1526. augusztus 29-én délután Bátori András azzal a hírrel érkezett II. Lajoshoz, hogy az ellenség meghátrált. A második harcrendet előre kellett vezetni, hogy segítse az üldözőket. Brodarics István kancellár, aki a király közelében állt, később úgy emlékezett: a győzelem reményében indultak meg. Mire odaértek, ahol az első összecsapás lezajlott, már halottak és sebesültek feküdtek a földön. A magyar jobbszárny inogni kezdett, az ellenség ágyúi pedig a király környezetét is elérték.
Hogyan lett a kezdeti sikerből vereség? Brodarics sem láthatta egyszerre az egész harcteret. Elbeszélését az oszmán hadinaplóval, a túlélők leveleivel és a későbbi történetírók munkáival összevetve lehet rekonstruálni annak a délutánnak az eseményeit, amelynek végeredményét a résztvevők aznap reggel még nem ismerhették.
Reggeltől harcrendben
A magyar sereg korán felsorakozott a Mohácstól délre fekvő síkon. Bátori István nádor végigvezette Lajost a katonák előtt, hogy mindenki láthassa: az uralkodó személyesen vesz részt az ütközetben.
A kancellár huszonnégy-huszonötezer főre becsülte az összegyűlt hadat. Ebben a korabeli európai mércével is jelentős seregben a lovasok mellett nagyjából ugyanannyi gyalogos harcolt. Páncélos lovasok, könnyebb felszerelésű huszárok, lándzsás, íjász és puskás gyalogosok álltak a király szolgálatában; a Magyar Királyság csapatai mellett cseh, morva, német és lengyel katonák is jelen voltak. Ágyúkat is hoztak, bár a felszerelés egy része még a hajókon vagy a táborban maradt.
Két harcrendet alakítottak ki. Elöl a jobbszárnyat Batthyány Ferenc horvát–szlavón bán, a balszárnyat Perényi Péter vezette; mögöttük, a második harcrend közepén állt a király. A fővezérek, Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György több csapat mozgását irányították. A vonalat szélesen húzták szét, mert attól tartottak, hogy a népesebb ellenség túlnyúlik rajtuk, és oldalról támad. A Duna felé eső vizenyős terület az egyik oldalon nehezítette a megkerülést, de ugyanaz a terep egy későbbi visszavonulás útját is elzárhatta.
Mit láthattak az ellenségből?
A szultán serege menetből érkezett a csatatérre. Elöl Ibrahim nagyvezír haladt a birodalom európai tartományaiból kiállított ruméliai hadtesttel, amelyhez janicsárokat és ágyúkat is rendeltek. Mögöttük közeledett az anatóliai had és Szulejmán az udvari csapatokkal. A folyók és szűk átjárók lassították a felvonulást: a több tízezer emberből, lovakból és szekerekből álló menet eleje és vége között órák telhettek el.
A magyar vezérek ezért nem egyetlen pillanatban látták meg az egész ellenséges sereget. Brodarics egy dombvonulatról leereszkedő nagy tömeget említ, előtte pedig egy templomos falut, amelyet Földvárnak nevez. A falu és a korabeli vízfolyások azonosítása ma is része a kutatásnak: a táj változásai a hadmozdulatok helyének meghatározását is nehezítik.
A délelőtt várakozással és kisebb összecsapásokkal telt. Később a magyar jobbszárnyon túl oszmán lovasok tűntek fel. Tomori attól tartott, hogy a tábort akarják megtámadni, vagy a sereg mögé kerülnek. Felderítésükre azt a lovascsapatot küldte ki, amelyet eredetileg a király menekítésére különítettek el. Ezek a katonák Brodarics szerint harcba bocsátkoztak, és már nem tudtak idejében visszatérni Lajoshoz.
Miért indult meg a támadás?
Délutánra felmerült, hogy aznap már nem lesz csata, és vissza kellene térni a táborba. Az oszmán hadinaplóban is szerepel a halasztás szándéka: ember és állat elfáradt, jobb volna másnap reggel megütközni. A magyar vezérek viszont éppen az ellenség elhúzódó felvonulásában láttak lehetőséget. Brodarics szerint azzal érveltek, hogy kisebb veszély most a sereg egy részével harcolni, mint másnap az egészével.
A létszámhátrányt az időzítéssel próbálták ellensúlyozni: megverni az elöl haladókat, mielőtt a mögöttük jövők beavatkozhatnak. A tervhez azonban tudni kellett volna, milyen messze vannak a további hadtestek. A vezéreknek a látható mozgásokból és a felderítők híreiből kellett következtetniük erre.
