A Szabad Európa rádió tudósítói közölték, hogy reggel 4 óra körül öt palesztin-arab terrorista, a kerítésen átmászva, sporttáskáikban gránátokkal, fegyverekkel, behatoltak az izraeliek lakhelyére, és egy súlyemelőt megölve túszul ejtették a bent lévőket.
Gyászgyúlés az olimpiai stadionban
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság felkérésére a Román Birkózószövetség 1972 nyarán Svájcba küldött, a svájci birkózóolimpikonok felkészítésére a XX. müncheni olimpiára.
Az edzéseket a Genfi-tó melletti, Colombey Muraz-i sportcsarnokban tartottuk, ugyanis itt biztosított táborozási lehetőséget Michel Ruille panziótulajdonos, nemzetközi birkózóbíró és itt volt a svájci szövetség egyetlen szabványméretű birkózószőnyege.
Hihetetlen amatörizmussal találkoztam. Az önkéntes Armin Mayer svájci edző a fizetés nélküli szabadságon lévő, szabadidejükben sportoló birkózókkal foglalkozott.
Szerény esélyekkel készültünk, a cél elsősorban az olimpiai játékok alapeszméje, a versenyeken való részvétel volt.
A szerény körülmények ellenére a keretből a három Martineti testvér közül a bíró Raffael Martineti a FILA Nemzetközi Birkózószövetség jelenlegi elnöke lett.
Münchenben a birkózók szerepeltek a legjobban a román olimpikonok közül. Az összesen három aranyéremből kettőt szereztek, a 48 kg-os Gh. Berceanu és a 100 kg-os N. Martinescu révén. A harmadik aranyérmet Ivan Patzaichin nyerte az 500 m-es kenuviadalon, amit törött lapáttal fejezett be.
Marosvásárhelyről három sportoló versenyzett: Ambrus Lajos szabadfogású birkózásban, Kovács Adalbert öttusában és Pongrácz Antal Matyi párbajtőrvívásban. A vásárhelyiek közül a legjobb eredményeket Matyi érte el a párbajtőrvívás versenyein, melyeket a Messegelände sportcsarnok birkózóterme melletti vívótermekben rendeztek, és így én is követhettem szabadidőmben a vívóversenyeket is.
Sajnos, egy véres tragédia miatt a versenyek félbeszakadtak, és így Matyi csúcsformáját is törés követte; miután az elődöntőben legyőzte csoportjában a későbbi olimpiai bajnok Fenyvesit, a hatos döntőben az egynapi félbeszakítás után ugyanattól a Fenyvesitől kikapott, és még két vereség után IV. lett egyénileg és V. a csapatversenyeken.
A modern olimpiák eszméi az ókori görög olimpiai játékok alapeszméit vették át. De az ókori játékokat a béke és barátság szent eszméi uralták, amikor, ha netalán háborús állapotok voltak, békét kötöttek az olimpiai játékok versenyeinek idejére. Sajnos, a XX. müncheni olimpiai játékokat, melyek a béke és barátság jegyében kezdődtek, 1972. szeptember 5-én az olimpiai faluban véres terrortámadás szakította meg.
A Szabad Európa rádió tudósítói közölték, hogy reggel 4 óra körül öt palesztin-arab terrorista, a kerítésen átmászva, sporttáskáikban gránátokkal, fegyverekkel, behatoltak az izraeliek lakhelyére, és egy súlyemelőt megölve túszul ejtették a bent lévőket.
Követelésük több mint 200 Izraelben bebörtönzött palesztin szabadon bocsátása volt. Miután Izrael elutasította a követelésüket, tárgyalások következtek a német rendőrség és a terroristák között. A német rendőrség mindent megpróbált a helyzet megoldása érdekében. Végül is kiegyeztek, hogy egy repülőgépet bocsátanak a terroristák rendelkezésére, akik a túszokkal eltávoznak.
Az olimpiai faluból helikopterekkel távoztak a fürstenfeldrucki katonai repülőtérre az esti órákban. A német rendőrség mesterlövészekkel várta az átszállás pillanatát.
Ám a terroristák túszaikkal két csoportra oszlottak. Az első csoport repülőbe szállása után, a második csoport átszállásakor a mesterlövészek tüzet nyitottak, mire a terroristák gránátjaikkal túszaikat megölve felrobbantották magukat.
Az izraeli küldöttség vezetősége kérte az olimpiai játékok felfüggesztését, de Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke, nem engedve a politikai nyomásnak, egynapos félbeszakítás után a játékok folytatása mellett döntött. Másnap, szeptember 6-án gyászszertartás volt az olimpiai stadionban több mint 80.000 résztvevővel, elítélve a terrorakciót, amelyhez semmi közük nem volt az arab sportdelegációknak.
Sajnos, a politika behatolt a sporttörténetbe. A békés, szabad olimpiai falvak egyfajta zárt börtön jelleget kaptak 1976-ban, a montreali játékoktól kezdődően. Ezután következett két „szeparatista” olimpiai játék, 1980-ban Moszkvában csak a szocialista országok részvételével, majd válaszként 1984-ben Los Angelesben a szocialista országok nem vettek részt, Románia kivételével.
Az 1988-as szöulitól napjainkig csak békés olimpiai játékok voltak, és reméljük, többé soha nem ismétlődnek meg a véres vagy ellenségeskedő cselekmények-viszonyulások.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
