Memoriter
2024-01-29 15:00:00
- Kuszálik Péter
Mostanában a magyar nyelvről morfondírozom, ma sem lesz másképp. Ha nyelv és nyelvtan, akkor iskola. Ha iskola, akkor pedig csak a gond meg a nyűg: korán reggel cipelni kell a táskát, benne a sok fölösleges könyvvel stb. Ha senki se magyarázta meg a nebulóknak – és a morgolódó szülőknek –, hogy a tudásért meg kell dolgozni, akkor továbbra is rossz hírét keltik az oktatásnak. A tudásnak megvan az a sajátossága, hogy nem képezheti adásvétel tárgyát. Nemde: a megvásárolt doktori disszertációk ügye hullámokban támad, és egykettőre lebuktatja az ügyeskedők boldogtalanabb részét.
Mondottam: a diák munkája a tanulás. Örömteli gyümölcse a tudás. Mi kell hozzá? Jó tanár és tankönyv, seggelés az irka és könyv mellett, amíg hiba nélkül tudod a leckét. Igen ám, de egy ideje nagy ellenkezést váltott ki a túl sok tanulnivaló, a diákok ettől kaptak iskolaundoritiszt, a szülők pedig magas vérnyomást. A diákok éleselméjűsége azonban meghozta a gyümölcsét: kialakították magukban a ’tanulás elleni védelmet’. Nincs olyan évnegyed, hogy ne jelenne meg valahol egy cikk, amely a tanulók gyengécske teljesítményéről számol be. Tessék: „A nyolcadikosok 40%-a funkcionális analfabéta” (atv.hu, 2023. szept. 18.). Az okokat még vizsgálják; aztán vagy meg tudják szüntetni a bajt, vagy nem. Két példa arra, hogy miként lehet ’átlépni’ a tanulók gyenge teljesítményein.
1. A szomszédban történt, hogy az egyetemre csak idegennyelv-vizsga birtokában lehetett felvételizni. Mivel nagyon visszaesett a jelentkező diákok száma, a kormány úgy döntött, hogy alább adja az igényeit: már nem kérik a szuahéli nyelv ismeretét.
2. A katonaságnál záróvizsgán kellett tanúsítanunk a felkészültségünket. Az iskola vezetősége pártfeladatba kapta, hogy jobb eredményt érjünk el, mint az előző széria. A tanári kar idejében kifundálta a megoldást: a vizsga idején nem jegyeket írtak a vizsgalapra, hanem pöttyöket. Este összeszámolták a termést, s látván, hogy veszélyben a prémium, további pöttyöket írtak a lapra: szemre, ész nélkül. Másnap össznépi vállveregetésben részesültünk.
Ellenpélda: amikor a diákok azért verik földhöz magukat, mert elzárják előlük az okosodás útját. A covid-járvány idején zajlott az emlékezetes gendervita: ismertessék-e az iskolában az erre vonatkozó brosúrát vagy sem. A minisztérium meg a kormány eldöntötte, papírra tették és aláírták: nem kell hülyeségekkel tömni a csemeték fejét. Láss csodát: hajnalra feltámadt a diákok tudásszomja, és a négy romániai magyar diákszövetség ’memorandumban deklarálta a problémát’ (vagy proklamálta a dekrémát?): „Elborzaszt minket, hogy 2020-ban olyan törvénytervezetet fogad el a parlament, amely a kommunizmus gyakorlatát eleveníti fel: előírják, ki mit gondoljon és azt is, hogy ki miben higgyen” (maszol.ro, 2020. jún. 17.). – Ha ennyire dühöng bennük a tudásszomj, akkor majd magántanárok magyarázataiból fogják megismerni egy süket teória lényegét. Hm, tényleg ennyi a szabadidejük? Akkor ne halljak panaszt, hogy nehéz a suli!
Az egyik panasz, amit állandóan hallani; úgymond: az iskola még mindig a biflázásra összpontosít, és ’haszontalan’ szövegek memorizálását követeli… Ez az ún. memoriter (= fejből elmondandó szöveg), amit a diáknak ’könyv nélkül / betéve / kívülről’ kell tudnia. Aki a biflázást kárhoztatja, azzal érvel, hogy kritikus / logikus gondolkodásra kell tanítani a nebulókat. Mit gondolsz, Hermina, hogyan lehet problémákat megoldani – rögzült tudás nélkül?
A tanulás folyamatának lényege: csak az marad meg a fejedben, amit többszöri ismétlés erejével ’maradásra késztetsz’. Az anyanyelved alapvető szókincsét sem öt perc alatt sajátítottad el, hanem hosszas gyakorlatozás során. Ámde, ha a kisgyermek nevelője nem azon van, hogy a gyermeknek naphosszat memoritereket – rögzítésre váró szavakat, dalocskákat, versikéket – mondikáljon, akkor nem is lesz belőle ’használható’ felnőtt. Az alaszkai prémvadász is maga mellé állítja a csemetéjét, amikor a vidrát nyúzza; minden mozdulatát szóval is támogatja: megnevezi a szerszámot, a mozdulatot, az állat ’alkatrészeit’, és hogy mire vigyázzon. A látvány és a mondott szöveg hatására kétszer gyorsabban tanul a kölök. Nem boszorkányság.
A memoritertől nem kell félni, amit nem használsz, az majd kipotyog. Minket még úgy tanítottak, hogy kórusban elismételtük a szabályokat: „törtet törttel úgy osztunk, hogy az osztó fordított értékével szorzunk”; a matekfelmérő idején nem kell vakarnod a buksidat, hanem felidézed a bebiflázott szabályt. A suliban az idegen nyelveket szószedet segítségével tanítják, naponta tíz-húsz szót kell megtanulnod: egy életre! A hajdani némettanárom sajátos módszerrel tanított: minden órára 10–15 rendhagyó ige ragozását kellett leírnom és megtanulnom (az írás segít a memorizálásban!), valamint húszmondatos szövegeket bebifláznom (ez volt az „auswendig” = memoriter). Klisésorozat – a segítségével könnyebben megy a tudásmorzsa beépülése.
(Egy adalék: az orvosegyetemen az első évben az anatómia mellett további hat tantárgyat tanítanak. A képes anatómia-tankönyv 800 oldalas. A rajzokon izmok, erek, csontok, idegek, ízületek. Mindegyiknek ott a latin megnevezése. Oldalanként kb. 30 tétel, összesen 24 ezer latin név. Év végére tudni kell az egészet. Könyv nélkül. A blokkunkban kb. 15 orvostanhallgató lakik: portugál, koreai, marokkói, német, finn stb. Az itteni egyetemen angolul adják le a tananyagot, ehhez jönnek a latin fogalmak. Nem panaszkodnak a túl sok tananyag miatt, hanem örülnek, hogy olcsóbban végezhetik el a medicinát, mint otthon. – Tessék elgondolkodni rajta.)
