Csütörtöki kimenő
A tanulási folyamatok viszonylag hosszadalmasak. A betanítás ezzel dacolva rövidebb. Betanítjuk a segédmunkást, hogyan kezelje azt a nagy marha gépet, darut, szerkezetet, eszterga- vagy vérpadot. A betanítás folyamán minimálisra csökkentjük a magyarázatot, csak a legszükségesebbeket áruljuk el, amelyekkel a szerkezet, építmény, gépesített elképzelés működni kezd, beindul, elkezdenek forogni a fogas- és foghíjas kerekek. Majd beletanul, vagy újat veszünk fel helyette.
A tanulást, mondják az érdemes és még meghallgatott pedagógusok, tanulásszakértők, meg kell tanulni. Ezzel akkor találkozik a tanulásból amúgy elege lett szülő, nagy- és dédszülő, amikor leszármazottja az óvodából a nulladik osztályba vagy az elsőbe lép, és már házi feladatot is feladnak nékije. Legelőször a szülő (illetve a további felsorolt felmenők) oldja meg, készíti el, vágja ki, ragasztja fel-le és gyanánt. Mutat, magyaráz, előmintáz, előad, kétszer-háromszor eljátssza (magát is megcsudálja titokban), felmérgelődik, csapkod (nem kötelező), lehiggad, megbán, újrakezdi.
Miket lehet tanulni? Ebben a tekintetben tanszabadság, szabadosság uralkodik. Mindent meg lehet tanulni, állítják azok az optimisták, akiknek sok alkalmasság, alkalmazás, készség, gyakorlat és tapasztalat van a birtokában, a kisujjában, jobb és bal féltekéjén, illetve szívkamrájában. Másutt is, de ennek részletezésétől eltekintünk. Meg lehet tanulni vakon – hirdetik – varrni, sakkozni, táncolni, könyvet írni; süketen Beethoven tökéletes zenét szerzett, a sokévi abszolút, de elveszett hallás emlékeként; rossz zenét akár tökéletes hallás mellett is össze lehet ütni.
Akik képtelenek a tanulásra, azokat előbb-utóbb a társadalom ellenségének vagy betegnek tekintik. Tertium non datur.
Tanulhatsz iskolában, főiskolán, szakiskolában, technikumban, tanodában, egyetemen, ilyen-olyan akadémiákon, speckurzusokon, elitképzőben, tanító-, tovább- és mesterképzőben, képződmények nélkül az élet iskolájában, az utcakölyköktől kocsisfüttyöt, pánsípot Pántól, és hegedülni (Ady például azt állította, hogy ő a szürkék hegedőse, Paganini – az ördögé). Megtanulhatsz úszni árral, ár ellen, a boldogságban, akár bokáig érő pénzben is. Ha elegendő jókívánatot összegyűjtesz és ráadásul vastag svájci bankbetéttel rendelkezel. Titkosított, kódolt.
Megtanulhatod egy-egy nagyáruházban, ahová rendszeresen betérsz, hol vannak a konzervek, tisztálkodási szerek, a tejtermék, a felvágottak és a zöldségfélék. Nem mondom, hogy könnyű munka, mert a boltvezetők beosztásuknál fogva úgy érzik, hogy aggályok nélkül versenyre kelhetnek a legnevesebb rendezőkkel Francis Ford Coppolával vagy a klasszikus Sztanyiszlavszkij mesterrel, és a bolt polc- és kínálatrendszerét átrendezik, variálják, új megvilágításba helyezik, fokozzák a bolt drámai töltetét, egyes ennivalókat kiemelnek, másokat viszont a backstage-be küldenek. Aztán ember és vásárló legyen a talpán, kosarán, kocsiján az egyed, míg rábukkan a keresett árucikkre.
Kutatás közben mást is megpillant, beteszi a szatyrába – igen hasznos fogásnak bizonyul a 99-es végződésű árak mellett a kereskedelmi haszon és forgalom szempontjából – emelkedik a vérnyomása, apróbb kudarc- és sikerélmények kísérik útját, Kőrösi Csoma Sándor őskutató nyugtalansága és Kolumbusz Kristóf hasznos tévedése, valamint Vasco da Gama pompás felfedezőútja hasonlatos a vásárló lelki rezgésszámához.
És közben nő a megtett kilométerek száma, ugyanis az orvos, a tévé, a gyógyszerészek kollégiumának ajánlásával a reklámguru napi legalább tizenöt perc mozgást és két km-t javasol. Az ember rátekint otthon a vásárlás kimerítő élménytúrája után a lépésszámlálóra – és teljesítve az aznapra kitűzött táv, kalóriamáglya és idő.
A fenébe is, a legfontosabbat elfelejtette megvásárolni. Mehet vissza krumpliért vagy hagymáért. Ilyenkor nagyapjára gondol, akinek háztáji kiskertjében minden megtermett. Még egy utánozhatatlan eredeti káromkodás is.
