Egy, magát Hitvalló Jánosnak nevező román ortodox Athosz-hegyi szerzetes kiátkozta a román ortodox egyház fejét, Dániel pátriárkát.
Egy, magát Hitvalló Jánosnak nevező román ortodox Athosz-hegyi szerzetes kiátkozta a román ortodox egyház fejét, Dániel pátriárkát. A hír már így önmagában is a középkort – ahogyan a humanisták és a reneszánsz tudósok nevezték és ráaggatták a „sötét” jelzőt – idézi. Hiszen nálunk azt mondják, hogy az átok 1848/1849 óta nem fog, s akárhogyan is számolok, 2016-ot írunk, de mint tudjuk, ortodoxiában – Moldvában vagy Havasalföldön – már a józan marxista történettudomány is megállapította bölcs rezignációval, nem volt ’48-as forradalom, pláne szabadságharc/polgárháború értelemben. Ott tehát az átok még megfoganhat. Na de akkor mi lesz?
Az előzményekhez tudni kell, hogy az ortodox egyház, mely régi földrajzi értelemben Bizánc-központú és Oroszországtól Görögországig terjed – na meg az emigrációk, kirajzások, elűzetések révén szerte a világon vannak hívei és fanatikusai – szóval zsinatot tartott ez idő szerint júliusban a szépséges és titokzatos Kréta szigetén. Pánortodox szent és nagy szinódust, amelyen az ott megjelent püspökök, a nemzeti egyházak fejei nyilatkozatot fogadtak el, amelynek békülékeny, ökuméniára hajló, Ferenc pápa érdemeit elismerő hangnemével kiváltották az ortodox ortodoxok, avagy keményvonalasok haragját, dühét, akik körmük szakadtáig, szívük teljes gyűlölködésével az 1054-ben végbement nagy egyházszakadás (nagy skizma) szelleméhez és betűjéhez ragaszkodnak.
Mintha nem telt volna el szinte egy évezred azóta, mintha nem fordult volna a világ a vallásbéke megteremtésének gondolatától vezettetve jó irányba. Igaz, korábban is voltak kudarcba fulladt békítési (egyházegyesítési) kísérletek. Különösen kikelt nevezett Átokhegyi János atyec a római egyházfő azon kijelentése ellen, hogy minden vallásnak helye van Isten napja alatt. Ezzel szemben ő és honi hívei elborzadva gondolnak arra, mi lesz, ha az ige testet ölt, megindulnak és felgyorsulnak a két- és sokoldalú kapcsolatok, esetleg összecsiszolhatják az évezredes teológiai különbségeket, közelednek a nézetek és megvalósulhat valami, ami nem kelt többé feszültséget, eretnek- és zsidóüldözést.
Ja, és az átokból nem hiányozhat a mindenkori szellemi sötétséget kimutató lakmuszpapír-szindróma, a szabadkőművesség elátkozása, a román egyház pátriárkájának és a krétai szinódus résztvevőinek, aláíróinak e jelzővel történő megbillogzása.
Az elégedetlen hívek tehát protestálni készülnek, augusztus 30-án lesz ám bukaresti forgatag-fergeteg, vagy csak bélgázeregetés az érseki székhely előtt, ott, ahol egykor a nagy nemzetgyűlés is összegyülekezett, és csak hozta és hozta a törvényeket, döntéseket, tiltásokat és imádta Gyorgyudézst és Csaót. A tüntetés résztvevői tisztában vannak vele – hangzik el a felhívásban –, hogy ezért börtönévek járnak.
Na de magát a szigorú koronás pátriárkát sem kell túlságosan megvádolni ökuméniával avagy libertinus szellemmel. Hiszen aláírta ő és a román püspöki kar a szinódus határozatait, de rögtön fenntartását fejezte ki bizonyos pontok és az azokból következő sátánadta folyományok ellen. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb az a továbbra is fenntartott tilalom, miszerint az ortodox egyház semmiféle formában – sem szexuálisan, sem felekezetileg el nem ismeri a vegyesházasságot. Ortodoxnak csak ortodox lehet a párja. Ebből persze az is következik, hogy ahol elég erő van a jegyespárban, ott nem fognak bevonulni a túlaranyozott ikonosztáz elé, és nem várják el, hogy koronát illesszenek a fejükre, hanem valamelyik türelmesebb egyház felé fordulnak. Ha fordulnak... Ámbátor a polgári házasság sem utolsó lehetőség.
A fenti esküvői ellenállás a hívek számának virtuális csökkenéséhez is vezethet. Bár nem féltem én a pátriárkát, hiszen elegendő megbabonázott sereglik a szaporodó templomokba, a kihangosított vasárnap délelőtti istentiszteletekre, és szent ereklyék csókdosására. Annak ellenére, hogy az ország fiatal és keresőképes lakosságának jelentős hányada megjárta már Közép- és Nyugat-Európát, ott van vagy oda készül. Az ökuméniából, a Vatikán modern és sikeres szelleméből semmi sem ragad rájuk. A pénz beszél, Isten süket fülekre lel. Gyertyák viaszával van bedugva.
