Mert ma is köztünk élnek
2021-05-27 14:34:08
- Nagy-Bodó Szilárd
Hősök napja
Május utolsó vasárnapja a magyar hősökről szól. Azokról, akik a különböző csatákban életüket vesztették a hazáért. Ezt 1917-ben, az első világháború idején iktatták törvénybe, Abele Ferenc őrnagy kezdeményezésére. Az időpontot, minden év május utolsó vasárnapját, 1924-ben jelölték ki. 1945-től, a diktatúra éveiben nem tartották, csak az 1989-es rendszerváltás után lehetett újra ünnepelni a háborús hősök napját.
Szerencsére ma már nem folynak háborúk a közvetlen környezetünkben, így háborús hősökről nem beszélhetünk, azonban hősökről igen. Sőt, talán napjainkban még inkább. A jelenlegi helyzetben mindenképpen hősként kell gondolni az orvosokra, a tanítókra, azokra a személyekre, akik azért dolgoznak, hogy mindannyiunk élete jobb legyen.
Napjainkban különösen igaz, hogy az orvosok a társadalom fehér köpenyes hősei, akik felveszik a harcot a betegségekkel, és nem hagyják, hogy egy-egy vírus ledöntse az embereket a lábukról. Azért dolgoznak, hogy a betegségből minél hamarabb felépüljünk. A koronavírus-járvány idején ők állnak az élvonalban, ők harcolnak a vírussal, és nekik köszönhető, hogy nem szabadult el a pokol, hogy kezd látszani a fény az alagút végén.
A tanárokat sem szabad kihagyni a sorból, hiszen ők is hősök, ők nevelik a jövő generációját. Az online oktatásban ők is számos akadályt le kellett küzdjenek, és még továbbiak állnak előttük. Lehetséges, hogy diákként sokszor nem kedveltük őket, de el kell ismernünk, komoly munkát végeznek. Vannak olyan tanárok, akik tényleg mindent megtesznek a diákjaik fejlődéséért, akiket fel lehet hívni egy kérdéssel, örömmel fognak válaszolni, akik nem hátrálnak meg, ha baj van, hanem megtesznek mindent, hogy a helyzet javuljon. Nem csak az a jó tanár, aki át tudja adni az anyagot, hanem sokkal inkább az, aki képes megszerettetni a diákokkal azt, valamint ott van a tanulók mellett a nehéz helyzetekben is. Nem szabad elfelejteni, hogy nem csak az tanár, akinek a munkahelye az iskola vagy valamilyen tanügyi intézmény. Azok a személyek is tudnak tanítani, akik nem a tanodákban dolgoznak. Nem egy esetben az ő tanításuk az igazán őszinte. Ők azok, akik eseténként, a hosszú munkanap után is azon törik a fejüket, hogy miként tudnának segíteni a diákoknak és a tanároknak. Online leckéket készítenek, érdekességeket mutatnak be, vagy éppen elmennek kórházakba beteg gyermekekkel játszani és segíteni nekik a tanulásban. Lehet, hogy nincs nevük, vagy kollektív nevük van, lehet, hogy nem viselnek köpenyt, de ők is hősök, akik soha senkit nem hagynak cserben. Akik képesek az őszinte, szívből jövő, feltétel nélküli segítségnyújtásra, azok a mai társadalom hősei, és megérdemlik a megbecsülést. Sok esetben egy egyszerű köszönöm is sokat jelent számukra, és erőt ad nekik a további munkájukhoz.
