Megéri dolgozni?

Az év közbeni megfeszített tanulás és a rengeteg stressz levezetéseként a legtöbb diák pihenéssel tölti a nyarát. Az érdeklődési körtől és a pénztárca vastagságától függően van, aki az aktív pihenést választja, és a környező országok fesztiváljait járja végig, de van olyan is, aki inkább a vízparton ücsörög, amennyit csak lehet. Velük szemben van egy csoport, aki nyáron sem pihen: néhány középiskolás, illetve egyetemista az egész nyarat arra áldozza, hogy tapasztalatot és pénzt szerezzen.

A nyári munka kapcsán sok kérdés feltevődik. Vajon pénzért vagy a szakmai tapasztalatért indul el valaki idő előtt a munkakeresés útján? Milyen mértékben tud beilleszkedni néhány hónap alatt a munkaközösségbe, figyelembe véve, hogy munkatársai már az első perctől tisztában vannak azzal, hogy az ottléte időszakos csupán? A motivációjukról, a diákmunka során tanultakról, a terveikről kérdeztünk meg néhány egyetemistát.

Orsolya jelenleg közegészségügyi szakpolitikákat tanul, jövőben diplomázik. Egyetem mellett pincérként keresi meg a zsebpénzét. Az állandó munkahelyet nyári munka előzte meg. Az első nyári munkáját tinédzserkorában, a tizedik osztály elvégzését követően kapta. Elmondása szerint „tipikus” diákmunka volt: gyümölcsszedés, csomagolás. „Elsősorban a pénz motivált, érettebb fejjel már láttam, hogy a zsebpénz kipótolásánál többet jelent. Nagyon jó tapasztalatszerzésnek bizonyult, sokat tanultam belőle.” Mivel jóval az egyetemi évek előtt tapasztalta meg, hogy milyen egy munkaközösséghez tartozni, feltevődik a kérdés, hogy az ott tapasztaltak befolyásolták-e valamilyen mértékben a pályaválasztását. „Az első munkám arra ébresztett rá, hogy mindenképpen szeretnék emberekkel foglalkozni. A mostani munkahelyemen ez az érzés csak megerősödött bennem, szerintem az eddig tapasztaltakat tudom majd kamatoztatni a diploma megszerzése után is” – tette hozzá.

Csaba mechatronika szakon tanul, nyáron egy cukrászdában dolgozik szülővárosában. A kezdetekről így mesél: „Az első nyári munkámat négy évvel ezelőtt vállaltam be, szórólapokat kellett osztogatnom. Leginkább az motivált, hogy értelmet adjak a nyaramnak, de persze az is nagy öröm volt, amikor átvettem az első fizetésemet. Nyaralni is tudtam abból a pénzből, s még egy kicsit meg is takarítottam belőle”. Az elmúlt években tapasztaltakról elmondta: „Megtanultam, hogy szinte minden megoldható egy kis mosolygással. Ha valakire rámosolyogsz, sokkal barátságosabban viszonyul a helyzethez, problémától függetlenül. Emellett megtapasztaltam azt, amit addig csak elméletben tudtam: mindig mindenhol pontosnak kell lenni!”

Panna két egyetemen tanul párhuzamosan: nemzetközi kapcsolatok szakon jövőben diplomázik, vallástudományok szakon még két éve van hátra. Idén nyáron vállalt először munkát, konyhai kisegítőként dolgozik egy bisztróban. A munkakeresés folyamatáról elmondta: „Nagyon hamar rátaláltam erre a helyre, a bisztró kapujára ki volt plakátolva, hogy munkaerőt keresnek, beküldtem az önéletrajzomat, és itt vagyok”. Mivel egy kialakult munkaközösségbe csöppent bele rövid időre, tartott a beilleszkedéstől, de félelmei alaptalanok voltak: „Azt, hogy ki hogy tud beilleszkedni a munkatársak közé, az egyén és a meglevő közösség jelleme határozza meg szerintem, nem lehet általánosítani. Nekem nagyon pozitív tapasztalatom van a kollégákkal, már az első napokban nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, meg persze a kávé is sokat segít az emberek összehozásában. Az ember, ha munkahelyet talál, vele jár a társaság is, valamilyen szinten mindenkinek érdeke, hogy jó legyen a hangulat”.

Az elmúlt egy hónap alatt tanultakról megtudtuk: „A nyári munka olyan a készségeid számára, mint egy edzőtábor. Természetesen attól is függ, hogy milyen munkát végzel, de szerintem ami mindenhol alapvető tanulság, az az, hogy megtanulod egy picit jobban beosztani az idődet és a pénzedet. Összeveted, hogy mennyi szabadidőd van, mit enged meg a keret, nyugodtan tudsz hétvégén egyet kirándulni, benézni egy fesztiváli hétvégére. Emellett nagyon fontos, hogy megtanulsz alkalmazkodni az új szituációkhoz, különféle embertípusokhoz”. „Ha tudnám, hogy pontosan mit szeretnék csinálni, szívesebben lennék önkéntes vagy gyakornok egy olyan helyen, ahol tanulhatok és fejlődhetek, de mivel még nincs elképzelésem a szakmai jövőmet illetően, inkább azt választom, ahol több pénzt tudok keresni.”

Tímea kommunikáció és közkapcsolatok szakos hallgató, a második nyarát tölti egy esküvőszervező cég kisegítő személyzetének tagjaként. „A munkakeresésnél szempont volt az, hogy ne kössem le magam egész nyárra: hétvégén dolgozom, a hétköznapjaim nagy része szabad.” Az elmúlt időszak tapasztalataira reflektálva elmondta: „Sokat segített ez a munka abban, hogy megtanuljak csapatban dolgozni, fejlesszem a szervezőkészségemet, türelmesebb legyek, és azt hiszem, hogy ez idő alatt picit a szervezetem is hozzászokott a kevés alváshoz. Szerintem azt, hogy mit jelent annak a fontossága, hogy valamilyen feladatot időre el kell végezni, mindenhol hasznosítani tudom majd.” Szabolcs tájépítészetet tanul, tizedikes korában kóstolt bele a munkás életbe egy építkezésen, kőművessegédként. Az azt követő évben ácsként próbálhatta ki magát, idén a második nyara, amit villanyszerelő- segédként tölt el. „Nagyon örülök annak, hogy bevállaltam ezeket a munkákat, hiszen mindegyik szakmából tanultam annyit, hogy mikor arra kerül sor, hogy otthont kell teremtenem, lesz egy kicsi rálátásom arra, hogy mi hogy működik, nem kell vakon a mesteremberekre bízzam magam. Meg persze az is szempont, hogy mindig van egy kicsi félretett pénzem, amit lelkiismeret-furdalás nélkül arra költök, amire akarok.”

Ahogy a fenti véleményekből is kiderült, bár a szezonmunka a legtöbb esetben egyenértékű a teljes nyári pihenés feláldozásával, akik ezt választják, nem bánják meg, hiszen amellett, hogy zsebpénzt keresnek maguknak, megismerhetik korlátaikat és fejleszthetik olyan készségeiket, amelyeknek a későbbi munkahelyükön hasznát vehetik.

André Krisztina