Mise a rózsáért – Lacrimosa (könnyezve)
2023-01-18 15:00:00
- Szilágyi Mihály
(Folytatás január 5-i lapszámunkból)
Claryssa nővér mélyen hallgatott, és várta a történet folytatását. Heloysa tekintete a messzi múltat fürkészte, így egy ideig mintha az emlékeit olvasta volna, némán merengett.
– Tudja, Claryssa, váratlanul érkeztünk – törte meg a csendet az apátnő. – Öröm és csodálkozás vett körül. Abélard a feleségeként mutatott be a szüleinek! Ilyen különös volt a lánykérés – nevette el magát Heloysa.
Az ismerkedés és a hosszú beszélgetések csupán néhány napig tartottak. Egy este Abélard megfogta kedvese kezét, és szülei elé állt.
– Atyám és anyám! Vissza kell mennem Párizsba, de őt a gondjaitokra bízom – és magához ölelte Heloysát. – Veszélyes útra lépek, de végig kell járnom, nem tehetek másképp. Távollétemben ő legyen a gyermeketek. Szeressétek úgy, mint engem. Viseljétek gondját, mint kisgyerekként nekem. És ha velem bármi történne, ő legyen helyettem a gyermeketek.
És másnap Abélard könnyes búcsú után visszatért Párizsba. Minő hírek fogadták! Az egész város arról beszélt, hogy eltűnt a nagy filozófus, de nyoma veszett a kanonok féltve nevelt unokahúgának is. Az összefüggést mindenki látta, és leginkább Fulberttel kapcsolatban nevettek nagyokat. Csodamód a szerelmeseket jobban megérti a világ, mint a dühöngőket… Azt is beszélték, hogy a lány eltűnése óta a kanonok nem mer emberek közé menni, de naphosszat sír és jajgat.
Abélard első útja Fulberthez vezetett. Tudta, hamarabb kell megérkeznie, mint a visszatérésének híre, így meglepheti az öreget.
– Üdvözlöm önt! – állt a kanonok elé Abélard. – Ha életet akar menteni, akkor ne lármázzon, maradjon veszteg, és hallgasson végig! A mi szeretett Heloysánk messze innen, atyám házában tartózkodik. Jobbnak tartottam kiszabadítani őt ebből a pokolból, amelyet ön épített köréje. Atyám házában mindaddig biztonságban van, amíg engem bántódás nem ér. De tudja meg, Fulbert, hogy atyám és testvérem keresztes lovagok, akik az ön és az önhöz hasonló gondolkodásúak miatt mesterei a fegyverforgatásnak és a gyilkolásnak. Önök szervezik a keresztes háborúkat, én a békét hirdetem, de maguknak háború kell. Ha engem itt baj érne, akkor Heloysa is azon fegyverek közé kerül, melyeket épp Krisztus szolgái adtak a keresztesek kezébe. Remélem, ért a szavakból, Fulbert! Továbbá tisztázni szeretném, ön engem ostobának és szamárnak nevezett, mert fizettem az itt lakásért. Ehelyett ön volt naiv és kapzsi, uram. Az arany csillogása elvakította az elméjét. Én aranyat és tudást adtam, de Heloysa szerelmét kaptam cserébe. Azt is tudnia kell, hogy Heloysa nemsokára édesanya lesz. Ha ön el szeretné kerülni a szégyent, akkor beleegyezik, hogy ő házastársam legyen. A házasságot viszont titokban kell tartania!
Fulbert tehetetlen volt Abélard előtt, ő is és a rokonsága is beleegyezett a házasságba. Mikor eljött az ideje, Heloysa világra hozta gyermekét, akit Astralabiusnak nevezett el. Ahogy a gyerek annyira nőtt, hogy nélkülözhette édesanyját, Abélard jegyesét visszavitte Párizsba. A kisfiút a tudós nővére gondjaira bízták.
