„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az embe-rekhez jóakarat!” (Luk. 2,14.)
Az ember, aki Isten legnemesebb teremtménye, amíg él, mindig várakozik és remél. Várakozás nélküli élet nincs. Várja a szebb napokat, a boldogság megérkezését, a holnap szelíd alázatosságát, az álmok megvalósulását, majd az évek beteljesedésével várja a szelíd, jótékony elmúlást. Igen, az ifjú anya várja születendő gyermekét, a szülő gyermeke növekedését, majd évek múltával a hazaérkezését, a kertész ültetett fája termőre fordulását, a szántó-vető ember az elhintett mag aratását, a kereskedő a befektetett energia megsokszorozódását. Mindig valaminek a beteljesülését, megvalósulását, melyet a reménység hitté színez, hogy nem hiábavaló a várakozás.
Az Ószövetség népe is ilyen hittel várta a próféták megjövendölése által, hogy Isten számukra elküldi a szabadítót. Várakozásukban volt azonban egy tévedés, mert világi hatalmasságot vártak, aki által majd Isten legyőzi az ellenségeiket, bosszút áll rajtuk szenvedéseikért, és kevésbé az Ézsaiás próféta által megjövendölt szeretet, jóakarat, egyetértés és békesség fejedelmének eljövetelében bíztak. Isten ugyanis a jóság és a szeretet Istene.
Ilyen várakozás reményében, az időnek teljességében megérkezik Jézus az ő egyszerűségével és alázatosságával, reményt sugárzó tekintetével és Istenre mutató bizalommal, némelyek kételkedésére, de sokaknak boldogságára. Az évszázadok és évezredek folyamán mindig megismétlődött ez a nagyszerű folyamat. Minden ember, legyen az gyermek vagy felnőtt, megfogalmazza elvárásait, de inkább csak saját érdekeit tartva szem előtt. Tudom, ma is mindenkinek megvan a maga kérése, kívánsága, álma és elvárása, pedig a mindig időszerű angyali szózat lehetne a legcsodálatosabb élmény mindenki számára: felismerni és elismerni Istennek dicsőségét, hogy az egész világ és mindnyájunk élete Isten kezében van, aki jobbulásomat, előrehaladásomat, álmaimnak, vágyaimnak megvalósulását segíti. A földön legyen igazi békesség, minden egyes ember szívében lakozzon a megbocsátó szeretet, és a jóakarat a legfőbb helyet foglalja el mindenki éle-tében.
Karácsonyt olyan sokszor a család ünnepének is szoktuk nevezni. Két szerető emberi szív kiteljesedése mindig a megszületett gyermekben, gyermekekben lesz teljessé. Minden karácsony akkor teljes, ha a család minden tagja együtt örvendezik a karácsonyfa mellett, a megterített asztal körül. Amikor valaki hiányzik, ha valakire már vagy még várni kell, az ünnep már nem az igazi. Kérlek, szeretett atyámfia, karácsony alkalmával légy ott te is szeretteid körében, a meghitt, örömteljes hangulatot élvezd, és add tovább. Így legyen Istentől megáldva ez esztendő karácsonya!
Szentgyörgyi Sándor
unitárius lelkész-esperes,
Dicsőszentmárton,
