Míves mézespogácsák

Egyre nagyobb az igény

A szentháromsági Péterfi Rozália a mézeskalácssütés minden titkát ismeri. Tetsztős kivitelezésű alkotásaival ezen a téren a legjobb kistermelők közé tartozik. Találékonyságánál, kézügyességénél csak a türelme nagyobb, ahogy valósággal kihímezi süteményeit, és minden ünnepre, az év minden eseményére tud az alkalomhoz illő ajándékot kínálni mézeskalácsból. 

Nyugdíjazásáig varrónőként dolgozott, fiatalkorában nagyon szeretett kézimunkázni, keresztszemes, írásos, piros-fekete töltéses kézimunkái díszítik ma is a lakást. Elmondása szerint, amikor nem lehetett virágot kapni, gyermekként papírból készített csokrokat, télen  a karácsonyfára sztaniolpapírból hajtogatott díszeket, ami akkoriban a játékot helyettesítette. 

Amikor nyugalomba vonultak, kiköltöztek mindkettőjük szülőfalujába, de kétlaki életet élve marosvásárhelyi lakásukat is megtartották, amely a műhely szerepét tölti be. Szentháromságon kertet művelnek, a férj pedig méhészkedik. Jelenleg ötven család méhet gondoz, ők biztosítják a legfinomabb alapanyagot a mézespogácsához, talán ez sugallta az ötletet is, hogy érdemes a sütésével foglalkozni. 

Amikor a kezdetekről érdeklődöm, a 2013-as falutalálkozóig tekint vissza. Erre az alkalomra a szentháromsági öreg épületben tájházat rendeztek be sok jellegzetes, értékes régiséggel, ami mára már ki is nőtte a kicsi ház befogadóképességét. A gyűjteményt meglátogató vendégek fogadására Péterfi Rozália mézeskalács szíveket sütött. Az eredeti receptet az interneten találta, majd az évek során saját ötleteivel alakította olyanná tésztáját, amiből nagyon jól lehetett dolgozni, ami ízletes, és megfelelő tárolás mellett sokáig megőrzi a puhaságát. 

A hozzávalók közül a tojás, a zsír, a méz házi termékek, a finomlisztet, kakaót, az élelmiszerszínező anyagokat megvásárolja. Egyre több a kérés, egyre nagyobb az igény a termékei iránt. Karácsonyra adventi koszorúkat és különböző formájú (csillag, hold, hóember, fenyőfa stb.) díszeket rendelnek náluk mézeskalács-alapanyagból. Bálint-napra piros szíveket formálnak, nők napjára a szíveket színes virággal díszítik, születésnapra az életkort jelző számmal. Húsvétra csirkét, madarat, piros-fehér hímes tojásokat formálnak mézeskalácsból, kicsengetésre a kisebb gyermekeknek macikat, keresztelőre, konfirmációra, iskolakezdésre más és más formákat díszítenek feliratokkal vagy anélkül. 

Amikor a receptről kérdezem, Péterfi Rozália készségesen válaszol: egy adaghoz két kiló lisztet, 20 deka zsírt, két házi tojást, fél kiló házi mézet és két kiskanál (szegfűszeg és fahéj) fűszerkeveréket, a sütéshez szódaport használ. 

– Ha hozzáadunk két kanál kakaót, jobban lehet dolgozni a tésztával, kicsit barnább lesz a pogácsa, és jobban mutat rajta a fehér díszítés. Az ismertetett adagból öt félkilós doboz apróbb mézespogácsa, nagyobb darabként öt adventi koszorú készíthető el – teszi hozzá, majd folytatja: A mázhoz szükséges tojásfehérjéhez 20 deka porcukrot teszek. Előtte a cukrot addig őrölöm, amíg olyan nem lesz, mint a liszt, majd átszitálom. A felét gőz fölött kavargatom, hogy ne legyen egészen nyers, így jobban lehet dolgozni vele, és tartósabb lesz. Utólag kavarom bele a többi cukrot és két kiskanál citromlevet. Addig kell kavarni, amíg megáll a habverőn, nem pottyan le. Amikor kész van, poharakba teszem, amelyeket lefedek, hogy ne száradjon meg, és kezdődhet a díszítés. 

Szétterülő mázhoz egy kevés vízzel hígítom, a színezéshez élelmiszerfestéket használok. A díszítésben a lányom és az unokáim is segítenek. A tanítóképzős Panna szépen ír,  Dorka, aki a művészeti iskolába jár, szépen rajzol. 

Amikor a terveiről kérdezem, elárulja:

– A nagy álmom, hogy a lányommal és unokáimmal, a család nőinek három nemzedéke együtt süssük a mézespogácsát – mondja azzal a bizonyossággal a hangjában, hogy igényesen díszített termékeik iránt soha nem fogy el az érdeklődés.