A döntő támadás délután, a források összevetése alapján három és négy óra táján indult. A beszámolók napszakokhoz és imaidőkhöz kötött adataiból percre pontos időrendet nem lehet felállítani. Trombiták és dobok adták meg a jelet. Eldördültek a magyar ágyúk is, de Brodarics szerint ezek a lövések kevés kárt okoztak. A jobbszárnyon Batthyány lovasai megindultak a ruméliaiak ellen.
A siker és határai
Az első támadás eredményes volt. Oszmán katonák hátráltak meg, helyenként felszakadt a vonaluk. Ezt a győztes fél hadinaplója is elismeri: a ruméliaiak egy része nem tudott ellenállni, és a szultán felé menekült. Bátori András ekkor vitte hátra a kedvező hírt. A király körül álló második harcrend előrenyomult, hogy a megkezdett támadást folytassa.
A visszahúzódó lovasság mögött azonban nem nyílt meg akadálytalanul az út. Az ágyúk környezetében oszmán gyalogság tartotta állásait. B. Szabó János a keresztény és oszmán leírásokat összevetve arra jutott, hogy a támadók egy része az ágyúk előtt kitért, és a mellettük álló lovasokat támadta; mások mélyebbre jutottak az ellenség soraiban. Az oszmán hadnak valódi megingást kellett elhárítania; a visszavonulást nem indokolt egészében előre eltervezett színlelésnek tekinteni.
Csakhogy mire az erősítés odaért, a harctéri helyzet már változott. Brodarics a jobbszárny bomlását és az ágyútűz hatását emeli ki. Más beszámolókból az is kiderül, hogy közben újabb oszmán csapatok kapcsolódtak be a küzdelembe. Az anatóliai had és a szultán udvari katonaságának megjelenésével egyre kevésbé lehetett külön-külön megverni az ellenség részeit. A magyar vezérek ekkorra már bevetették a második harcrendet.
A janicsárok puskatüze több támadást is visszavetett. A hadinapló három-négy ilyen összecsapásról ír. Brodarics az ágyúk közelében folytatott küzdelmet, majd a látást elhomályosító füstöt idézi fel. Az eltérő helyszíneket és harcszakaszokat leíró beszámolókból az ágyú- és puskatűz hatását nem lehet pontosan elválasztani.
A lőfegyverek mindkét sereg felszereléséhez hozzátartoztak. Németh Balázs fegyvertörténeti kutatásai a keresztény és oszmán oldalon használt kézi tűzfegyverek hasonlóságaira is rámutatnak. Mohácsnál az számított, hogy a lövészek milyen védelem mellett tölthették újra fegyvereiket, és a mellettük küzdő lovasság meddig tarthatta fel a támadókat. Az oszmán had több ponton megőrizte ezt az együttműködést.
A mohácsi csata egy 1526-os német nyelvű nyomtatvány színezett fametszetén, mely a Staatsbibliothek Bamberg gyűjteményében található
Forrás: commons.wikimedia.org
Meddig tartott az ütközet?
Brodarics a szabályos ütközet időtartamát körülbelül másfél órában adta meg. Saját elbeszélése is több támadást, hátrahúzódást és újabb harcot különböztet meg. Amikor a sereg egy része már menekült, mások még az ágyúk előtt küzdöttek.
A hadrend felbomlása után is maradtak ellenálló csapatok. A lovasok könnyebben eljuthattak a harctérről, a gyalogosok egy része viszont bekerítésbe került. Jacomo Zaratino,
Batthyány katonájának beszámolója szerint külföldi gyalogosok zárt alakzatban még visszavonulás közben is védekeztek, míg a janicsárok tüze fel nem morzsolta őket. Más gyalogos egységekre oszmán lovasok támadtak rá.
Ezekből a részletekből B. Szabó János a másfél óránál hosszabb, akár sötétedésig elhúzódó küzdelmet rekonstruál. A gyakran említett közel négy óra ebben a rekonstrukcióban az utolsó csoportok ellenállását is magában foglalja.
A győztesek sem látták át azonnal, mi történt. A hadinapló szerint Szulejmán csaknem éjfélig nyeregben maradt, katonái pedig reggelig készenlétben várakoztak. Brodarics úgy tapasztalta, hogy az ellenség egy ideig zárt rendben maradt, és csak később kezdte üldözni a menekülőket. A közeledő sötétség és az eleredő eső sokaknak segített eljutni a harctérről.
Hová tűnt a király?
II. Lajos akkor tűnt el Brodarics látóteréből, amikor a második harcrend előrenyomult, és a jobbszárnyon megkezdődött a visszavonulás. A kancellár nem tudta biztosan, hogy a király előrébb ment, vagy a kísérői már kivezették a veszélyből. Azt a hírt sem tudta megerősíteni, hogy Lajos az első sorokban harcolt.
