Az évtized, vagy talán még hosszabb időszak legsúlyosabb válságának vagyunk nem is oly távoli tanúi az utóbbi hetekben. Bármi
Az évtized, vagy talán még hosszabb időszak legsúlyosabb válságának vagyunk nem is oly távoli tanúi az utóbbi hetekben. Bármi is legyen a nyugati világ és az orosz medve ukrajnai birkózásának kimenetele, abban már most biztosak lehetünk, hogy ez az ügy kihat a romániai adófizető életére, zsebére is. A kérdés csak az, hogy mekkora mértékben.
Már eddig is láthattuk, hogy az európai valutával szemben a lej gyengülni kezdett – ebben az ukrán mellett a bukaresti politikai válságnak is volt szerepe –, és az euró árfolyamának közvetlen befolyása van rengeteg termék és szolgáltatás árára, amit azonnal megérez a fogyasztó. Később fogja tapasztalni annak hatását, hogy a válság alighanem elrettenti az egész régiótól a nagyberuházókat. Ez a közvetlen tőkebefektetések visszaesésén túl – inkább előbb, mint utóbb – a banki kamatok emelkedését is maga után vonja a szakértők szerint, így akinek törlesztő részlete van, máris többszörösen fizeti ki az ukrán cirkusz árát. És minél tovább tart a krízis, annál drágábban.
Még szerencse, hogy közben kiléptünk a télből, mert a gáz árát is a csillagok felé indíthatják el ezek az események. És ez már nem csak minket érinthet, hanem fél Európát. A jó hír a bajban az, hogy a birkózó felek energiakérdésben voltaképp egymásra vannak utalva. Az orosz medvének muszáj eladni, az újabb befolyási övezetre és piacra áhítozó unió pedig rá van szorulva a túlnyomórészt ukrán területen átszállított energiahordozókra. Így jó eséllyel a tárgyalóasztaloknál születik megoldás. A teremtő óvjon attól, hogy a fegyverek vegyék át a szót, mert akkor könnyedén lehet ebből az évszázad válsága a világ e tájékán.
Hosszabb távon még csak találgatni lehet a fejleményeket, de a mi szemszögünkből nézve ennek az ügynek nincs jó megoldása. Ha a medve nyer, a nyugatiak majd betartanak neki minden lehetséges módon, így jó néhány évre hozzá kell szoknunk a feszültségekhez, menetrend szerint jönnek majd a gázárbotrányok minden télelőn. Ha pedig az unió gyarapodik gyorsan egy új tagállammal, akkor kapunk egy méretes és népes keleti szomszédot, ahol a munkaerő még a miénknél is olcsóbb, lehet, hogy az erre építő multik egy része már készen is áll a költözésre. Nem csak ezért kellene a sorsunk intézésével megbízott politikusoknak a medve árnyékában a diplomáciai babérok hajszolása mellett arra is jobban odafigyelni, hogy a sztrádaépítésekkel a „nemzeti” autógyártó érdekeit is tartsák tiszteletben. Mert ha az attól függő százezres nagyságrendű munkahely nem keletre, hanem afrikai tájakra vándorol a közeljövőben, az még akkor is fájni fog, ha az ukrajnai vezetékeken gáz és olaj helyett mézet és sült galambot fognak szállítani.
