Mikulás-posta a Bolyaiban
Gyerekkorban mindenki hisz a csodákban és a természetfeletti lényekben. Ez most sincs másképp, csak éppen, ahogyan sok minden más, ez is megváltozott. Nem is olyan régen a gyerekek úgy várták a Mikulást, hogy szépen megtakarították a cipőjüket, és megpróbáltak ébren maradni, hogy lessék meg az öreg szakállast, amint éppen lecsúszik a kéményen, beteszi az ajándékot a bakancsba, és közben nagyon reménykedtek, hogy nem kapnak virgácsot.
Ez a szokás mára eléggé megváltozott. Nagyon sok kisgyerek már nem hisz a Mikulásban, sőt már olyanokat is lehet hallani, hogy a szülők elmondják a kisgyerekeknek, hogy ez csak mese, a valóságban nem létezik sem a Mikulás, sem az angyal. Persze ezzel megóvják a későbbi csalódástól, de ugyanakkor elvesznek tőle egy, a gyerekek számára meghatározó élményt.
Tény, hogy előbb vagy utóbb minden gyerek rájön, miként is működik az ajándékozás. Azonban ezután az sokat veszít fényéből és hangulatából. Szerencsére vannak olyan fiatalok is, akik megpróbálják visszahozni a gyerekkori Mikulás hangulatát, hogy még legyen várokozás és legyenek igazi meglepetések.
A Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai minden évben megszervezik a Mikulás-postát. Az esemény kapcsán a Bolyai Diákszövetség tiszteletbeli elnökét, Lukács Henriettát kérdeztük.
– Hogyan született meg a Mikulás-posta ötlete?
– Ezelőtt három évvel, amikor én is bolyais lettem, már létezett. Én is, mint sok más diáktársam, úgy érzem, hogy ez nagyon jó lehetőség arra, hogy átadjuk valamilyen formában a jókívánságainkat a diáktársaknak. Szerintem ez briliáns ötlet volt az előző évfolyamok részéről.
– Mennyire népszerű a diákok körében?
– A Mikulás-posta és az ehhez hasonló postás megmozdulások nagyon népszerűek szoktak lenni a diákság körében. Sokan küldenek kis jókívánságokat a társaiknak, barátaiknak és bárkinek az iskolából. Sőt, még a tanároknak is lehet küldeni leveleket, erre külön fenn van tartva egy postaláda, természetesen a tanárok is írhatnak üzeneteket a diákoknak, osztályoknak és a kollégáknak is. Pozitív esemény az iskola életében, feldobja az utolsó heteket a téli vakáció előtt, és segít megteremteni a karácsonyi hangulatot.
– Csak leveleket lehet vele küldeni, vagy elszállítja az ajándékokat is?
– A Mikulás-posta úgy van megoldva, hogy az iskola főbejáratához ki van rakva hat kisebb doboz, négy a különböző évfolyamok, egy a tanárok számára és egy a Református Kollégium diákjainak. Ezeknek a dobozoknak túl kicsi a nyílása ahhoz, hogy egy ajándékdoboz átférjen rajtuk, de nagyon sokan például szaloncukrot vagy kisebb csokoládét csatolnak a levelekhez. Azonban többnyire kis levelekről beszélünk a Mikulás-posta esetében.
– Milyen levelek születnek ilyenkor? A Bálint-napi postán a szerelem a téma, de mit ír december elején a Mikulás?
– A Mikulás-posta alkalmával jókívánságok születnek, az egyik cél ezzel a ráhangolódás a szeretet ünnepére, a karácsonyra. A másik fontos dolog, hogy a diákok valamilyen szinten visszanyerjék az ünnepi, szeretetteljes hangulatukat társaik jókívánságának köszönhetően.
A Mikulás-postát természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy az öreg szakállas írja a leveleket. Mindenki kreativitására van bízva, hogy milyen levelet küld a társának. A feladó azonban lehet anonim is.
– Ezzel a lehetőséggel csak bolyais diákok élhetnek?
– Szorgalmazzuk ezt, kivétel a tavaszi bál. A postás rendezvények során van lehetőségük a Református Kollégium diákjainak is levelet küldeni. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy külsős emberek is becsempésszék a leveleiket a postaládába, hiszen senki nem ellenőrzi, hogy ki dobja be a levelet, viszont ez főként a bolyais és refis diákoknak van fenntartva.
– Mennyire van még varázsa a Mikulásnak a nagyobb diákok körében?
– Úgy érzem, hogy nagyon is van varázsa, hiszen ahogy az előbbiekben is említettem, feldobja a hangulatot az iskolában. Tehát pusztán a tudat, hogy közeledik a karácsony, a Mikulás-járás, mindenkiben egy kis buzgóságot alakít ki, hogy ebben az időszakban több kedvességet és szeretetet árasszon a diáktársai felé.
– Mennyire számít az ajándék értéke a tinédzserek körében?
– Ezt személye válogatja. Vannak olyan fiatalok, akiknek számít, hogy minél drágább ajándékot kapjanak, és tudjanak vele úgymond villogni. Nekem nem számít, hogy mekkora az értéke az ajándéknak. Sokkal inkább azt tartom fontosnak, hogy az illető, akitől az ajándékot kapom, szívből adja, vagy esetleg a kreativitását vesse latba. Talán a legszebb ajándékok a saját kezűleg elkészítettek, véleményem szerint ezeknek van a legnagyobb értéke.
– Hogyan lehetne még hangulatosabbá tenni ezt az alkalmat?
– Tavaly az iskolában volt egy teljes karácsonyi kavalkád, több diákcsoportosulás témaköreinek és szakágainak a megmozdulás-sorozata. Volt karácsonyi posta, a Bolyai diákújságjának, a Tentamennek volt teadélutánja, ezenkívül karácsonyi filmvetítés és még számos ezekhez hasonló esemény, ami színesebbé tette az ünnepet.
Ezek mind a vakáció előtti héten zajlottak, négy napon át, és úgy érzem, hogy ez hozta el a legjobban az ünnepi hangulatot, és nagyon reménykedem abban, hogy hagyománnyá válik az iskola életében.
