Munkaerő- és érdekképviselet-hiány

A mezőgazdaságot is utolérte

Munkaerő, stratégia, pénz és szaktudás – ezek változtathatnának a hazai mezőgazdasági termelők egyre kiszolgáltatottabb helyzetén. Leginkább talán a munkaerőhiány érezhető jelenleg – derült ki az egyik legnagyobb nyárádmenti gazdával folytatott beszélgetésünkkor.

A népnyelvben Murokországként emlegetett, évszázadokig zöldségtermesztéséről ismert Alsó-Nyárádmentén is egyre kevesebben termelnek a piacra árut, és ennek főként gazdasági oka van. Nemrég az egyik legnagyobb zöldségtermesztőnél, a nyárádkarácsoni Fazakas Miklósnál jártunk. A nyár eleji esőzések miatt megkésve ugyan, de lelkiismeretesen ültették a káposztapalántákat egy tavaly külföldről vásárolt, traktor vontatta géppel. Négyen dolgoztak serényen, hogy délig befejezzék a munkát, mert egyik segítségnek távoznia kellett. Napszámost nem lehet találni – bosszankodott a gazda, hisz pillanatnyilag ez érinti a legérzékenyebben őt is.

Nem új keletű

A helyzet tíz évvel ezelőtt kezdődött, és azóta egyre romlik, gyakorlatilag nincs munkaerő a mezőgazdaságban, ahol eddig sem a legmagasabban képzett személyek dolgoztak. Nem mintha nem volna nekik is helyük... Valójában az állam rossz szociális politikájának tudható ez be, hiszen egy bizonyos réteget úgy támogatnak mindannyiunk adójából, hogy munka nélkül is megél, mások pedig úgy gondolják, hogy betanított gyári munkásként jobb dolgozni, mint a mezőgazdaságban. A munkaerőhiány lassan nemzetgazasági kérdéssé válik – taglalja a kérdést a gazda, hozzátéve: nincs akivel betakarítani a termést, nemhogy megtermelni. Ilyen körülmények között nem lehet minőség és mennyiség szempontjából is jól teljesíteni.

Hátrányos helyzetben

Fazakasék családi gazdaságukban egyhektárnyi fóliasátras és öt-hat hektáros intenzív zöldségtermesztést folytatnak, magukat kis gazdaságnak tartják. Fűtött fóliasátraikban lassan lejár a paradicsomszezon, helyét más zöldség veszi át, miközben már érik a paprika – mutatja. A káposzta egy részét már vágják, más részét még csak most ültetik. Nincsenek értékesítési gondjaik, mert két-két kolozsvári és marosvásárhelyi Auchan üzletnek szállítanak, és nem tudnak annyit termelni, amekkora a kereslet, gyakorlatilag csak felét tudják biztosítani, kétnaponta. Folyamatosan áruhiány van, ezért még csúcsidényben is zöldségbehozatalra van szüksége az országnak. Egyre többen hagyják abba a termelést, mert megunták, hogy saját munkásaik szolgái legyenek. Pedig a gazdáknak jó alkalmuk lett volna kihasználni a különböző támogatásokat, megkapaszkodni ezen a területen, hogy kialakuljon az a gazdaság, amely életképes és gazdaságos tud lenni, munkahelyeket és értéket teremt. Erre munkaerő nélkül nincs esély – mondja lemondással a hangjában Fazakas Miklós, aki tisztában van azzal, hogy a hazai kisgazdák gazdaságosság szempontjából nem tudnak a nyugatiak versenytársai lenni. Nálunk is a fóliasátrak helyett már régen üvegházakban kellene termelni, amire nem volt és nem is lesz pénz, ugyanis hatalmas összegekről van szó: egy hektár üvegház egymillió euróba kerül, s ha ennek felét pályázati támogatásból meg is szereznék, kevesen tudnának félmilliót hozzátenni.

Nem megoldás a „paradicsomprogram”

A Fazakas család is részese az úgynevezett országos paradicsomprogramnak, a termelési felület egytizedével. Mint kezdeményezés nem rossz, de nem lett volna szabad csak a paradicsomot megcélozni – véli a gazda. Ez negatívan befolyásolta a piacot, sokan csak ezt termesztenek, s ez tükröződött az árakban is, amikor nagy mennyiségű termés jelent meg, amelynek egy része ráadásul nem is volt megfelelő, hiszen hormonkezelt paradicsom is piacra került. A kívánatos az lenne, ha minden zöldséget támogatna az állam, hiszen a termelők létesítményekbe, fűtésbe, munkába fektettek be. Ugyanakkor a termelők részéről is szemléletváltásra volna szükség, hogy olyan árut termeljenek, amely a mostani értékesítési körülmények között is eladható. Egyértelműen megváltoztak a vásárlói szokások, és habár van egy réteg, amely keresi a jó hazai termékeket, a legtöbb a szemre és az árra hagyatkozik, azaz a kinézet és az ár a mérvadó, nem az, hogy hol vagy ki termelte. Jelenleg nem a kispiacok, hanem a bevásárlóközpontok a mérvadóak, de az is igaz, hogy lassan a piacon is ugyanaz a termék található, mint a nagyáruházban. Az állam nem foglalkozik a minőség ellenőrzésével amire szükség volna, hogy növényvédőszer-mentes, egészséges termékeket lehessen  fogyasztani. Talán ez sem véletlen. Tíz évvel az uniós csatlakozás után sincsenek felállítva az ellenőrző laboratóriumok, ami kedvez a növényvédő- és tartósítószerrel kezelt nyugati és déli termékeknek, amelyek enélkül nem maradnának épek, eladhatók a szállítás és tárolás után. Volna mit javítani ezen a téren, ha megfelelő stratégia, pénz és szakmai tudás volna mögötte a hazai termelők részéről – összegzett Fazakas Miklós.