Szebbnél szebb keresztszemes magyarói varrottasok díszítik a helyi református templomot, annak köszönhetően, hogy Takács Malvin, a Magyarói Református Egyházközség lelkésze évek óta – az időseket, fiatalokat bevonva – foglalkozik ennek a hagyatéknak az ápolásával. Nem véletlenül, hiszen Magyaró igen gazdag kulturális örökséggel rendelkezik. Erről beszélgettünk a tiszteletes asszonnyal.
– Milyen értékek képviselik a sajátos magyarói népi kultúrát?
– Elsősorban kiemelném a népzenét, a néptáncot, a népviseletet, illetve a keresztszemes varrottasokat. Palkó Attila történész és Szentimrei Judit írtak egy könyvet Marosmagyarói varrottasok és szőttesek címmel, ez adta az ötletet, hogy felelevenítsük ezt a hagyományt, így kilenc évvel ezelőtt én is megtanultam magyarói keresztszemest varrni a régi hagyományos színekkel: kékkel, pirossal.
A faluban több csoport gyakorolja a néptáncot és a népzenét. Lovász Jámbor Zoltán és lánya vezetésével zenekar is működik. Hetente vannak táncpróbák, műsorokat adnak elő, nemcsak magyarói, hanem kalotaszegi, mezőségi és vajdaszentiványi táncokból. Tavaly és tavalyelőtt mi varrtuk a ruhákat a táncosoknak, 14 rend ruha anyagát szőttük meg és a hozzá való 14 kötényt is.
– Az elmúlt évekhez viszonyítva változtak-e a stílusjegyek?
– Nem változtak, sőt, még jobban visszanyúlunk a régihez. Amennyiben lehetett, azon igyekeztünk, hogy a régi népviselet alapján készítsük el a ruhákat. A ruhák, mellények nem cifra varratosak és csillámos gyöngyökkel díszítettek. A népviseletet a hagyományos minták szerint varrattuk meg.
– Hol találkozhatunk még jellegzetes magyarói mintával?
– Kocsis Zoltán tájházában, ahol az említett díszítőelemeket tartalmazó női, illetve férfiviselet mellett fali kendők, fali tálak is láthatók. A református templom karzatán, az idősek otthonában is megtalálhatók a varrottasok.
– Mennyire nyitottak a fiatalok a hagyományőrzésre?
– A középkorú nők még érdeklődnek iránta, de már egyre kevesebben. Próbáltuk megszerettetni a foglalkozást asztalterítők, párnák, könyvborítók, keresztelési kendők készítésével. Minden megkeresztelt kisbabát megajándékozunk egy egyedi, monogrammal ellátott keresztelési kendővel. A fiatalok inkább néptáncot, népdalokat tanulnak. Már nem varrnak, de ha be kell mutatni egy hagyományos fonót, arra hajlandók. A fiatalabbak nagy kincsként őrzik a dédmamák, nagymamák hagyatékát. Lehet, hogy lesznek olyan alkalmak, ünnepek, amikor előszedik a régi varrottasokat, és nem csak gyönyörködnek benne, hanem használják is. Mindenki büszke a magyarói hagyományra, népviseletre.
– Szerveznek-e hagyományőrző eseményeket?
– A helyi csoportok húsvétkor és karácsonykor két-három órás előadást tartanak a kultúrotthonban. A tanévzáró ünnepségen főleg az alsó tagozatos diákok és tanítóik elevenítenek fel egy-egy népszokást. Az egyházi eseményeknél a konfirmáláskor és pünkösdkor felveszik a népviseletet, csakúgy mint az elszármazottak találkozóján, anyák napján és a magyar nemzeti ünnepkor. Keddenként kézimunkakör működött. Több órán át együtt varrtunk. Ez nagyon jó csapatépítő tevékenység volt. Olykor az anyukák is részt vettek a kisgyerekekkel együtt, és ilyenkor meséket, novellákat, elbeszéléseket olvastunk. A magyarói mesemondók történeteit elevenítettük fel a leggyakrabban. Ezek az alkalmak nemcsak a kézimunkázást helyezték előtérbe, hanem a néprajzot és a kultúrát is. Évente kiállításokat szervezünk a Nimród-házban. Nagyon fontosnak tartom, hogy évente legalább egyszer mutassuk meg, hogy milyen hagyományokat őrzünk.
– Ön szerint miért fontos megőrizni a hagyományokat?
– Át kell adnunk gyermekeinknek ezt a tudást, hogy ismerjék meg, kik is vagyunk, tudniuk kell, hová nyúlnak vissza a gyökereink, és honnan indultak el. Ha a népi hagyományt őrzik, és magukkal viszik életük során, azt nem felejtik el soha. Szorgalmazom, hogy kézimunkázásnál mindenképpen a keresztszemes varrást alkalmazzuk, nem az írásost, hogy a helyit emeljük ki, ne a más térség hagyományait hozzuk be és ápoljuk. 2014-ben újravarrattuk a református templomban levő összes padterítőt és abroszt. Ahány pad, annyiféle minta, a legrégebbiektől a legújabbakig. Nagyon sokat kézimunkázom én is. A titka, hogy szeretni kell. Ha szeretjük, akkor van hozzá türelmünk. Ha van türelmünk, akkor tervezni is tudunk. És ha tervezünk, akkor előbb-utóbb elkészül a munka, mert időt szánunk rá. Valójában minden csodának ez a lényege.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
