Mörfinek, tisztelettel
Nagy érdeklődéssel olvastam naplójának huszadik részét (Nú., szeptember 15.). (Lehetett volna rövidebb is.) Érthető, hiszen mindnyájunkat érdekel, hogyan látják mások (nálunk okosabbak) zűrzavaros digitális univerzumunk problémáit. Szerintem a lényeget a következő mondat fejezi ki: „A fejlődést nem lehet megállítani.” Nem lehetett százezer évvel ezelőtt (hála istennek!), nem lehetett tavaly, és reméljük, nem lehet majd holnap sem. Minden találmányt, újdonságot lehet rossz, sőt gonosz célokra is felhasználni? Nem pont ide talál – de mutatis mutandis – „az információszmog miatt nem siránkozni kell, hanem meg kell tanulni védekezni.” Ami pedig a mai digitális nemzedéket illeti, természetes, hogy másak, mint amilyenek mi voltunk. Ahogy Mark Prensky írja: „A mai diákok nem azok, akiknek a jelenlegi oktatási rendszert tervezték.” Másként szocializálódnak, más körülmények között nőnek fel, élnek. A szülőknek, pedagógusoknak – a túlzásokat lenyesegetve – alkalmazkodniuk kell az új körülményekhez. Végezetül idézem Tari Annamáriától, amit egy interjúban mondott: „A hitelesség és a megtartó érzelmek (szeretet, tisztelet, figyelmesség) azok a tényezők, amik a legfontosabbak még ma is. Az idősebbeknek meg kell érteniük, hogy a fiatalabbak már egy gyors sebességű világban pörögnek, a fiataloknak meg azt, hogy ettől még vannak olyan dolgok, amiket érdemes meghallgatni.”
Fülöp Géza
