Műfogak beépülése

A fogászati implantátumok biointegrációjáról tartott érdekes és sikeres előadást a Marosvásárhelyi Fogorvosi Napokon dr. Turzó Kinga egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Karának dékánja, az Orálbiológiai és Kísérletes Fogorvostudományi Tanszék vezetője. 

A brassói származású dr. Turzó Kinga 1989-ben a Bukaresti Tudományegyetem fizika szakán végezte tanulmányait. Rövid erdélyi tanárkodás után 1991-ben pályázat útján vették fel tanársegédnek a szegedi József Attila Tudományegyetem Biofizika Tanszékére. 2000-ben nyerte el a tudományos doktori (PhD) címet, majd franciaországi tanulmányútja után jött rá arra, hogy az általa ismert biofizikai módszereket nagyon jól lehet a fogorvostudományi kutatásokban alkalmazni. Visszatérte után a Fogászati és Szájsebészeti Klinika akkori vezetője, prof. dr. Fazekas András hívta meg, hogy alakítson egy kutatócsoportot, amely a fogászati implantátumok felületi vizsgálatával foglalkozik. Ettől kezdve fokozatosan emelkedett az egyetemi rangban, és 2015-ben immár habilitált egyetemi docensként választották meg a Fogorvostudományi Kar élére. Az eltelt évek során magas színvonalú, gazdag kutatómunkát végzett, számos díjban és elismerésben részesült, hallgatói évről évre a legjobb tanáruknak tartják, irányításával sokan doktorálnak. Beszélgetésünk során szívesen emlékezett vissza brassói iskoláskorára, és volt fogorvosára, Stern doktornőre az Unirea Gimnáziumban, aki különös hangsúlyt fektetett a diákok szájüregi egészségének a megőrzésére.

A Marosvásárhelyre érkezett biofizika-docenst, akit dr. Mártha Krisztina előadótanár hívott meg, kedvelt kutatási témájáról kérdeztem, és úgy gondolom, hogy válaszai hasznosak lehetnek mindazok számára, akik hiányzó fogaik pótlása érdekében fogbeültetésre, implantációra készülnek. 

– Világszerte folyamatosan nő a fogimplantáció népszerűsége; miért?

 – Ahogy mind jobban kitolódik az életkor, és öregedik a lakosság, egyre nagyobb szükség van a fogpótlásra. Mivel sokan vállalnak munkát a nyugdíjkorhatár után is, szükségét érzik az esztétikus megjelenésnek, és ezenkívül a rágófunkció visszaállítását is fontosnak tartják.  

– Az implantátum egy kívül-belül menettel ellátott hüvelyből áll, ami a hiányzó fog gyökerét fogja pótolni. Ebbe csavarják bele a hermetikusan illeszkedő felépítményt, ami a lecsiszolt fog szerepét tölti be, majd arra építik rá a koronát vagy a hidat. Miből készülnek az implantátumok?

– Többfajta bioanyagot ismerünk, egyrészt amiből a csípőprotézist állítják elő, másrészt az érszűkületet pótló sztentek (érhálók), a pacemaker (szívritmus-szabályozó készülék) bioanyagát például. A fogászati implantátumok ára fokozatosan csökken, így mind többen tudják megengedni maguknak a fogpótlásnak ezt a módját. Magyarországon körülbelül 200.000-et ültetnek be évente, és Romániában, Erdélyben is egyre többet. A beültetés azért jó, mert nem kell két ép fogat lecsiszolni azért, hogy a hiányzó fogat koronával pótolják. 

– Nagyon sokféle fogászati implantátumot állítanak elő; lehet-e véleményt mondani, hogy melyik épül be a legjobban a csontba, melyik a legtartósabb?

