Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Megújult kultúrotthonban nyitotta meg huszonötödször a kapuit a marosszéki népzene- és néptánctábor vasárnap este Jobbágytelkén. Jelentős pillanat ez mindenkinek, ugyanis a néphagyomány gyöngyszemeinek ápolásán kívül sor kerül ilyenkor a nagy találkozásokra a rég nem látott barátokkal, rokonokkal.
– Ünnepnap a mai, mert egymásra talált itt a város és a falu, és úgy tűnik, hogy ez nagyon jól működik – kezdte ünnepi megnyitóbeszédét vasárnap este Puskás Attila Barna, a tábor főszervezője. – Ünnepnap, még ha ez a fesztivál nem is világra szóló esemény, de néhány tíz, néhány száz embernek örömet tud szerezni, és szívébe melegséget tud csalogatni – mondotta, hozzátéve, hogy a Maros Művészegyüttes idén teljes vállszélességgel támogatja az évfordulós rendezvényt.
Köszöntőbeszédében Barabási Ottó polgármester a magyar népzenéről és néptáncról mint féltve őrzött kincseinkről beszélt, amiért évről évre szívesen visszatérnek ide sokan, hogy hagyományainkat ápolják és továbbadják. – Jobbágytelke népe erős, mert erős az itt élő emberek hite egymásban és a közösségben. Erős ez a közösség, mert ápolja értékeit, hagyományait – mondta, rámutatva: olyan világban élünk, amikor nincs időnk a másikra, amikor egyre kevesebben vannak azok, akik összefogják a közösséget, akik próbálják egymásnak átadni a legjobbat, az odafigyelést, a szeretetet, a hagyományt. Az elöljáró köszönetét fejezte ki a szervezőknek, akik ezelőtt 25 évvel Jobbágytelkét választották e fontos esemény színhelyéül.
A tánctáborban nem először fordul meg Barabási Attila Csaba, aki idén fényképészként hozott ide beszédes kiállítást, másrészt kiemelte: 25 év egy élet, voltak a kezdéskor olyanok, akik ma már nincsenek közöttünk, és olyanok is vannak itt, akik még meg sem voltak születve a tábor indításakor. „A Jóisten szereti ezt a tábort, szereti ezt a közösséget, szereti a népi kultúrát szerető embereket” – mondta el véleményét, kifejezve reményét, hogy huszonöt év múlva is élni fog ez a tábor.
Előadásában dr. Barabás László marosvásárhelyi néprajzkutató a Belső-Székelyföld és a Mezőség közötti Marosszék tánc- és népi kultúrájáról tartott előadást, majd a marosvásárhelyi Folk Center Alapítványról szólt, amelynek alapítói huszonöt éve úgy döntöttek, hogy a marosszéki táncokat másokkal is megismertetik, és azóta is dolgoznak a tábor évenkénti megszervezésén. Még a világjárvány idején is megtartották, bár igaz, csak online formában. Továbbá kiemelte Puskás Attila, Ferenczi Zsolt és Czerán Csaba főszervezők érdemeit, akik a huszonöt év alatt kitartottak, és számba vette mindazokat a zenészeket, táncoktatókat, előadókat, zenakarokat, akik az 1999-es kezdet óta évről évre bekapcsolódva mind változatosabbá tették a tábor kínálatát. Arra is emlékeztette a hallgatóságot, hogy a sajátos tánckultúrájú Jobbágytelke és népi kultúrája egybefonódik az itt gyűjtő Bartók Béla és nem utolsósorban Balla Antal egykori helyi titkár és kultúraszervező nevével is.
A megnyitón Panczi Gyula és Csiszár Aladár után egy perc csenddel a tábor egy másik eltávozott jeles zenészére, Ötvös Jánosra is emlékeztek. Mielőtt a „táborlakók” és látogatók a nyitó táncházban a Magos együttes muzsikájára „felavathatták” volna az új padlót, a jobbágytelki hagyományőrző együttes Mosoni Csongor vezette fiatal táncosai a színpadról mutatták meg a közönségnek, hogy itt valóban az élő kultúra része a néptánc, és hogy valóban jogos szükséglet volt a megújított művelődési otthon.
A tábort közepes, átlagos méretűnek vélik a szervezők, bár a végleges számokat csupán a hét közepére látják. A vasárnapi kezdésig 115 személy jelentkezett be online a táborba, az esti megnyitóig megérkeztek: 56-an Magyarországról, 55 Romániából, egy-egy személy Szlovákiából, Finnországból, Angliából és Hollandiából – tudtuk meg a tábor titkárságán.