Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Ma reggel immár hivatalosan is véget ért a választási kampány, holnap pedig az urnák elé járulunk, hogy a következő négy esztendőre törvényhozói hatalommal ruházzuk fel az erre érdemesnek tartott jelölteket. Akik a kampány során elég szűkszavúan beszéltek arról, hogy mihez is kezdenének ezzel a megbízatással, inkább egymással, pontosabban az ellenlábasok gáncsolásával voltak elfoglalva.
Jövő héttől már az új kormány megalakítását célzó tárgyalások kezdődnek majd el, és az eddigiek alapján ítélve folyik tovább a cirkusz. Főleg abban az esetben, ha kiegyensúlyozottak lesznek az új parlament erőviszonyai. És félő, hogy a szereplők legkevésbé azt tartják majd szem előtt, hogy a csatározással nem kis kárt okoznak az országnak és választóiknak – csak az idei nyári referendumos hadjárat kétmilliárd euróra taksált veszteséget okozott.
A végéhez érkezett törvényhozási ciklus nem kevés számú kormányai a válságkezeléssel voltak elfoglalva. Teljesítményük a gyengétől a csapnivalóig terjedt, négy esztendő alatt azt érték el, hogy a kemény recesszió helyett ma már „csak” stagnál a romániai gazdaság, bármilyen ékesszóló nyilatkozatokba is igyekeznek csomagolni a szürke valóságot. Ez azt is jelenti, hogy a hétköznapi emberek életszínvonalában érezhető pozitív változást rövid időn belül nem várhatunk, bárki is ígért volna ilyesmit.
Remélhetünk-e jobban teljesítő kormányzatot a holnapi választás után? Az egyik tekintélyes pénzintézet elnöke a Télapónak címzett levelében bátor, hozzáértő, tisztelettudó és átláthatóan dolgozó kormányt kért a fehér szakállú öregúrtól, és abban egyetérthetünk, hogy ez kiváló ajándék volna mindenki számára. Ha sikerülne ilyen kormányzatra bízni az ország sorsát, akkor a hamarosan kezdődő új parlamenti ciklus során akár javulhatna is az életszínvonalunk, persze ehhez az is kellene, hogy a földrészünket és a világot kínzó gazdasági bajokra is leljenek gyógyírt az ezért felelősek.
Csakhogy egy, a fentebb említett jelzőknek megfelelő kormány az eddigi teljesítményt és kampányígéreteket elnézve maga lenne a csoda. Reménykedhetünk-e ilyenben, akár az ajándékok havának varázsában élő kisebbek? Talán igen, de akkor se legyünk elégedetlenek, ha csak annyira telik majd az új kormánytól, hogy legalább rosszabbra nem fordul a sorunk.