Művészetet ünnepeltek Mezőmadarason

A kultúrházi forgatagban, s körülötte is folyamatosan minden nemzedék képviseltette magát vasárnap délután, és valamiképpen mindenki hozzájárult ahhoz, hogy azt képzeljük, Mezőmadaras apraja-nagyja számára ez most a lényeg, ez a legfontosabb.

Így is lehet mondani, de a művészetnél sokkal többet: az életet magát. A faluközpontban a nagy nyüzsgésbe hirtelen belecsöppent kívülálló mindenképpen úgy érezte, hiszen a kultúrházi forgatagban, s körülötte is folyamatosan minden nemzedék képviseltette magát vasárnap délután, és valamiképpen mindenki hozzájárult ahhoz, hogy azt képzeljük, Mezőmadaras apraja-nagyja számára ez most a lényeg, ez a legfontosabb. Az életük egy-egy szelete egyébként ilyen-olyan formában valóban ott is volt – a falakon. A képzőművészeti alkotótábor zárókiállításán mindazt felmutatták, amivel a helység mindennapjai és ünnepei, illetve az ott lakók a festőket, grafikusokat, fotósokat megihlették.

Tizedszer szervezték meg a nyári művésztelepet, ez már komoly elégtételt nyújtó jubileum kezdeményezőknek, szervezőknek, résztvevőknek, támogatóknak. És jogosan könyvelhetik el a vállalkozáshoz méltó médiavisszhangot is. De még többet ér az a gazdag műgyűjtemény, amely a falué, és jó hírét kelti szerte az országban, világban. Művészi átlényegítés formájában, de dokumentumként is megörökíti, hirdeti e mezőségi közösség értékeit, kincsőrző hagyományait. A tíz táborozáson 73 művész vendégeskedett és alkotott itt, egy ideje külföldiek is jönnek. Az idén tizenheten érkeztek, köztük magyarországiak, szlovákiaiak is, képtermésük e szám sokszorosa. És hatványozott a nézőközönség száma, a hétvégi telt ház beszédesen tanúsítja. A táborozókról és munkáikról immár tetszetős katalógus is született, ezt külön ki kell emelnünk. Ebből is látszik, hogy a telep éltetői, működtetői, a Mezőmadarasi Fejlesztési Egyesület, a Pro Ruris Egyesület, a Mezőmadarasi Református Egyházközség – s ha neveket akarunk említeni, akkor mindenekelőtt Szabó Izolda mint egyesületi vezető, a férje, Szabó Andor református lelkész, a táborszervező festő, Czirjék Lajos – mind többre törekednek. S itt aztán még igen hosszú felsorolás következhetne, mert sok embert meg tudnak fertőzni lelkesedésükkel. De maradjunk csak e vasárnapi eseménynél.

Mindegyre vastaps csattant, szereplő pedig, aki örüljön ennek, bőven akadt. Mert a táborzárásnak tényleg meg akarták adni a módját. Fellépett a gyerekek gyönyörűséges néptánccsoportja és a pompázatos fiataloké is. Elámító, hogy egy év alatt mennyit tudtak fejlődni, haladni. Tisztán zenélt a vásárhelyi Fagyöngy citeraegyüttes, még kényszerűségből csökkent létszámban is, és messzire csengett Szőllősy Kata éneke, verssel, dallal árasztott el a Kővirág együttes. Mindannyian jól harmonizáltak a képek hangulatával. A képzőművészek, a fotósok is újra tapasztalhatták, kellőképpen megbecsülik őket, elismerik mezőmadarasi jelenlétüket. Munkájukat tárlatnyitóként Nagy Miklós Kund művészeti író méltatta. De külön megköszönte Czirjék Lajos és a tábor mindenes csapata is. Elismerő oklevelet kaptak mindahányan. Ez persze csak ráadás, az igazi elégtétel az a rokonszenv, amit évről évre érzékelhetnek a helységben. Magától értetődő tehát, hogy a zárszó és a fő jelszó csakis egy lehetett: Jövőre veletek ugyanitt!