Megtanult sütni-főzni
Még fiatal volt és nagyon szép. Jövendőbelijét szerette, így hamar összeházasodtak. Boldogságuk felhőtlen volt, úgy tűnt, hogy a szerelem minden problémát elfed.
Még fiatal volt és nagyon szép. Jövendőbelijét szerette, így hamar összeházasodtak. Boldogságuk felhőtlen volt, úgy tűnt, hogy a szerelem minden problémát elfed.
Ámde lassan kiderült, hogy a fiatalasszony nem tud főzni és a konyhai munkákban teljesen járatlan. Férje kezdetben segítette a főzésben. Sokáig volt agglegény, így megtanulta a konyhaművészet tudományát. Türelmesen tanítgatta asszonykáját. Hetek, hónapok teltek el a közös főzéssel, s a jó férj mind gyakrabban hagyta magára feleségét a konyhában. Hadd ügyeskedjen, hisz nem lehet mindig mellette, mert akkor soha nem lesz önálló. Néha még odaégett a hús, kifutott a tej, de az eredmény egyre jobb lett. Olykor ízletes sütemény is került az asztalra, de még ez sem volt igazán tökéletes.
Egy tavaszias vasárnapon az ifjú asszony türelmetlenül várta haza a férjét. Úgy érezte, hogy a mai ebéd remekül sikerült. Dúdolgatva tette az asztalra a teli levesestálat és figyelni kezdte a hatást. Nem kellettt sokáig várnia. Az első kanál leves után a férje egy nagyot nyelt. Nem szólt egy szót sem, csak csendben felállt az asztaltól, s a tállal a kezében kiment az udvarra. Ekkor jó nagy lendülettel végigöntötte a levest a földön, az edényt sem kímélve. Miután a tál egy nagy csattanással széthasadt, csak ennyit mondott: „El volt sózva.” Aznap hidegfelvágottat ettek ebédre. A fiatalasszony egy ideig sírdogált, de legközelebb már jobban vigyázott, ha ebédet készített. Remekül megtanult sütni-főzni. Egyre jobban elmerült a szakácstudomány rejtelmeiben, s férje kedvenc ételei is mind finomabbak lettek. Konyha és szakácsművészetbeli tudományát annyira sikerült tökéletesítenie, hogy hosszú éveken át őt hívták szakácsnak, ha lakodalmakban főzni kellett.
Ő volt az én nagymamám.
Bányai László
