Mezőbánd

Az Erdélyi Református Egyházkerület szeptember 4-én Kató Béla püspök részvételével Mezőbándon tartja közgyűlését, és itt ülésezik az igazgatótanács is. A közgyűlés alkalmával 13 fiatal lelkészt szentelnek fel, majd felavatják a közös erővel felújított református otthont. A nagyszabású rendezvényről Nyíri Hunor lelkipásztorral és Nyíri Gyopár tiszteletes asszonnyal beszélgettünk. 

A mezőbándi református gyülekezet régi álma vált valóra azzal, hogy teljesen felújították a templom melletti felekezeti épületet, amely évtizedekig kultúrházként működött. A visszaszolgáltatás után is multifunkcionális épület volt, egyházi, közösségi, művelődési rendezvényeknek adott otthont, de már nem felelt meg a kor követelményeinek – például nem volt illemhelye, korszerű konyhája –, állaga megrongálódott. A felújítás után az említett rendezvényeken kívül a helyi tánccsoport próbáinak és előadásainak, a gyermekfoglalkozásoknak is helyet ad a terem, amire nagyon nagy szükség van.

Az épületet újrafedték, kicserélték a nyílászárókat, kívül-belül újravakolták a falakat, a régi padlót csempére cserélték, a színpadot átalakították, tágasabbá tették, cserefa parkettával burkolták. Az színpad alatt két öltözőt alakítottak ki. Most következik a fűtőtestek és a konyha felszerelése. 

Az épület felújítása közös anyagi erővel valósulhatott meg, hozzájárult az Erdélyi Református Egyházkerület, a helyi tanács, továbbá a helyi vállalkozók, főként Szabó János, a Pig Band tulajdonosa, aki jelentős összeggel járult hozzá az építkezéshez, a gyülekezeti tagok, a Pro Band Egyesület, mindenki, aki fontosnak tartotta a közösségi ügyet. A kivitelező Ráduly Mihály helyi vállalkozó és csapata volt. 

Ottjártunkkor az udvaron dolgoztak, járdát építettek, az épület előtti és melletti teret rendezték, hogy a szépen felújított épületet méltó környezet vegye körül. A hét végén a bútorzatot festették újra a konfirmandusok. 

A templomkert és a parókia körül ültetett virágokat Szabó Czirjék Attila helyi virágtermesztő adományozta. Azt is vállalták, hogy a református otthon udvarát is virággal díszítik. 

Nyíri Hunor és Nyíri Gyopár a parókián fogadott, elmondták, hogy a kivitelezők mellett a presbitérium vállalta a munka oroszlánrészét, minden szombaton közmunkát végeztek, ahol 25-30-an vettek részt, őket dicséri az udvarrendezés, a térkövezés, a kerítésjavítás és kerítésfestés. 

– A mezőbándi gyülekezet a kerületi vándorközgyűlésre készül, amelyen jelen lesz Kató Béla püspök úr és a 15 egyházmegye esperese. Hogy minden a legnagyobb rendben legyen, három helyen folyik a munka: a parókián és az udvarán, a templom udvarán és a református otthon körül. A templom udvarán kopjafát állítunk, amelyre annak a 13 fiatal lelkésznek a névsorát vésik rá, akiket a püspök Mezőbándon szentel fel. Ha újabb korlátozásokat vezetnek be, s a közgyűlés nem tartható meg a templomban, szabadtéren is megtartják, hiszen a fiatal lelkészeket szeptember elsejétől már kinevezik  – mondta a lelkipásztor. A tiszteletes asszony hozzátette, hogy nagyon ritka esemény ez egy gyülekezet életében, száz évben egyszer van ilyen talán. Ezért is nagy a készülődés. 

– Nagyon hálásak vagyunk, hogy a presbiterek, az ifjúság a nehéz időben is jöttek, segítettek. Nem csak anyagilag és fizikai munkával, hanem lelki téren is. Próbáltuk tartani a gyülekezetben a lelket, a Bibliaolvasó kalauz szerint olvasták az igét, hálás vagyok a szolgálatukért. Az Úr ajándéka, hogy ezzel a nagy munkálattal jobban összekovácsolódott a közösség – fogalmazott a lelkész. 

A tudatunkban úgy él, hogy ezeken a telepeken mérhetetlen a nyomor, az emberek szegényesen, kicsi, fűtetlen vályogházakban élnek, arra kényszerülve, hogy mindent összeszedjenek a faluból, amiért más dolgozott meg, és ami mozdítható.

Ha végigjárjuk a telepeket, változást észlelünk. Ma már más a helyzet, vályogház kevés van, helyettük új, a cigánytelepi állapotokhoz képest korszerűbb téglaházak sorakoznak egymás mellett. Nagyon sok udvaron gépkocsi áll, nem is egy!

A házak abból a pénzből épültek, amit a külföldön dolgozók hoztak haza. Ugyanis minden családból tavasztól őszig dolgozni megy a munkaerő. Persze az utca rendetlen, szemetes, de az általános kép jó irányba változott. – Kint látják, hogy kellene élni. Ők is igyekeznek – mondta az alpolgármester, aki elvitt a telepekre. 

Aztán egy nagyobb építményhez értünk, a másfél évvel ezelőtt épített templomukhoz. – A főúton is van egy templom, hogy van ez, minden utcában van egy? – kérdeztem. De aztán előkerült a vallási felelős, és felvilágosított. Az más hívőké. 

– Saját pénzünkből építettük. Négyen vagyunk testvérek, mi vagyunk a vezetők. Abból a kevésből, amink van, összegyűjtöttük a pénzt, s felépítettük a templomot a közösségnek, körülbelül 400 embernek. A közösség tagjai nem mind pünkösdisták, vannak más vallásúak is. Én 26 évesen lettem hívő, Marosvásárhelyen keresztelkedtem meg. Lemondtam az ivásról, a cigarettázásról. Addig verekedtünk, loptunk, de mióta hívők lettünk, felhagytunk ezzel az életmóddal. Most a férfiak külföldi munkán vannak, Németországban, Magyarországon, ezért most kevesebben jönnek templomba. De télen sokkal többen járnak. Az istentiszteleteket románul és cigányul tartjuk. Magyarul kevésbé. Itt a cigányok inkább románul beszélnek. A prédikátor Poczó Marin presbiter, a testvérem, de van úgy, hogy máshonnan is hívunk testvéreket. Az istentiszteleteket vasárnap és csütörtökön tartják – mondja Gritó Lajos, aki románul beszél. 

 Elmondta, hogy a cigányok viselkedésében lényeges változás állt be, amióta hívők lettek. – Itt neveljük őket, tisztán jönnek, kimosakodva. Vállaljuk, hogy megtanítjuk őket viselkedni. Ősszel, amikor mindenki hazajön, meglátogatjuk a családokat, elbeszélgetünk, imádkozunk, énekelünk, és sokan megtérnek. Így kevesebb lesz az agresszivitás, a verekedés, a lopás, amit a község elöljárói is tudnak. Vannak még, akik így viselkednek, de nem sokan. Az Istenbe vetett hitünk segített abban, hogy megváltozzunk – mondta Gritó.