Heloysa folyton a házasság ellen érvelt. Megemlítette, hogy a házasok között akaratlanul feszültségek keletkezhetnek, és az csak ártana annak a magasztos szerelemnek, melyben éltek. Továbbá megemlítette, hogy egy filozófus tudósnak nagy hátrányt jelentene a munkájában a körülötte zajongó család, a gyerekek sírása, az azokkal való törődés. Házasságon kívül még őszinték az érzések, de házasként már kényszerből kellene egymás mellett maradniuk a feleknek, és ez szintén az eddig tapasztalt odaadó szerelem rovására lenne. És még sokáig érvelt Heloysa, de Abélard hajthatatlan maradt, mert csakis a házasságkötéssel tudta féken tartani Fulbert kanonokot.
Titokban visszaérve Párizsba egy hajnali időpontban, csupán néhány megbízható barát jelenlétében megköttetett a házasság. Ezután külön-külön távoztak a felek, és csak nagy ritkán és leplezve találkoztak, nehogy nyilvánvalóvá váljon a titok. Talán ez volt az egyik legkülönösebb házasság a világon.
Fulbert azonban nem nyughatott, hogy szeretett unokahúgát most már a házassági kötelék is máshoz kötötte. Gonosz tervet szőtt Abélard ellen; hogy kellemetlenséget okozzon neki, kifecsegte a titkos házasságot. Heloysa hazugnak és szószegőnek nevezte ezért őt, mire a kanonok durván bántalmazta a nőt, akit egykor rajongásig szeretett.
A bosszúvágy tovább hatalmasodott Fulbert és rokonsága körében. Nem elégedtek meg azzal, hogy ártottak a tudós hírnevének, még nagyobb gonoszságra vetemedtek. Két gyilkost béreltek fel, majd Abélard szolgáját is megvesztegették, hogy egy éjjel rászabadítsa a két gazembert a gyanútlan tanítóra. Az életét kímélték ugyan, de mint egy malacot, megcsonkították, hogy többé ne nevezhesse magát férfinak. Arról is gondoskodtak, hogy reggelre már tudja az egész város, hogy Abélard ezután már semmit sem ér a házasságával, mert úgysem élvezheti a társas élet gyönyöreit… És kárörömmel élvezték Heloysa könnyeit és a szerencsétlenné tett tudós szégyenét. Azt gondolta Fulbert, hogy így talán mégis megtarthatja maga mellett Heloysát.
Abélard még elért annyit, hogy a három gonosztevő közül kettőt elfogtak. A bérgyilkost tettéért megvakították, az áruló szolga meg urának sorsában osztozott, őt is megfosztották férfiasságától. És hogy Fulbert se maradjon ki a meglepetésből – a biztonság kedvéért –, előbb Heloysa, majd Abélard is fogadalmat tett, és kolostorba vonult. Így végérvényesen az utolsó reménye is elillant Fulbertnek, hogy a gyönyörű nő a közelében maradhasson.
Hogy mennyi könny áztatta Heloysa és Abélard szemét ebben az időszakban, csak a Jóisten tudja. Azonban mindketten – hitüknek köszönhetően – megértették, hogy bár számtalan könnyet hullattak, mégis ez az út vezetett a szellemi-lelki-hitbeli tökéletesség irányába.
Abélard attól fogva csak a tudománynak élt. Ellenfelei legnagyobb bosszúságára olyan hévvel és tehetséggel dolgozott, hogy mindenkit elhomályosított maga körül. A tiszta erkölcs élharcosává vált, és bizony kemény szavakkal illetett környezetében mindenkit, aki a Szentírás tiszta erkölcse ellen vétett. Tanítványok serege tódult hozzá, hogy hallgassák előadásait. Ha ezelőtt pénzért tanított, most mindenkinek ingyen lehetővé tette a tanulást. E tettével ellehetetlenítette ellenfeleit.
– Látja, Claryssa, mennyire igazságos az Isten! A hitetlen ember csak a szenvedést és a könnyeket látná mindebben, de akinek már mustármagnyi hite van, az rádöbben, hogy az Úr a szenvedést és a gyalázatot is a javunkra fordítja.
Áldassék az Úr neve, aki letöröl minden könnyet!
