A gyerek számára minden este ki kell találni valamilyen mesét. Ez megmozgatja az agysejteket, Hercule Poirot szerint azokat a kis szürke részecskéket.
A gyerek számára minden este ki kell találni valamilyen mesét. Ez megmozgatja az agysejteket, Hercule Poirot szerint azokat a kis szürke részecskéket. Természetesen arra célzok, aki a mesét kitalálja. A mese legyen fordulatos, kösse le a gyerek figyelmét, bővelkedjen fantasztikus és valós elemekben egyaránt, melyek finom keverékarányát a mesélő érzékenysége és a kedvezményezett – vagyis a mesét hallgató – határozza meg. Legyen korához és értelméhez méretezett. Ez ugyancsak az élvezőre és nem a mesélőre vonatkozik. Bár nem árt a másik félnek is figyelembe venni.
A kitalált/tálalt mese hosszúsága sem lehet esetleges, ugyanis a gyerek figyelme – életkortól függően – kisebb vagy nagyobb prózatömb, ún. meseintervallum után – óhatatlanul lankad, hogy fontoskodva fejezzem ki magamat. De ezt minden gyakorló szülő és nagyszülő, esetleg dédszülő tudja, megérzi. Könnyedén felfedezheti az áldozaton jelentkező figyelem-elkalandozás jeleit. (A pedagógai gyakorlatok kulcsfontosságú eleme.)
Fontos, hogy mi, a meseszövő déd- és ükrokonok, nagyobb testvér, ne érezzük nyűgnek, muszfeladatnak, kényszerítő szolgálatnak, hanem örömmel vegyünk részt benne. Mintha egész életünkben mesét mondtunk volna.
Lehet az ismert mesét egyéni feldolgozásban közvetíteni, lehet görcsösen ragaszkodni az eredetihez, a Grimm fivérekhez, a Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmeséjéhez vagy más klasszikus gyűjteményekhez, amelyeket saját jól felfogott gyermekkorunkban nekünk olvastak fel jóságos világra nemzőink; amelyeket magunk is elolvastunk, amint megtanultunk olvasni, vagy amikor még nem volt tévé a mi kis világunkban; ami megragadt emlékeink között, ahogyan a Kossuth rádióban többször hallottuk a Jó estét, gyerek, remélem, ágyban vagytok már kezdetű, Bartók–Kodály keretezte esti meseműsorban. (Persze, ebből csak a lefekvést nem vette senki komolyan este hétkor.)
És persze, ekkor még nem számoltunk azzal a lehetőséggel, hogy egy patriarchális korban levő nagyszülői páros vagy kettő mesélt nekünk esténként ágyunk szélénél, a fonóban, amikor összejöttek nálunk a falu vénei, és rémtörténetekkel riogatták egymást, régi helyiérdekű és keskenyvágányú pletykák váltak legendákká, amiket kiszínezve egyéni változatban elmondtak egymásnak, átadták őket a felette bizonytalan kollektív emlékezetnek megőrzésre.
Manapság tele vagyunk illusztráltabbnál illusztráltabb meséskönyvekkel, amelyekben a gyerek mindent megtalál, kivéve a fantáziát megmozgató jó szöveget, hiszen ez a legkevésbé fontos a könyvkiadók részére. Aztán ezek az olcsó és vonzó külsejű művecskék legtöbbször nem látszanak törődni az életkori sajátosságokkal, csak a kiadó bácsi-néni üzleti profitjával.
Erről jut eszembe, a pénzügyileg nagyon művelt szülők, meseszövők már zsenge korban elmagyarázhatják csemetéiknek, miként működik a tőzsde, vagy azt, hogyan lehetünk gazdag felnőttek, tündérmesei elemek bátor felhasználásával, bízva a gyerek cenzurális és realitásérzékében. Például a farkas bemegy a tőzsdére, és vásárol egy csomó bárányrészvényt, amit sikeresen értékesít az arab piacon, ugyanis tudnod kell kisfiam, hogy az arabok nem esznek disznóhúst, csak berbécset stb., amivel több bárányt, akarom mondani, több legyet ütünk egy csapásra: megvilágítjuk a börze működését, részvényt és részvétet keltünk a bárányok iránt, bevisszük a gyerekbe a multikulturalitás elemeit az étkezési kultúrák mássága révén, és még világossá, sőt vonzóvá is tehetjük számára azt a népdalbéli megállapítást, hogy miért is megy olyan jól annak a rohadt juhásznak a dolga. Nem is beszélve a földrajzi világkép tágításáról, amely a tömbházi hálószoba falait kitágítva kilép a nagyvilágba.
A mese tehát legyen tanulságos, a gyerek hat-tíz évi aktív mesehallgatás után már maga is tudjon új történeteket kitalálni, pl. arról, hol szakította el vadonatúj nadrágját, hogyan veszítette el azt a drága karórát. A későbbiek során pedig nagy hasznára lesz eme képessége, midőn el kell számolni az idővel/munkával/pénzzel ilyen-olyan felettes hatóság, főnökség vagy családjának számonkérő tagozata előtt.
