Mi az anyanyelvi szint?

• 2011-08-24 07:49:46

• Joó Kristóf

Egy álláshirdetéssel is foglalkozó internetes oldalon lépten-nyomon találkozom ezzel a kifejezéssel, amikor a betöltendő állásra keresettek képességeit sorolják fel. Nem volna baj ezzel, ha gyakran nem is csupán egyetlen nyelvhez írná oda a jámbor álláshirdető, hogy anyanyelvi szintű nyelvismeretet vár el az állásra pályázótól.

Egy álláshirdetéssel is foglalkozó internetes oldalon lépten-nyomon találkozom ezzel a kifejezéssel, amikor a betöltendő állásra keresettek képességeit sorolják fel. Nem volna baj ezzel, ha gyakran nem is csupán egyetlen nyelvhez írná oda a jámbor álláshirdető, hogy anyanyelvi szintű nyelvismeretet vár el az állásra pályázótól. Mert ahhoz képest, hogy egy sales managertől, egy Net/C++ software-fejlesztőtől, enterprise developertől, IT support szakértőtől vagy kontrollertől nálunk milyen felkészültségeket várnak el – újabban tudniillik az efféle „munkaköri meghatározások” uralják el az álláshirdetési listákat –, csak hab a tortán, hogy románul és magyarul, esetleg angolul egyaránt anyanyelvi szinten kell tudnia a jelentkezőnek.
De felületes hencegők is bőven akadnak, akik – bár olykor kétségkívül nagy tehetséggel rendelkező nyelvtanulók – nyakra-főre hangoztatják, hány nyelven beszélnek „anyanyelvi szinten”. Vagy sportolókról, akik külföldi csapatokhoz szerződve egy-két év alatt anyanyelvi szinten sajátítják el, úgymond, az illető ország/nép nyelvét.
Vegyük hát komolyan a kifejezést! Nagyon kevés olyan emberről tudhatunk, akik vegyes nyelvi környezetben felnőve – mondjuk román–magyar családban gyermekeskedve – minden további nélkül vállalnának szinkrontolmácsolást mindkét irányba. Még az ilyen esetekben sem teljesen egyensúlyos a nyelvi felkészültség. Másfelől viszont figyeljünk oda, hogy ne tévesszük össze a folyékonyan és az anyanyelvi szinten minősítéseket. Folyékonyan beszélni egy nyelvet tudniillik hatalmas áldás, de nem feltételezi az anyanyelvi performanciát. A másik kifejezés, amely – ha szó szerint értelmezzük – tarthatatlan: a perfekt. Mert mi az, hogy valaki perfekt angol vagy olasz?! Ki az, aki meg merne esküdni rá, hogy akár csak saját anyanyelvét is tökéletesen ismeri? Az az érzésem, aki az „anyanyelvi szinttel” vagy a „perfekttel” ekként dobálózik, az – vélhetőleg tájékozatlanságból – mélyen lebecsüli a nyelvtanulás komolyságát, illetőleg az ebbe fektetett munkát.
S ha már itt tartunk, érdemes pár szóval érinteni a nyelvvizsgákat is. Azokra a nyelvvizsgákra gondolok, amelyek nyomán a különféle nyelviskolák és „rendszerek” bizonylatokat, tanúsítványokat adnak ki, olyan igazolásokat tudniillik, amelyek feltételül szabatnak meg egy szakmai vagy tudományfokozati előlépéshez. Megmosolyogtató, hogy egyik-másik nyelviskolai tanúsítvány érvénye vagy hatálya pontosan megszabott néhány év – vagyis XY nyelviskola bizonyítványára mondjuk öt vagy nyolc évig lehet hivatkozni. Mintha legalábbis az illető nyelviskola gondja és felelőssége volna annak nyomon követése, hogy a képesített személy használja-e a továbbiakban a tanult nyelvet, s így szinten marad-, fejlődik-e vagy elenyészik a nyelvtanfolyamon összeszedett ismerete. Meglehet, ezek a nyelviskolák, akaratlanul bár, a maguk minősítését is sugallják: gyorstalpalós-tesztlapos-kiikszelős módszereikét – a meseolvasásos, beszélgetős, szinonimakeresős, elmélyítő nyelvtanulással szemben.