– Fontos tényező, hogy a fogászati implantátumok anyagát jól válassza ki a fogorvos, vannak a tiszta titánból készült műfoggyökerek (a kereskedelmi tisztaságú titán 4-es fajtájából) vagy a titán-, alumínium-, vanádiumötvözetből készült implantátum, ami mechanikailag erős anyag. Az említett anyagok biointegrációját már az 1950-60-as évekből ismerjük. Véletlenül fedezték fel, hogy a titán hamar becsontosodik a szervezetbe, de a svéd Brånemak professzor, aki egyébként ortopédorvos volt, harminc év alatt tudta meggyőzni a kutatói társadalmat arról, hogy az osszeointegráció létezik. A csontba való beépülés azt jelenti, hogy az implantátum felülete közvetlen kapcsolatba kerül a csonttal, és beágyazódik abba. 

Ha egy idegen testet beültetnek a szervezetbe, kialakul az idegentest-reakció, amelynek során a test úgy védi magát, hogy ki akarja lökni az idegen anyagot, ezzel szemben a 

fogimplantátum integrálódik, beépül a csontba. A szakma nem akarta elhinni, hogy létezik egy ilyen anyag. 

– Ki fedezte fel, mikor kezdték a fogászati implantátumot alkalmazni?

– 1965-ben Brånemak professzor egy ajak-szájpadhasadékos hölgynek olyan sikeres implantátumot ültetett be, ami 40 éven át, haláláig kiszolgálta a pácienst. Korábban a titánt már az 1940-es években használták csípőprotézisnek. Fogászati implantátumokat 20-25 éve kezdenek egyre gyakrabban beültetni.

A sikeres implantáció két fontos tényezője, hogy a műfoggyökér beépüljön a csontba, azaz az osszeointegráció, majd az ínyzárás, a biointegráció is megtörténjen, amely során a fogíny rátapad az implantátumra. Emiatt nem egy egyszerű kis csavarról van szó, hanem egy struktúrával rendelkező szerkezetről, amelynek a felülete más kell legyen a csonttal és más az ínnyel való érintkezésnél. A műgyökér felületének egyik legfontosabb jellemzője az érdesség, ami lehetővé teszi, hogy a csontsejtek belenőjenek és megtapadjanak rajta.

A Fogorvostudományi Karon olyan felületmódosításokat próbálunk kialakítani, amelyek megelőzik az implantátumok infekcióját. A gyulladás oka, hogy a szájüregben nagyon sok baktérium van, és az íny egy titánimplantátumon nem úgy tapad, mint a fogon. A kollagén rostok párhuzamosan futnak, ezért a fogíny néha le tud jönni az implantátumról, így a sorompó, ami megállíthatja a baktériumok behatolását, eltűnik, és ez gyulladáshoz, majd a beültetett fogimplantátum elvesztéséhez is vezethet. 

– Milyen gyakorisággal fordulhat elő?

– Kétféle gyulladásról beszélhetünk, az egyik a fogínyt (peri-implant-mucositis), a másik a csontot (peri implantitis) is érinti. Ez egyes szakemberek szerint az esetek 28 százalékában is bekövetkezhet, de van aki 16 százalékot említ. Az ellentmondás onnan ered, hogy az infekciókat különbözőképpen mérik, és nem egyértelmű a mérés módszere. A 28 százalékos gyakoriságot is elég soknak tartjuk, de a fogínyt érintő gyulladásnak még nagyobb az előfordulási aránya, 40-50 százalék, ami minden második esetet jelentheti. 

– Nem lehet megelőzni?

– De igen, ha a páciens, akinek implantátuma van, félévente jelentkezik fogászati szűrővizsgálatra, amikor egy professzionális tisztítást végeznek az implantált fog körül.  

– A beültetést megakadályozhatja, ha a hiányzó fog, fogak helyén a csontállomány a szükségesnél ritkább, kevesebb. Ilyenkor csontpótlásra van szükség. Ez hogyan történik?

– A csontpótló anyagok lehetnek szintetikusak, saját csontszövet vagy állati (bovin) eredetűek. Ez utóbbi okból nagy volt a félelem a marhavész idején, de ezeket az anyagokat deproteinizálják és sterilizálják, és most már ott tart a tudomány, hogy a csontpótló anyagokat az implantátummal együtt alkalmazzák. Van akinél a beültetést megelőzően végzik el ezt a műveletet autológ, azaz saját csontszövettel, ami nyilván két műtétet jelent. 

