Móricz Virág Bözödön

1972. szeptember 6-án Bözöd vendége volt Móricz Virág író, műfordító, filmes segédrendező, Móricz Zsigmond lánya. 20 éve, 1995. szeptember 9-én hunyt el Budapesten – néhány nap múlva töltötte volna 86. életévét.

Móricz Virág 1909. szeptember 23-án született Móricz Zsigmond és Holics Eugénia (Janka) első gyermekeként. 1932-ben doktorál művészettörténetből, '31-ben és '32-ben, a Nyugat című folyóirat titkára. Ekkor édesapja szerkeszti a folyóirat prózarovatát, a lap szerkesztője Babits Mihály is. Később, 1936-ban, a lap pályázatán Bukaresti éjszaka című novellájával díjat nyert. Ugyanabban az évben a novella megjelenik könyvalakban is. Apja halála után (1942) Móricz Virág lesz a nagy író hagyatékának és életművének gondozója. Legsikeresebb könyve, az Apám regénye, 1953-ban jelent meg, több kiadást is megért. Más kötetei: Móricz Zsigmond szerkesztő úr (1967), Mexikói szerelem (1987), Anyám regénye (1988). A budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.

***

Móricz Virág 1972-ben – édesapja halálának 30. évfordulóján – azzal a céllal jött Erdélybe, hogy bejárja azokat a helyeket, ahol Móricz Zsigmond korábban megfordult. Mint tudjuk, az író 1941 nyarán több erdélyi helységben járt, így Marosvásárhelyen, Körösfőn, Kolozsváron és egyebütt is. Ekkor került Móricz Zsigmond Bözödre, Bözödi György író meghívására. Összesen hat napot töltött a festői környezetben lévő faluban, erről korabeli szemtanúk vallomásából és az általa dedikált könyvek bejegyzéséből tudunk. Ezeket a könyveket itt-tartózkodása idején dedikálta Bözödinek, Bözödi György édesanyjának és másoknak is. A Rózsa Sándor a lovát ugratja című regényének címoldalára, dedikálása során, Bözödi nevét is beékelte. A dedikáció tehát így szól: Rózsa Sándor és/ Bözödi Gyurka/a lovát ugratja Aláírás: Móricz Zsigmond 1941. VI. 21. Az életem regényét Bözödi György édesanyjának ajánlotta: 

 

 Kedves Bözödi

 Gyurkám

 Édesanyjának

Szeretettel 

  Móricz Zsigmond (aláírás)

  1941. VI. 19.

 

A Fáklya c. regényét ekképpen hagyta Bözödön:

 Bözödöm

 Örömöm

 Örökös

 Györgyöm!

M. Zs.

1941

 

A fenti időpontok igazolják, hogy Móricz Zsigmond halála előtt bő egy évvel, 1941 június derekán járt Bözödön. 

Halála évfordulóján, rá pontosan 30 évre és egy napra (M. Zs. 1942. szeptember 5-én hunyt el), Móricz Virág erdélyi utazása során, autóval, harmadmagával megérkezik Bözödre. A két útitárs: kb. 12 éves unokája és Bözödi György.

Amikor megérkeznek, a legelső hely, ahová betérnek a falu központjában, az unitárius templom szomszédságában lévő László-ház. Itt lakott László István (1941-1985), és ma is itt lakik özvegye, László Istvánné született Kapusi Gizella családjával együtt. Hogy miért pont a László családnál kötöttek ki? A magyarázat egyszerű: édesapja 1941-ben többször fordult meg ezen a portán, sok kedves percet töltött ennél a családnál, több fényképet is készített, s bizony lányának, Virágnak is mesélhetett erről... Bözödi György is emlékezett a 31 évvel korábbi találkozásra, ezért keresték fel elsőként a László családot. 

A vendégeket a legnagyobb szeretettel és megbecsüléssel fogadják. Elbeszélgetnek a faluról, a vidéki élet nehézségeiről, Móricz Zsigmond korábbi ittlétéről és emlékezetéről. Közben Móricz Virág észreveszi, hogy egy kőasztal áll az udvaron (kb. 1,5 méter átmérőjű), amelyről édesapja is mesélt neki, sőt fényképet is mutatott. Móricz Virág felállt a kőasztalra, és elszavalt egy verset. László Gizella, aki jelenleg 74 éves, nem emlékszik sem a vers címére, sem a szerzőre. A felszabadult, baráti hangulat oda vezetett, hogy Móricz Virág megkérte: engedje, ebédeljenek ennél az asztalnál. A László család beleegyezik, de azzal a feltétellel, hogy ők készítik el az ebédet. Móricz Virágnak az volt a kívánsága, hogy puliszka és pirított hagyma legyen ebédre. A ház asszonya, László Gizella kissé furcsának tartotta a kívánságot, mondván, vannak szép tavaszi csirkék, abból finom ebédet tud készíteni… Egyet meg is fogott, hogy mire visszatérnek a falut látó sétáról, megsüsse. Móricz Virág és unokája megsimogatták a csirkét, majd elengedték – legyen inkább pirított hagyma ebédre...

Ezután a három vendég elindult falut látogatni. Déltájt, mire visszatértek, készen volt a puliszka, a csirkemártás és a pirított hagyma. Az ebéd – L.G. vallomása szerint – igen ízlett a vendégeknek, felszabadultak voltak és jól érezték magukat. László Gizella 43 év távlatából így fogalmaz: minden jó volt, mert mindent megettek. Távozás előtt Móricz Virág édesapja Rokonok című regényét dedikálta László Gizella nevére. Ezenkívül hagytak édességet is a gyerekeknek.

Még aznap Kőrispatak felé távoztak, hogy Székelyudvarhelyre érjenek. Két nap múlva jött vissza Bözödi György és újságolta: Udvarhelyen karamboloztak, az autót haza kellett szállítani Magyarországra.

Székely Ferenc