2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kissé lehangoló képet kaptunk pénteken délután a mezőcsávási kultúrotthonban szervezett fórumon az erdélyi, vagy legalábbis a Maros megyei mezőgazdasági helyzetről. 

Balról jobbra: Antal Lehel, Sebestyén Csaba, Joó Andrea, Magyar Lóránt - Fotó: Vajda György


Kissé lehangoló képet kaptunk pénteken délután a mezőcsávási kultúrotthonban szervezett fórumon az erdélyi, vagy legalábbis a Maros megyei mezőgazdasági helyzetről. Dicséretre méltó az RMDSZ szándéka, hogy „Beszéljünk egyenesen” mottóval párbeszédsorozatot indít, ahol szakértők találkoznak gazdákkal, hogy közvetlenül próbáljanak segíteni azokon, akik igénylik. A beszélgetésen kiderült, hogy az elmúlt években megyénkben szégyenletesen kevés vidékfejlesztési pályázatot írtak, a gazdák továbbra is idegenkednek ettől a finanszírozási formától, mert nincs olyan szakember, aki ebben segítene. S bár van megfelelő jogszabály, pénzügyi lehetőség, évek óta mintha egy helyben topogna tájainkon a mezőgazdaság. 
A sorozatindító találkozót Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány ügyvezető igazgatója nyitotta meg, aki elmondta, az RMDSZ szándéka az, hogy felmérje a valós helyzetet, és ezeken a találkozókon lehetőséget teremtsen arra, hogy a gazdák  tájékozódjanak az őket érintő kérdésekben a legilletékesebbektől, a politikusoktól vagy a különböző hivatalokban dolgozó szakértőktől. A találkozó elején jelen volt Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke, aki elmondta, intézménye megtesz mindent annak érdekében, hogy versenyképessé tegyék a mezőgazdaságot. A politikusoknak az a szerepük, hogy keretet biztosítsanak a párbeszédre az érintettek és az illetékesek között. Hozzátette, lejegyzi a felvetett gondokat, és lehetősége szerint igyekszik orvosolni azokat. Ennek ellenére a találkozó közepén távozott. 
A meghívott előadók között volt Sebestyén Csaba, az RMGE országos elnöke, képviselő, Joó Andrea, a megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség képviselője. Tánczos Barna szenátor betegség miatt nem jöhetett el, késve ugyan, de megérkezett Magyar Lóránt képviselő, a Szatmár megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Ügynökség munkatársa, és menet közben kapcsolódott be a beszélgetésbe Antal Lehel, a Maros megyei ügynökség osztályvezetője is. 
Mielőtt a szakmai tájékoztatókra sor került volna, felszólalt még Ilyés Tóth Sándor, a szövetség mezőségi ügyvezető alelnöke, aki hangsúlyozta: a fórum célja az is, hogy erősítse az itthon maradást, többek között azzal, hogy felkarolják a fiatal gazdákat. Majd kiemelte, fontos, hogy a Pro Economica Alapítvány beindult, és támogatja a gazdákat, ugyanis a Mezőségen elnéptelenednek a templomok, megszűnnek a magyar nyelvű osztályok, óvodák, így valóságos életmentő intézkedésnek számít ez a lépés, és az is, hogy Kerelőszentpálon épül a takarmányüzem, ahol a gazdák eladhatják majd termékeiket. 
