Műtét (2. rész)
2013-01-23 12:55:07
- Bodolai Gyöngyi
Balesetem legkegyetlenebb pillanatait újra átélve riadtan néztem körül. Szükségem volt néhány másodpercre, amíg felderengett, hogy egy kórteremben vagyok.
Balesetem legkegyetlenebb pillanatait újra átélve riadtan néztem körül. Szükségem volt néhány másodpercre, amíg felderengett, hogy egy kórteremben vagyok. Az erdélyi nagyváros híres intézetének sebészetén. Ahol hamarosan megműtenek. A férfi, akinek erős, szinte durva hangjára felébredtem, valóban ott állt az ágyam mellett.
– Az altatóorvos vagyok – mondta az álomtól rémült tekintetem láttán. Amitől még kerekebbre nyílt a szemem, hisz kedves orvosnő ismerőseimre gondolva egészen más kép élt bennem az altatóorvosokról. Ebbe egyáltalán nem illett bele a fölém hajoló szabálytalan férfiarc. A hangnem sem, amit – így utólag átgondolva – bódult ügyetlenségem válthatott ki.
– Álljon fel, és nyissa ki a száját! – szólt rám határozottan, mire azonnal felugrottam az ágyról és tettem, amit mond. Belenézett a számba, mint a lovaknak, vagy a vásárra bocsátott rabszolgáknak – ötlött fel bennem olvasmányélményeim alapján, majd azzal nyugtattam magam, hogy biztos az érdekli, hogy van-e műfogsor a számban. Amíg mentegettem magamban, még állt néhány másodpercig mellettem, majd megfordult és kiment a kórteremből.
Amikor a szomszéd ágyban fekvő nő újból hozzám fordult, azonnal tudtam, hogy megint elmulasztottam valamit. Meg kellett volna mutatnom a laboratóriumi eredményeim, amelyeket otthonról hoztam, s el kellett volna mondanom, hogy szülés után vérzékeny voltam egy ideig, s bár a sebeim gyorsabban gyógyulnak, első alkalommal fognak operálni. Egész úton készülődtem, hogy aggodalmaimat megosztom, a sebész ugyanis éppen akkor ment ki a másik ajtón, amikor többórás várakozás után végre bejutottam a rendelőjébe. A kezelőorvos ajánlása alapján csak az asszisztensnőjével egyeztettük a műtét időpontját. Miután ezt végiggondoltam, döbbentem rá, hogy a másik boríték is a zsebemben maradt, amit az altatóorvosnak szántam.
– Miért nem adta oda, hiszen azért jött? – oktatott újból a középkorú hölgy. Már ne haragudjon, de mivel foglalkozik? – kérdezte ügyetlenségem láttán. Majd a választ meg sem várva közölte, hogy mennyit kell a borítékba tenni. Rövid szünet után megtoldotta: nehogy többet adjak, mert pontosan tudja az árfolyamot. Elhihetem neki, mert már hatodszor operálják, ezúttal a sérvvel, ami már kétszer kizáródott. Bár az észak-erdélyi kisvárosban is, ahol lakik, van sebészet, de az orvos egy közönséges mészáros, szinte minden volt páciensét újra kell operálni, ha egyáltalán túléli a beavatkozást – mondta a tapasztalt páciens hangján annyira meggyőzően, hogy el kellett hinni neki.
