Szilveszteri viccnek sem utolsó az egykor jobb napokat megélt szakszervezeti mozgalom bizalmijának nyilatkozata a minimálbérek kérdésében. A munkavállalói érdekvédelmi képviselet helyett gyakorlatilag a szocdem párt kihelyezett társadalmi tagozataként működő szervezet vezére annak kapcsán mérgelődött egy kötelezőt, hogy a kormány mindössze 70 lejjel emelte januártól a minimálbért.
Ha komolyan vette volna a szerepét, azaz a munkavállalók érdekeinek védelmét, akkor az utóbbi években nagyon gyakran kellett volna hallatnia a hangját. Az utóbbi törvényhozási ciklus első három esztendejében az állami alkalmazottak bérét jelentősen emelték, ami az érintett munkavállalók szempontjából kétségtelenül jó volt. Csakhogy ez a jelenség azt is eredményezte, hogy az állami és a magánszektor bérei között azelőtt is halovány egyensúly teljesen eltűnt. Vagyis ugyanazért a munkáért egy állami alkalmazott sokkal többet vihet haza, mint a magánszektorban foglalkoztatott sorstársa. És ezt soha egy hanggal nem sérelmezte a szakszervezet, holott a magánszektorban dolgozik a minimálbéres alkalmazottak túlnyomó többsége. Nekik nem tűnt fel, hogy a magánszektorban szinte milliós nagyságrendű munkavállalói tábor kap minimálbért. Ők csendben asszisztáltak hozzá, nem csak az utóbbi három, hanem sokkal több évben, hogy a gazdáik az állami bérek és nyugdíjak emelésével vagy annak beígérésével vásárolják a szavazatokat. Az állami fizetések nem azért szoktak nőni, mintha az állami vállalatok teljesítménye ezt olyan nagyon indokolná, sőt. Hanem az állami bér és nyugdíj emelésével összesen mintegy hatmillió szavazónak lehet üzenni, hogy hova ajánlott pecsételni a szavazófülkében. Hogy ez a bérek terén nagyságrendileg kétszer annyi magánszektorban dolgozó munkavállalót hoz méltánytalan helyzetbe, mint ahány állami alkalmazottnak előnyös, az már nem éri el a szakszervezet ingerküszöbét. Addig, amíg a gazdák kormányoznak, még azért sincs baj, ha a beígért állami fizetésemelés mértékét nem tartják be, mert a kampányban túltolt ígéreteket nem bírja el az államkassza. Aztán ha mégis úgy hozza a sors, hogy gazdiék ellenzékbe kényszerülnek, máris lehet morgolódni, meg testületileg sztrájkőrséget állni a szakminisztérium előtt. És kabaréműfajban is díjgyanúsan kijelenteni olyat, hogy azért nem lesz itt általános sztrájk, mert nincs meg hozzá a felkészültség és kultúra. Komolyra fordítva a szót, tényleg nincs, de azért, mert pont azok irtották ki, akik a munkavállalók érdekeinek képviseletéért viszik haza a kenyérre valót.