A szakértők közül először Sebestyén Csaba tartotta meg előadását. Arra a kérdésre próbált válaszolni, hogy miként változik az Európai Unió 2020 utáni agrárpolitikája. Jelenleg semmi sem biztos, mondta, ugyanis a tagországokból különböző szakvélemények látnak napvilágot, amelyeket a brüsszeli fórumokon egyeztetnek. Az biztos, hogy a brexit miatt az unió költségvetése 10%-kal csökken, így kevesebb pénzt fognak majd elosztani, valószínűleg kevesebb jut az agráriumra is. Vannak országok, amelyek azt az álláspontot képviselik, hogy szűnjön meg a támogatási rendszer, és a szabad piac döntse el, ki hogyan boldogul ezen a téren. Románia és a legtöbb utóbb csatlakozott ország azon a véleményen van, hogy maradjon meg a jelenlegi kétpilléres vidékfejlesztési támogatási rendszer. Ez azt jelenti, hogy átrendezve ugyan, de őrizzék meg a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökségeken (APIA) keresztül átutalandó direkt támogatásokat. (Sz.m.: egy másik irányzat szerint csak ez maradna, és kiiktatódna a saját költségvetésből származó csatolt támogatási rendszer.) Ugyanakkor a vidékfejlesztési ügynökségek által kezelt pályázati rendszert is megőriznék, ami nemcsak a mezőgazdaságot célozná, hanem infrastrukturális és egyéb gazdasági jövedelemforrás is lenne. Azt is hangoztatják, hogy a támogatásokat egységesíteni kellene, hiszen egy romániai gazda jóval kevesebb pénzt kap ugyanarra, mint mondjuk egy hollandiai vagy németországi. A hazai agrárpolitika továbbra is fontosnak tartja, hogy a mezőgazdaság felkarolása nemcsak egy szektort érint, hiszen ezáltal a környezettudatot is lehet erősíteni, ugyanakkor társadalmi hatása is van munkahelyek teremtésével; nem utolsósorban kulturális hatása is van, hiszen megőrizhető, értékesíthető a népi kultúra és a hagyományok. Az már körvonalazódott, hogy 2020 után hangsúlyt fektetnek a kis- és családi gazdaságok támogatására, hogy az önfenntartó rendszerek alakuljanak át nyereségcélú gazdálkodássá. 
Sebestyén Csaba hangsúlyozta, ennek feltétele, hogy 2021 után működőképessé tegyük a számítógépes kataszteri rendszert. Ez azt jelenti, hogy addig be kellene fejezni a nyilvántartást. A román kormány 2025-ig hosszabbította meg a telekelési folyamat lezárását, s ha ez így halad, akkor négy évig Románia eleshet az uniós támogatásoktól. Ezért nagyon fontos, hogy az önkormányzatok minél előbb kataszterezzék területeiket (sz.m.: nemcsak a polgármesteri hivatalokhoz tartozó területeket, hanem minden gazdáét). 
A továbbiakban a támogatásokra hívta fel a figyelmet a képviselő, és egy olyan táblázatot mutatott, amely tükrözi, hogy több erdélyi megyében (Kolozs, Szeben, Beszterce, Maros, Hargita) hány pályázatot nyújtottak be a gazdák a vidékfejlesztési ügynökséghez. Az a megdöbbentő tény derült ki, hogy míg a Marossal szomszédos megyékben évente közel 300 projekttel próbálkoztak, addig nálunk alig egy-kettővel (!), többnyire sikertelenül. Pedig lehetőség volt és van, fiatal gazdáknak, vagy feldolgozóüzemek létesítésére, kisgazdaságok támogatására, illetve szövetkezetek alakítására. Sebestyén Csaba azt ajánlotta, hogy érdeklődjenek, konzultáljanak szakértőkkel a gazdák, akiknek van tapasztalatuk a pályázásban, és próbálkozzanak. Egyre kevesebb már a 2014–2020-as időszakra rendelkezésünkre bocsátott uniós pénzkeret, de minden centet fel kell használni. 
Joó Andrea, a megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) képviselője kiegészítette a képviselő által elmondottakat. Felhívta a figyelmet, hogy március elsejétől már lehet pályázni. Arra kérte a gazdákat, hogy idejében forduljanak az ügynökséghez, hogy elkerüljék a zsúfoltságot, akár az irodában, akár online, ugyanis ez is leállhat, és fennakadást okozhat. A tavalyi támogatások 90%-át kifizették, a hátramaradt részt igyekeznek március 31-ig átutalni. Majd a 2018-as pályázati rendszer néhány változására hívta fel a figyelmet (sz.m.: erről nemrég írtunk a Népújságban). 