A király eljutott a csatatérről, de menekülés közben életét vesztette. A hozzá időben közeli beszámolók vízbe fulladásról szólnak, Csele környékének vizenyős területén. A pontos helyet és a baleset minden mozdulatát nem ismerjük. Brodarics szerint a Duna áradása miatt a környéken a szokásosnál több víz állt.
A holttest felkutatásáról Sárffy Ferenc győri várparancsnok október 19-i levele tudósít. A helyszínre Czettrich Ulrik királyi kamarás vezette el a keresőket. Sárffy szerint a testet egy friss sírban találták meg, és személyes ismertetőjegyek alapján azonosították. Sárffy a megtalálásról tanúskodott; a halál pillanatánál nem volt jelen. Lajos sorsáról aznap este még a túlélők sem tudhattak biztosat.
A csatatér mérlege
A veszteségek pontos száma nem állapítható meg. Brodarics több ezer lovas és a gyalogság nagy részének pusztulásáról számolt be. A harcban vagy a menekülés során meghalt Tomori Pál és Szapolyai György, Szalkai László esztergomi érsek, Drágffy János országbíró és számos más főpap, főúr, tisztségviselő. A fogság sem jelentett feltétlenül menekvést: a csata után végrehajtott tömeges kivégzésekről keresztény és oszmán források egyaránt tudósítanak.
Az oszmán veszteségek még bizonytalanabbak. A szultáni hadinapló a magyar halottak számát olyan magasra teszi, hogy az meghaladja a királyi sereg ismert létszámát, saját veszteségét viszont néhány tucat emberben adja meg. A felvonulásról és a harcról fontos adatokat őrző szöveg győzelmet hirdető számait nem lehet veszteségi kimutatásként kezelni.
A régészet új adatokkal egészíti ki az írott beszámolókat. A fémkeresős kutatások során előkerült lövedékek elhelyezkedése a harc helyszíneinek azonosításában segíthet. Csóka Balázs és kutatótársai 2024-ben közölt vizsgálatukban már a lövedékek anyagösszetételét is összehasonlították, köztük a mohácsi emlékhely egyik tömegsírjából származó darabokét. Az eredményeket a leletek környezetével együtt kell értelmezni: önmagában egy ólomgolyó nem árulja el, mikor és melyik sereg katonája lőtte ki.
Augusztus 29-én a magyar királyi sereg elveszítette a csatát, vezetőinek jelentős részét és uralkodóját. Szulejmán előtt megnyílt az út Buda felé. Hogy ebből milyen politikai helyzet alakul ki, azt a harctéren még nem döntötték el. A következő részben a vereség utáni heteket követjük végig: mit tett a szultán a győzelem után, és ki vállalhatta a kormányzást a király nélkül maradt országban.
Forrásjegyzék
B. Szabó János – Farkas Gábor Farkas (szerk.): Örök Mohács: szövegek és értelmezések. Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2020. Különösen Brodarics István elbeszélése, Jacomo Zaratino beszámolója, az oszmán hadinapló augusztus 29–31-i bejegyzései és Sárffy Ferenc 1526. október 19-i levele. https://real.mtak.hu/126071/1/OROK_MOHACS_KONYV.pdf
Brodarics István: Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetéről. Kulcsár Péter fordítása. A Mohácsi Nemzeti Emlékhely honlapján közölt részlet a csata előkészületeiről, lefolyásáról és közvetlen következményeiről. https://www.mohacsiemlekhely.hu/BrodaricsMohacs.pdf
B. Szabó János: A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom”. II. rész. A magyar hadsereg a mohácsi csatában. Hadtörténelmi Közlemények, 118. évf. (2005), 3. sz. 573–632. A csata lefolyásáról különösen: 601–609. https://epa.oszk.hu/00000/00018/00074/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_2005_03_573-632.pdf
B. Szabó János – Nagy Béla: 1526. 08. 29. A mohácsi csata. A Történettudományi Intézet térképes történeti összeállítása. A hadrend és az ütközet lefolyásának rekonstrukciója. https://tti.abtk.hu/terkepek/terkepek/1526-08-29-a-mohacsi-csata
Németh Balázs: A mohácsi csata kézilőfegyverei. Kapszli.hu, 2021. augusztus 26. A korabeli fegyverek, ábrázolásaik és a régészeti leletek értelmezéséről. https://kapszli.hu/a-mohacsi-csata-kezilofegyverei/
Csóka Balázs és munkatársai: A Mohácsi-síkon talált lövedékek kémiai összetételének meghatározása LIBS vizsgálatokkal. In: Varga Szabolcs (szerk.): Temetetlen Mohács. Az 1526. és az 1687. évi csata új kutatási eredményei. Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2024. 323–336. https://real.mtak.hu/219089/1/Kulonlenyomat-Mohacslovedekek2024.pdf
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
