Mozgóképként a világot…

Jubileumi, huszadik születésnapját ünnepli Marosvásárhely – és Erdély – egyik legrégebbi művészeti szemléje, az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál.

Jankovics Marcell: Az ember tragédiája

Jubileumi, huszadik születésnapját ünnepli Marosvásárhely – és Erdély – egyik legrégebbi művészeti szemléje, az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál. A jövő hét szerdáján, november hetedikén ismét startoló szemle világhírnevet szerzett magának, évről évre nő a nevező alkotók száma, számos kontinens megannyi országából érkeznek rövidfilmek, amelyek versenyprogramja mellett színvonalas kiegészítő rendezvényekkel várja a vendégeket a szervező MADISZ. A hamarosan elkezdődő szemlével kapcsolatosan Gáspárik Attilával, a filmfesztivál művészeti igazgatójával beszélgettünk.

– A fesztivál jellegét az utóbbi években három, általunk igen fontosnak vélt szál mentén erősítettük. Egyrészt vadásszuk az elmúlt esztendő román–magyar filmes alkotásait, szándékunk ezek minél szélesebb spektrumának bemutatása. Olyan filmeket keresünk, amelyek valamilyen módon kötődnek a régiónkhoz, olyan erdélyi magyar alkotásokat, amelyeket például Kincses Réka rendezett, avagy – például – Bogdán Zsolt, Dimény Áron szerepelt bennük. Ugyanakkor európai szinten is szétnézünk. Érdekes, húszéves tapasztalatunk, hogy amit a kisfilmeken látunk, előbb-utóbb megjelenik a nagyjátékfilmekben is. Ezáltal megállapítható, hogy milyen főbb irányzatok várhatók a nagyjátékfilm-gyártásban. A vásárhelyi fesztivál mindezek mellett azt is be kívánja mutatni, hogy milyen kínálattal jelentkeznek évente más filmfesztiválok, igyekszünk a többi, hasonló szemléről – például a Mediawave-ről – keresztmetszetet nyújtani. Ez a háromszög jellemez bennünket és mindezek mellett természetesen szeretünk egy jó nagy vizuális bulit csapni minden évben.

– Idén huszadik évét ünnepli az Alter-Native. A már közzétett programok mellett „lelkiségében” is más lesz a fesztivál?

– Munkával ünnepelünk, jó filmekkel kívánjuk emlékezetessé tenni a jubileumi kiadást. A mi kis marosvásárhelyi közösségünk nagyon gyakran részesül kimagasló színvonalú rendezvényekben. Egymást érik a könyvbemutatók, irodalmi estek, közeledik a könyvvásár, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház román társulatának ötvenéves évfordulós ünnepségsorozata, vannak klasszikus zenei fesztiváljaink, nyáron itt a Félsziget és sorolhatnám. Mindenki előre akar lépni. Mi nem ilyen úton haladunk. Egyrészt anyagilag nem is engedhetnénk meg ezt magunknak, másrészt félünk, hogy ha például a kiegészítő rendezvényekre helyezzük a hangsúlyt, a célközönség egy idő után telítődik. Szolid fesztivált szervezünk a továbbiakban is, olyan szemlét, amelyen a filmek nagyon jó minőségűek. Valószínűleg ez volt a titkunk, ezért értük meg a húsz évet. Soha nem spanoltuk túlságosan fel a fesztivált, a közönség pedig kitartott és szereti.

– Mint művészeti igazgató, hogy véli: érezhető egy aránylag folyamatos „fejlődés” a beküldött filmek színvonalában?

– A fesztivál életébe betoppant egy generáció, amely már kamerával született. Ezelőtt húsz évvel nem, vagy alig volt hazai jelentkező. De amióta ekkorát fejlődött és elérhetővé vált a videotechnika, az emberek mozgóképként látják a világot. Mindez úgy történt, ahogy a fényképezéssel húsz-huszonöt évvel ezelőtt. Már nem az egyetemen tanulják meg, hogy hogyan kell filmezni, mit jelentenek különböző szakszavak. Akik ma jönnek – ahogyan a franciák mondták az ötvenes években –, a kameratöltőtoll-korszak szülöttei. Úgy használják a kamerát, ahogyan mi a töltőtollat használtuk, mondjuk 1984-ben. Ráadásul rengeteg jó animációs programot készítettek az elmúlt években, amelyeket a kevesebb tudással rendelkezők is jól tudnak használni. A szemle színvonala kiegyenlítetté vált, nincsenek nagy különbségek a beküldött filmek minősége között.