A Mount Everest meghódítására készülő hegymászók mindannyian egyetértenek abban, hogy a Kumbu-gleccser számos veszéllyel fenyeget: a jégár azóta hírhedt az alpinisták körében, hogy George Mallory angol hegymászó 1921-ben hátat fordított neki, mondván, ezen a gleccseren lehetetlen átkelni.
A Mount Everest meghódítására készülő hegymászók mindannyian egyetértenek abban, hogy a Kumbu-gleccser számos veszéllyel fenyeget: a jégár azóta hírhedt az alpinisták körében, hogy George Mallory angol hegymászó 1921-ben hátat fordított neki, mondván, ezen a gleccseren lehetetlen átkelni.
Az egy kilométer hosszan vagy még tovább elnyúló jégfolyót mély hasadékok és többemeletnyi magas épületeket is megszégyenítő jégtömbök szabdalják. A jégár akár két métert is haladhat egyetlen nap alatt, és a rajta való áthaladás 12 órába is telhet. A mozgó jégtömeg köteleket szakíthat, létrákat törhet, testeket zúzhat.
A gleccserek pillanatok alatt letöredezhetnek, olyan lavinákat indítva, amelyek több ezer tonna jeget zúdítanak le a hegyről. Ez történt április 18-án is, amikor a Mount Everest déli, nepáli oldalán leváló gleccserdarab óriási jégomlást okozott, 16 nepáli hegyi vezető életét követelve. A görgeteg mintegy 5800 méteres magasságban zúdult le a hegy nepáli olda-lán, azon a területen, amelyet „pattogatottkukorica-földnek” (popcorn field) becéznek a Kumbu gleccserhez vezető részen.
„Mindig van valami, ami miatt aggódunk” – mondta Adrian Ballinger, az Everestet hatszor meghódító hegyitúra-vezető, aki idén is a Kumbu gleccseren keresztül viszi fel ügyfeleit a hegyre. „A mostani katasztrófa nem lepte meg azokat, akik sok időt töltenek az Everesten” – tette hozzá.
A csúcs eléréséhez szinte elkerülhetetlen a Kumbu gleccseren való áthaladás, mivel kizárólag ezen keresztül lehet eljutni a viszonylag könnyű déli hágóhoz. Évente több százan vágnak át a jégtömegen. „Ha nem a világ legmagasabb hegyéről lenne szó, akkor soha nem tennénk a lábunkat ilyen mozgékony gleccserre” – mondta Ballinger.
Mindössze a sebesség az, ami némi biztonságot nyújthat. „Felnézünk ezekre a hatalmas jégtömbökre, imádkozunk, aztán megpróbálunk olyan gyorsan kijutni a területről, amilyen gyorsan csak tudunk” – mondta a 34 éves, Nima nevű serpa. A tapasztalt hegyi vezető nem mászott az idei szezonban, és barátainak, illetve kollégáinak halála után – az említett hóomlás óta 13 serpa holttestét találták meg, hárman eltűntek, feltehetőleg ők sem élték túl – azt fontolgatja, hogy abbahagyja a mászást.
„Nemcsak a serpák, hanem a külföldi alpinisták is félnek” – mondta Nima. A félelem azonban nem tartja vissza őket attól, hogy nekivágjanak az útnak, és minél többen vannak a gleccseren, annál lassabb rajta az áthaladás.
A legtapasztaltabb hegyi vezetők kevesebb, mint fél óra alatt képesek átvágni a gleccser legveszélyesebb szakaszain, míg a kezdőknek akár több órába is telhet ugyanezen útvonal megtétele. Emiatt a mászóknak több időt kell eltölteniük a mozgó talajon, vagyis huzamosabb ideig vannak kitéve az esetleg felülről érkező gleccserdarabok fenyegetésének.
A mászók nagy részének többször kell keresztülvágnia a gleccseren, le-fel mozogva a hegyen, miközben akklimatizálódnak és felkészülnek a csúcshódításra. A serpáknak kell a legtöbbször keresztülvágniuk a jégáron, miközben a felszereléseket cipelik és eligazítják a velük mászókat a jégdzsungelben. A serpák speciális csapatai köteleket erősítenek ki a gleccser általuk legbiztonságosabbnak vélt ösvényein, alumíniumlétrákat használva a hasadékok áthidalására. A Kumbu azonban olyan gyorsan mozog, hogy a serpáknak minden egyes reggel ki kell menniük a mászók előtt, hogy az éjszaka során történt változásokhoz igazítsák az útvonalakat.
A serpák tapasztalata és a rögzített kötelek sem garantálják azonban a teljes biztonságot. A gleccser áldozatainak többségével lavinák vagy felülről lezuhanó jégtömbök végeznek. Ballinger az Everest-vezetők új hullámához tartozik: alaposan felkészíti mászóit, hogy csökkentse a gleccseren töltött idő hosszát. Klienseinek már a Nepálba érkezésük előtt nyolc héttel olyan speciális sátrakban kell aludniuk, amely az oxigénszint csökkentésével szimulálja a magaslati körülményeket.
Nepálba érve aztán tovább akklimatizálódnak a Himalája más hegyein, így amikor végül elérnek a Kumbu gleccserhez, mindössze kétszer kell keresztülvágniuk rajta – egyszer a csúcshoz felfele, aztán lefele –, miközben a velük tartó serpáknak is csak ötször-nyolcszor kell átvágniuk a jégdzsungelen.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
