Mintegy 700 szász él Szászrégenben és környékén

A német tannyelvű iskola erősíti a közösséget

A Felső-Maros menti szász közösség egyik erős bástyája a szászrégeni evangélikus egyházközség. 

A templomot a szentély emléktáblájának feliratából ítélve 1330-ban fejezték be. Kolostorrá akarták alakítani, de végül elmaradt, az 1400-as évek körül átalakításokat végeztek rajta. Valamikor a 16. században várfallal vették körül. A lutheránus vallásról a szászrégeniek 1551-ben tértek át az evangélikus vallásra. A templomot a kurucok felgyújtották a Rákóczi-szabadságharc idején. A megrongálódott istenháza belső és külső kialakítása és az északi karzat megépítése Mária Terézia vagy II. József idején történt. Az oldalportikuszokat 1791-ben készítették. Innentől már pontos adataink vannak. A főhajó boltozata és a torony magasítása 1803-ban készült el. 

A templomot az 1848-as forradalom idején ismét felgyújtották. A berendezés nagy része megsemmisült, a helyreállítását 1851-re fejezték be. Nagyobb helyreállítás 1927 és 1930 között volt, míg 2014-ben teljesen felújították. 

Jelenleg Johann Zey parókus lelkipásztor szolgál ott, aki, miután elődje, Kézdi Zorán 2009-ben távozott, és mintegy kilenc hónapig nem volt pap, az egyházközség meghívására Besztercéről jött Szászrégenbe 2010-ben. Felesége, Martina tanítónő a szomszédban levő iskola német tannyelvű osztályában. A lelkipásztor a szászrégeni mellett még hét templomban (Petele, Alsó- és Felsőidecs, Dedrád, Bátos, Vajola és Ludvég) szolgál. Az istentiszteletek Szászrégenben 10 órától kezdődnek, majd 12 és 14 órától a soron levő, említett településeken folytatja szolgálatát a pap. Szászrégen kivételével az istentiszteletek német nyelven zajlanak. A községekben kétnyelvűek (német és román), mivel a hívek 90%-a vegyes családban él. A szászrégeni evangélikus egyházközséghez jelenleg 270-en tartoznak, a községekkel együtt mintegy 700-an vannak. 

A szászok kulturális életét a szászrégeni Németek Demokratikus Fóruma karolta fel. Évek óta van egy szász néptánccsoport, ahol mintegy 20 fiatal ápolja a néptánchagyományt. Megtartják a majálist (Maifest), az anyák napját és természetesen a vallási ünnepeket is, amelyek közül a legnagyobb a karácsony, amikor betlehemezés is szokott lenni. Az egyházközségnek van diakóniai szolgálata. Egy alkalmazott rendszeresen felkeresi a falvakban levő időseket, rászorulókat, akiken a nagyrészt Ausztriába (Vöcklabruck, Salzburg, Linz és környéke) emigrált egykori régeni szászok is segítenek. Az adományokból ajándékozzák meg karácsonykor az idősebbeket és a gyerekeket. 

Johann Zey szerint az utóbbi 13 évben nem csökkent a közösség létszáma, annak köszönhetően, hogy német tannyelvű osztályt működtetnek, és így többen érdeklődnek a német nyelv és kultúra iránt. A gyerekeknek rendszeresen német nyelvű táborokat szerveznek. A templomfelújítást 2014-ben fejezték be, azóta nyáron rendszeresen szerveznek orgona- és más komolyzenei koncerteket, amelyekre bárki elmehet. 

2016-ban tartották meg az erdélyi szászok találkozóját, amelyen mintegy 2000-en vettek részt. Erre az alkalomra készítettek egy kis kiállítást a templomban, ahol népviseleti ruhákat, berendezési tárgyakat, dokumentumokat, bibliákat állítottak ki. Ez a kis tárlat a templommal együtt látogatható, előzetes bejelentkezés után. Illetve, aki eljön a templomhoz, a hirdetőtáblán fel van tüntetve az egyházközség titkárságának a telefonszáma, a jelentkezés után fogadják és beengedik a látogatókat az épületbe. A vidéket olyanok is látogatják, akik az egykori szász hagyomány és kultúra iránt érdeklődnek, bár nem olyan látványosak az itteni templomok, mint a királyföldi erődtemplomok. 

Johann Zey szerint az iskola jelenti azt a kapcsot, amely még életben tartja a közösséget, igaz, elsősorban a nem evangélikus gyerekeknek köszönhetően, akik így közelítenek hozzájuk. A kivándorolt egykori szászrégeniek támogatásával, ameddig lehet, fenntartják a templomot, a temetőket, és a diakóniai szolgálatnak köszönhetően ápolják a kiöregedett közösséget. A templom falán van egy tábla, amely számokkal mutatja a létszámapadást.