászik, az továbbra is jól él majd. A tisztességes vállalkozókról és állampolgárokról húzzák le a bőrt. Most kitalálták a feljelentés alapú vagyonosodási vizsgálatot. Porhintésnek talán hasznos lehet, de a nagy tolvajok megtalálják, miként légiesítsék kincseiket. Mert eddig is tudták, hova dugják a nem legális jövedelmüket. De mi lesz a pimaszul magas fizetésekkel? Némely állami vállalat vezetője több tízezer eurós havi jövedelmet zsebel be. Sikerdíjjal felturbózott fizetés gyanánt. A Hargita megyei rendőrfőkapitány ténykedését például tavaly havi tízezer lejjel honorálták. Közben pénzszűkére hivatkozva a keddi kormányülésen eldöntötték, hogy a közszférában dolgozók étkezési és üdülési járulékaikat a jövő évben sem kapják meg. Pontáék mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a múlt év tavaszán pont ezekért az intézkedésekért buktatták meg a kormányt. Ráadásul most a tomboló gazdasági krízisre sem hivatkozhatnak, hisz enyhe növekedést könyvelhetett el az ország. De csak statisztikailag, mert úton-útfélen drágulást tapasztalunk. És a kormánynak van pénze. De nem oktatásra vagy egészségügyre, hanem számítástechnikai programokra. Közel ötvenmillió eurót kap négy minisztérium erre a célra. Bár ez nem szolgálja sem a gazdaságélénkítést, sem a bürokrácia leépítését – mint ahogy a kampányígéretek szóltak –, csak néhány pártközeli vállalkozáshoz csúsztatnak tartalékpénzt a jövő évi választásokra. A három közméltóság pedig tovább járja médiatáncát.
