Mestermunka

Vasárnap este az Oli!Management szervezésében Metallica-estre került sor a Jazz&Blues Club nagytermében, olyan partira, amely szó szerint megmozgatta a hétvégi dátum ellenére is szép számban megjelent közönséget.

Fotó: Boros Olimp

Erőteljes és igencsak jó hangulatú bulival kezdődött az idei esztendő a marosvásárhelyi Sörház utcában. Vasárnap este az Oli!Management szervezésében Metallica-estre került sor a Jazz&Blues Club nagytermében, olyan partira, amely szó szerint megmozgatta a hétvégi dátum ellenére is szép számban megjelent közönséget. A tematikus esten ezúttal nem a rocklegenda valamelyik koncertjét követhette kivetítőn a vendégsereg, épp ellenkezőleg: az ország elsőként megalakult, Metallica-dalokat játszó tribute-bandája, a kolozsvári Masterpiece szólaltatta meg a kaliforniai együttes legismertebb, illetve kevésbé ismert, de annál minőségibb dalait.

Előzenekarként a Rattlejack lépett fel. A fiatal srácokból álló együttes meggyőző produkcióval szólította a küzdőtérre a közönséget, ami ez esetben nem meglepő: a régisulis, nyolcvanas évekbeli rockzenében utazó banda több marosvásárhelyi, úgymond második generációs rockzenészt is tagjai között tudhat – olyan fiatalokat, akiknek szülei neves vásárhelyi együttesek tagjai mindmáig. És másfél óra elteltével Rattlejack kellőképpen bemelegítette a mélyen tisztelt publikumot az est főzenekarának produkciójához. Mint azt korábban írtuk, a Masterpiece nem főállású zenekar, tagjai megannyi, igencsak ismert hazai formáció tagjai, Metallica-tribute együttesük a legendás előd előtt tiszteleg. A rövid szünetben a főszervező Boros Olimp ismertette a hagyományos rocktombola nyerteseit, majd ahogy eldördültek az első akkordok és zenésztársai mellé a színpadra lépett Andy Ghost frontember (azaz Pákay-Farkas Csaba, alapállásban az Altar énekese), olyan buli vette kezdetét, amely a dzsesszklub sokat látott történetében sem fordul elő túl gyakran. A pontot az i-re a Whiskey in the Jar tette fel, az ír népdal Metallica-féle feldolgozására egy emberként tombolt a teljes közönség, és kialakult egy igazi, jó hangulatú, valódi klubbuli. Amelynek a végén a mélyen tiszteltnek esze ágában sem volt elengedni a vendégeket, a Masterpiece csak a sokadik ráadás után hagyhatta el a színpadot. Remek repertoár, szakmaiság, világszínvonalú előadásmód és nagyszerű hangzás (amely egyaránt dicséri a zenekart és Nyúlt, a hangmérnököt) egy közvetlen, nagyszerű hangulatú, zárt térben zajló, a szép lélekszám ellenére is családias koncerten: igazi rockbuli, klubbuli volt!