Magyar Lóránt azokról a törvénymódosító javaslatokról beszélt, amelyeket az RMDSZ-frakció nyújtott be, hogy segítsék a vidékieket. A napszámosok alkalmazására vonatkozó jogszabályt említette, ami által egyszerűsített formában 180 napra lehet alkalmazni munkaerőt. Ez elsősorban az állattenyésztőket segíti, akik így egy idényre alkalmazhatnak segédeket. Megváltozott a termelői engedélyeztetés. A könyvecske 5 évig érvényes, a korábbi egy év helyett, de megmaradt az éves láttamozás, amikor aktualizálni kell a gazdaság helyzetét. Törvénymódosító javaslat készül az állattetemek elszállításáról, ugyanis jelenleg a megyei tanács hatáskörébe tartozik, de a tevékenység módszertana máig sem tisztázott. Továbbá azt szeretnék, hogy – Magyarországhoz és Lengyelországhoz hasonlóan – nálunk is korlátozzák a földtulajdon-birtoklást, ugyanis Erdélyben fennáll a veszély, hogy a feldarabolódott kisgazdaságokat idővel felvásárolják a vetőmag-kereskedők mögött álló mezőgazdasági konszernek. Az elképzelés szerint egy magánszemély nem birtokolhat  300-nál, míg a mezőgazdasági vállalatok 500 hektárnál több földet. Továbbá szó esett arról is, hogy módosítani kell a vadászati törvény vadkárok megtérítésére vonatkozó előírásait, hogy a kárterítés ne húzódjon el. 
A szakértőket követően néhányan felszólaltak. A teljesség igénye nélkül tükrözzük a véleményeket. Kovács Ilona elmondta, hogy 2012-ben a fia pályázni szeretett volna a fiatal gazdákat támogató kiírásra, azonban „érettségije sem volt és a (román) nyelvet sem igazán ismerte”. Egy másik gazda felvetette, hogy hosszú ideig keresett olyan megbízható céget, amely garanciával vállalná a pályázatírást. Sokan felvetették, a farmfejlesztés egyik feltétele, hogy a gazdaságok bizonyos távolságokra legyenek egymástól, ezt lehetetlen betartani, mivel Erdélyben majdnem mindenkinek háztáji gazdasága van, ha pedig a falu szélére építenének, ott nincs infrastruktúra (út, víz, villany stb.), hiszen egyik község sem fejlesztett ilyen irányban (Szikszai Róbert). Jó lenne társulni, hiszen ha több gazda szövetkezne, könnyebben értékesítenék a gabonát, de ugyanígy a műtrágyát, vetőmagot stb. alacsonyabb áron szerezhetnék be (Ilyés Tóth Sándor). 
A felvetettekre válaszként az előadók elmondták, hogy aki Maros megyében bármely mezőgazdasági intézményhez fordul, nem ütközhet nyelvi akadályba, hiszen mindenhol vannak magyar anyanyelvű szakemberek. Pályázatíró és -kezelő cégek, irodák vannak, mi több, az RMGE szervezeteihez, gazdakörökhöz is lehet fordulni, ahol segítséget nyújtanak a gazdáknak. Ebben még az agrárkamarák segíthetnének, ám sajnos ma is működésképtelen ez az intézmény. A Népújság azon felvetésére, hogy mit tesz a polgármesteri hivatalban levő gazdasági szakreferens, nem kaptunk választ, csak annyit, hogy „rokoni alapon alkalmazzák, és nem csinálnak semmit”, pedig ez lenne az egyik megoldás arra, hogy a gazdákat a pályázatok felé irányítsák. Érthetetlen, hogy még mindig a legnagyobb gondot a pályázásnál a trágyatároló megépítése jelenti, holott erre nem egy olcsó műszaki megoldás is létezik. A szövetkezetek létrehozása lenne a következő lépés a szervezettebb mezőgazdaság felé (nemcsak a termény begyűjtése és értékesítése terén, hanem a pályázati rendszer működtetésében is), azonban a gazdák még mindig ódzkodnak ettől a formától. 
A Mezőségen a Pro Economica Alapítványon keresztül 375 magángazda nyert támogatást, épül a kerelőszentpáli takarmánygyár, ahol értékesíthetik majd a termést a gazdák, mindkettő „mentőcsónak” lehet a gazdáknak – hallhattuk, de a beszélgetés következtetését levonva hozzátehetjük: ha lesz aki elússzon a fedélzetéig. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató