Június 27-én, holnap kezdődnek az immár 27. alkalommal sorra kerülő Marosvásárhelyi Napok. A Fodor Imre polgármestersége idején a város történelméből merítkező és annak egy jeles pillanatát feleleveníteni kívánó eseménysorozat volt már minden az elmúlt szűk harminc esztendő alatt: korhűnek látszani kívánó (és sikeresnek bizonyuló) reneszánszidéző vásár-újraértelmezés, majd miccsszagba és fesztiválsörbe csúszó tökmagos züllemény, mígnem az időben közelmúltbeli (és jelenlegi) városvezetés vissza nem térítette eredeti útjára, valamint ellátta további, a magas művészetekhez közeli programpontokkal, nívós eseményekkel, neves fellépőkkel. Mostanra egy összművészeti, több helyszínen változatos rendezvényeket kínáló eseménysorozattá változott a rendezvény, amely immár a Vásárhelyi Forgatagra kezd hasonlítani. És ez nem baj. Sőt.
A gond csak ott van, hogy ezen sorok írásakor (kedd délután) csak annyit tudunk, hogy kik és hol lépnek fel, valamint hogy nagyjából milyen jellegű eseményekre számíthatunk. És ha e cikk megjelenéséig fel is kerül a világhálóra a részletes program, az sem változtat azon a tényen, hogy a tavaly még külön Facebook-oldallal jelentkező eseménysorozat e sorok pittyegtetéséig csak egy szomorúan rövid és általánosságokat felsoroló FB-esemény képében van jelen – a részletes program közzététele rendezvényszervezői körökben pedig már így is igen későinek számít. Egyszerűen nem értem, hogy a jelenlegi
városvezetést az interneten folyamatosan, hol okkal, hol ok nélkül, de kéjes perverzitással szapuló billentyűharcosok kezébe miért kell rögtön a választások után – ugyanazon városvezetés által – egy újabb okot adni a szájkaratéra. Magam is több évig voltam az ország akkori legnagyobb, tízezer körüli lélekszámú vendég által látogatott, ráadásul karitatív motorostalálkozójának – a szentegyházinak – egyik főszervezője, tudom, milyen, amikor objektív okok miatt halasztani kell a végleges program megjelenését, de könyörgöm, az egy civil kezdeményezés volt mecénási és pályázati pénzekből, amely így is a legismertebb magyarországi és hazai együtteseket hozta a Székelyföldre, és ha ilyen jellegű problémánk akadt (mert akadt), volt megoldásunk arra, hogy a program és a részletek (ha később módosítani is kellett őket) időben a virtuális térbe kerüljenek. Időben, értsd: legalább egy hónappal az esemény kezdete előtt.
Kérdés, hogy egy városvezetői hivatal marketingcsapata, amelynek nem hinném, hogy olyan gondjai lennének, mint amilyenek nekünk voltak, miért nem tudta ezt megtenni? És ezzel miért kell újabb alapot szolgáltatni a folyamatos kötözködésre, aláásni az intézmény presztízsét, illetve bizonytalanságban tartani a közönséget? Ennek elkerülésére számos módszer létezik, amelyekről a szervezőknek is minden bizonnyal tudomásuk van. Egy dolog azonban biztos: bármi is legyen az ok, ekkora bolovánt nem szabad adni a lépten-nyomon kövezni kívánó megmondóemberek kezébe.
