Mesterségek címere

Főtéri történet

A cím olvasásakor jó néhányunknak az a klasszikus, vidám gyerekjáték jut eszünkbe, amikor mutogatással kellett megjeleníteni valamilyen mesterséget, és a többieknek fel kellett ismerni. Valóban vidám és élvezetes játék, gyerekfoglalkozás volt mindez, mert a faluról érkezett ifjú a tehén fejését próbálta szó nélkül, csak testmozgással megjeleníteni, de a tősgyökeres városi, aki addig még nem látott kézzel való fejést testközelben, sehogy sem tudta felismerni az egyébként jól előadott, egyszerű foglalkozást.

Marosvásárhely főterének szélén, éppen érintőlegesen, részben eltakarva, áll egy eredetien szép épület, amelyen a száz évvel ezelőtti mesterségek címerei láthatók ma is. Jó párszor elmentem az épület mellett, de nem figyeltem meg annak érdekességét. Bizony, útikalauz figyelmeztetésére volt szükségem, hogy a Marosvásárhellyel való fél évszázados kapcsolatom (iskola, szórakozás, művelődés, szolgálat) után felfedezzem ezt az egyedülálló és érdekes kordokumentumot. Az egykori Iparos Tanoncotthon – mint a mai Bolgárok terének legimpozánsabb épülete – 1914-1915-ben épült, és ablakai fölött az akkor itt űzött, tanított mesterségek jelképeit örökítették meg a mesterségek kezdőbetűivel. Egy évszázad múlva már a felsorolás is érdekesnek tűnik: kőm(űves), kőf(aragó), ács, bád(ogos), aszt(alos), lak(atos), fest(ő), üveg(ező), szobr(ász), vízv(ezető), vill(anyszerelő).

Mennyi szép szakma, fontos mesterség, s száz év múlva egy részük kihalófélben van, pedig még mindig szükség lenne rájuk. Milyen nehéz ma errefelé jó és megbízható bádogost találni, vagy éppen kőfaragót. Közben eltűnődöm az egyik bejárati ajtón díszelgő tájékoztatón, amely a ma ott székelő Marosvásárhelyi Kulturális Tudományegyetem kínálatát sorolja fel: számítógép-kezelés, könyvtáros, szociális munka, fényképezés, autómodellezés, drónok, szabás-varrás, kommunikáció, autószakmák, hegesztő, meg angol és német nyelv. Bizony, nagyot fordult a világ száz év alatt a Bolgárok terén, Marosvásárhelyen, a Kárpátok övezte Erdélyországban.

Közben szemügyre veszem távolabbról is az eredetien egyedi, főtér melletti épületet, amelyet egy ráépített négyemeletes, szegényes külsejű tömbház és egy balkáni stílusú épület fog közre. Utóbbit 1925-1935 között építették, emléktáblája szerint román inasok otthonának. A mellette álló, húsz évvel fiatalabb Iparos Tanoncotthon mindenki felé nyitott volt, és ez engem ma is büszkeséggel tölt el.