– Említette, hogy nagyon fontos a rágófelület kialakítása is.

– A csont- és biointegráción kívül valóban fontos a protetikai felépítmény. Ha a harapást nem jól állítja be az orvos, akkor elmozdul az implantátum. A becsontosodás háromtól hat hónapig tart, felgyorsítani nem tudjuk, ezért ki kell várni. Lehetséges az azonnali implantáció, amit művészek kérnek például, ha elvesztik a fogukat, és nagyon gyorsan kell pótolni azt. Hozzátehetem, hogy terhelés alatt a csont fejlődése erőteljesebb. Ezért sokan azt mondják, hogy az azonnali implantáció idején a csont kényszerítve van arra, hogy gyorsabban termelődjön. Az adatok ellentmondásosak, de a hagyományos iskola szerint meg kell várni a csontosodást, és utána terhelni. 

– Bármelyik fog esetében lehetséges a fogbeültetés?

– Igen, mindenhol működik, csak más típusú implantátumot kell beültetni. Nagyon fontos, hogy betartsák a két implantátum közötti távolságot. Az idegek elhelyezkedésének függvényében lehet rövidebb vagy hosszabb a beültetendő csavar. A gyártó cégek sokféle méretben, minőségben, keresztmetszetben készítenek implantátumokat. Hogy az orvos melyiket fogja használni, ezt a beültetést megelőző CT-vizsgálat alapján dönti el. A csontsűrűségnek, az állkapocscsont méretének megfelelően választja ki, hogy milyen csavart fog beültetni.

– Megkérem, mondjon néhány szót az ön által vezetett kutatócsoport munkájáról, fő kutatási területéről!

 – A fogászati implantátumok felületi vizsgálataival, felületi módosításainak a tanulmányozásával foglalkozunk, aminek célja a bio- és osszeointegráció gyorsítása. A felületvizsgálati módszereket pásztázó mikroszkóppal, a felületek kémiai összetételét fotoelektro-spektroszkópiával, az érdességet atomi erő mikroszkóppal vizsgáljuk. In vitro tanulmányokat végzünk úgy, hogy a sejtek túlélését és kitapadását vesszük számba. A következő szakaszban az implantátumokat állatokba ültetjük be, megfigyeljük két-három hónapig, hogyan integrálódnak, utána kivesszük őket és megvizsgáljuk, hogy a felületükön hogyan történt az osszeointegráció. Lehetne klinikai tanulmányokat is folytatni, de azok általában drágák, és etikai engedély kell hozzá. 

– Hogy lett a biofizikatanárból a szegedi Fogorvostudományi Kar dékánja? 

– Érdekes történet, aminek két fő oka van. Egyrészt a szegedi klinikusok minősítésében, PhD-dolgozatuk elkészítésében segítettem, így ismerték a munkámat. Másrészt a klinikusok nagy része szabadidejében inkább beteget kezel. Elődöm, dr. Nagy Katalin professzor asszony idejében dékánhelyettesként megismertem az egyetem működését, és hogy milyen sokrétű és komplex feladat egy kar vezetése. A kar munkatársai összességében mellettem álltak, és bizalmat szavaztak nekem. Három dékánhelyettes segíti a munkámat, egyik a klinikai, a másik az oktatási, a harmadik a tudományos területért felel, és szépen együttműködünk. Bár a fogorvosi kar jelentős tudományos kutatóműhellyé és magas színvonalú oktatási központtá nőtte ki magát, nehézséget jelent az utánpótlás biztosítása, mert a fiatalok jobb bérért inkább magánpraxisokba, mennek el dolgozni. Szakmai fejlődésüket pályázatokkal igyekszünk támogatni. Helyzetünket a rossz infrastruktúra is nehezíti, ezért nagyon szeretnénk elérni, hogy legyen egy új vagy egy felújított épületünk, ami megfelel a 21. század követelményeinek. 

– Kívánom, hogy sikerüljön!