A kérdés a miniszterelnöktől származik, aki nem érti, mit keresnek az utcán a rendőrök, a nyugdíjasok és azok, akik elégedetlenek a kormány megszorító intézkedéseivel. Arról azonban egy szót sem szól, hogy a választási ígéretek, szokás szerint, üres szólamoknak bizonyultak, a héten állítólag elfogadásra kerülő költségvetés is a szegénység költségvetése. Azt állítja, hogy a harminc éve fungáló szakszervezeti vezetők „csinálják a feszültséget” – szerinte teljesen ok nélkül.
A politikusok nagy része sem érti, miért elégedetlenek az emberek, hiszen a honatyák önszántukból lemondtak a speciális nyugdíjukról. Az RMDSZ nem támogatta ezt az úgymond kivételezést, populista lépésnek nevezte, azt mondta, vagy mindent, vagy semmit. Vagy eltörlik az összes speciális nyugdíjat, vagy egyet sem. És nem szavazott.
Politikai elemzők szerint valójában egyik politikai párt sem akarja megoldani ezt a problémát, ezért járnak el oly módon, hogy végül az alkotmánybíróság érvénytelenítse a döntésüket. Ha tényleg meg akarnák oldani, szabályosan alkotnának egyértelmű törvényeket, ám csak az érdekli őket, hogy politikai tőkét kovácsoljanak ebből a vitatott témából.
Végül az elnök is aláírta a parlamenti képviselők és szenátorok speciális nyugdíját eltörlő törvényt, az emberek pedig azóta is az utcán vannak.
A honatyák persze vigyáznak magukra, különböző juttatásokkal oldják meg az elveszített kiváltságot, és havonta – a különböző állami tisztségviselőkkel egyetemben – bezsebelik az úgynevezett veszélyességi pótlékot, például azért, mert a számítógépek mérgezik őket, elektromágneses sugaraknak vannak kitéve, és még ezeknél is érdekesebb okokból, amelyek még a kormányfőt is meglepték, és amelyek szép summát jelentenek havonta.
Aki szegény, az továbbra is szegény marad, miközben Románia annyit fizet képviselőinek és szenátorainak, mint Franciaország, Anglia vagy Németország.
Ezek után még kérdés, hogy miért tüntetnek az emberek?
