Rendeztek egy okos városfejlesztési konferenciát a napokban Szebenben, ahol korábban az államelnök polgármesterkedett sikeresen. Ezen a rendezvényen egy világbanki fejlesztési szakértő az egész másról szóló előadása közben megemlítette, hogy intézményének adatai szerint szép hazánk a történelemben először megelőzte Magyarországot a lakosságarányosan számított bruttó nemzeti össztermék értékében, és ilyen iramban folytatva a fejlődést, két éven belül a lengyeleket is megelőzzük. Erre a liberális pártelnökké avanzsált ügyvivő miniszterelnök (civilben kirúgott bankár) közzé is tett a pártja közösségi médiaoldalán egy diadalmas bejegyzést. Fényesen szemléltetve, hogy a fejében élő realitás mennyire párhuzamos a hétköznapi valósággal.
A bruttó nemzeti össztermékre vonatkozó adatok és statisztikák érdekesek, és a politikusok szívesen példálóznak ilyenekkel, ha a számok kedvező fényt vetítenek a tevékenységükre. Azonban ezeknek az adatoknak a hétköznapi valóságban tapasztalható életszínvonalra nézve nem sok jelentőségük van. Ez sehol nem világosabb, mint nálunk, ahol a vidéki iskolák felében nincs vezetékes víz és illemhely, szélessávú internetről és rendes tanszerellátásról nem is beszélve, vagy ahol a vidéki települések jelentős részében még nincs gáz, vezetékes víz és csatornázás 2021 novemberében. Sem, ami még fontosabb lenne, tisztességesen megfizetett kereseti lehetőség. És akkor még szót nem ejtettünk arról, hogy a hivalkodás alapját szolgáltató említett adatsor más forrásoknál más képet mutat. A nemzetközi valutaalap adatai szerint például szó nincs „előzésről”, a hosszabb távra vetített előrejelzéseik szerint még remény sincs rá.
A politikusoknak, ha igazán fel akarnának vágni, inkább a kereseti adatokkal kéne kérkedniük, mert a hétköznapi ember a bércéduláján keresztül érzékeli a legjobban az életszínvonalat. Na de itt már nem olyan könnyű ugrálni. Az uniós országok nettó átlagos kereseti rangsorában szép hazánk az utolsó előtti helyen áll, egyedül a bolgárokat előzzük meg ezen a listán. Még… Konkrét számokkal itt is fölösleges példálózni, mert nálunk a valóságot nagyon eltorzítja, hogy az állami alkalmazottak bérét az utóbbi években számottevően emelték, de a munkavállalók közel harmada minimálbért keres. Ám még ez a torz átlag is kisebb az anyaországinál, még inkább a lengyelnél. Hogy ne is említsük azokat a nyugati országokat, amelyekkel több mint három évtizeddel a rendszerváltás után nemhogy köszönő viszonyban lennénk életszínvonal terén, inkább távolodtunk tőlük.
