Művészeti irányváltás a Csűrszínházban

A napokban összegezték és kiértékelték a szervezők az idei csűrszínházi évadot, és ennek tükrében már hozzáfogtak a jövő évi program körvonalazásához. Erről beszélgettünk Szélyes Ferenc színművésszel, a Csűrszínházi Egyesület elnökével. 

– Szeptember 6-án volt az utolsó rendezvény. Miért elemezték  ilyen későn az évadot?

– Ennek egyszerű az oka. Amióta játszom a Spectrum Színháznál, a Csíki Játékszín pedig műsoron tartja Neil Simon: A Napsugár fiúk előadását, amiben fellépek, nem volt időm arra, hogy nyugodtan áttekintsük és elemezzük az idei évadot. Általában, ahogy lejárnak a rendezvények, máris a jövő évi programon gondolkodunk. 

– Milyen volt a 2015-ös évad?

– Nagyon nehezen indult. Talán ráfoghatjuk, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a tavasz végi rendezvényeinkre vagy akár a Csűrszínházi Napokra is a korábbi években tapasztaltaktól eltérően kevesebben jöttek el. De azt is be kell látnom, hogy talán a program jellege sem volt vonzó. Az idén, arra való tekintettel, hogy elsősorban a községet, a környékbeli településeken lakókat mozgassuk meg, a programokban a népies jelleget hangsúlyoztuk. Jó előadással (Tamási Áron: Rendes feltámadás) jöttek el a székelyudvarhelyi kollégák. A Maros Művészegyüttes is mindig színvonalas műsort hoz ki Mikházára. Mindezek ellenére, úgy tűnik, hogy erre nincs érdeklődő, így nyitnunk kell még érdekesebb, változatosabb és szélesebb kört befogadó kínálattal.

– Vannak olyan rendezvények, amelyek már évek óta helyet kapnak a programban. Ez azt jelenti, hogy ez a hagyomány is felborulhat?

– Nem lenne szerencsés olyan programokat kivenni, átütemezni, amelyekre kialakult az érdeklődők köre. Ilyen a Spectrum Színház bemutatója, mert ne feledjük el, hogy a Marosvásárhelyre, állandó kőszínházba költözött társulat itt kezdte meg működését. Természetesen lesznek Csűrszínházi Napok, mivel tulajdonképpen ebből nőtte ki magát a csűrszínházi évad is. Ugyanakkor sikeres rendezvénynek bizonyult a Római fesztivál is, amit a Maros Megyei Múzeum munkatársai diákokkal közösen szerveznek, s amely szervesen beépült a programsorozatba, igen jól kiegészítve a kínálatunkat.

– Lehet, hogy nem volt megfelelő a népszerűsítés?

– Valószínű, hogy itt is van tökéletesítenivaló, de az állandó médiapartnereknek köszönhetően, a Népújságnak, a Vásárhelyi Hírlapnak, a Marosvásárhelyi Rádiónak, a Maszolnak, az Erdély TV-nek, a Sóvidék Televíziónak, hogy csak a fontosabbakat említsem, amelyek munkatársai mindig jelen voltak eseményeinken, sikerült napirenden tartanunk a közönségünket. Sőt egy Facebook-oldalt is működtetünk, ahol lehetett követni az eseményeket. Talán a plakátolás ment nehezebben. Ezen a téren is fel kell vegyük a kapcsolatot a nyárádmenti önkormányzatokkal, művelődési felelősökkel, hogy segítsenek nekünk. 

– A Római fesztivál és végül a soproni Petőfi Sándor Színház vendégszereplése Tamási Áron Énekesmadár című darabjával valóban közönségsiker volt. Az utóbbi előadásra 60 pótszéket is be kellett tenni, annak ellenére, hogy ez is a népies vonalat képviseli. 

– Nagyon izgultam azért, hogy ennek a darabnak sikere legyen. Rossz egybeesés volt, hiszen az előadás napján még zajlott a Vásárhelyi Forgatag, pont a világtalálkozó eseményeit szervezték, s ez a Marosvásárhelyről rendszeresen kijáró nézőket lekötötte. Nem voltam itthon, és így elég nehéz volt koordinálni a kiszállást. Szerencsére feleségem, Szélyes Andrea, édesapám, id. Szélyes Ferenc és a mikházi barátok derekasan állták a sarat. Ráadásul a soproniak úgy vállalták fel a kiszállást, hogy lejöttek, este megtartották az előadást, és másnap több mint 800 km-t utazva hazamentek. Dicséretre méltó ez a hozzáállás, nemcsak azért, mert most már hivatalos együttműködési szerződés is van a soproni Petőfi Sándor Színház és a Csűrszínházi Egyesület között, hanem azért is, hogy több éve rendszeres vendégeink, és mondhatni, ezek a kiszállások sok esetben „jótékonysági” turnék. 

– Akkor a nyitás azt is jelentheti, hogy más magyarországi társulatokat is vendégül láthatna a Csűrszínház?

– Ezen is gondolkodtunk, sőt, egy-két társulatot már megkerestünk. Természetesen mindenkit szívesen látunk, de ez nem csak a vendégszereteten múlik, hiszen a turnéknak óriási költségeik vannak. Ha akad még olyan anyaországi társulat, amely ugyanilyen küldetéstudattal felvállalja azt, hogy a produkciót lehozza önköltségi áron, és felvállalja a vendégszereplést, mi szívesen látjuk. 

– Nem csak előadások voltak, hanem az idén képzőművészeti kiállítás, gazdanap, sőt két tábor is kitöltötte a nyári időszakot. 

– Ehhez is hűek szeretnénk maradni, és örvendetes az, hogy nem mi kell meghívjuk a kiállítókat, hanem ajánlják magukat, mint ahogy dr. Salat Csaba is, aki saját és néhai apósa képzőművészeti gyűjteményét hozta el. Továbbra is várjuk a felajánlásokat. Ami pedig a táborokat illeti, valóban jó kezdeményezésnek bizonyult és beigazolódott az, hogy a helyszín alkalmas diákszínjátszó tábor szervezésére. Társszervezetünk, az Artecotur Egyesület által működtetett színjátszó csoport jött el. Megegyeztünk abban, hogy jövőre is lesz tábor, sokkal hosszabb és tartalmasabb. S az is elképzelhető, hogy idővel diákszínjátszó találkozó, fesztivál helyszíne is lehet a Csűrszínház. A másik társszervezetünk, a Bekecs néptáncegyüttes is szervezett a kisebbeknek tánctábort. A gazdanap szervezését az RMGE Maros osztálya vállalta fel azzal a céllal, hogy ez amolyan „termés-ünnepként” is zárja az évadot. A szakmai tanácskozásokon kívül helyet és helyszínt szeretnénk teremteni, hogy a környékbeli gazdák elhozzák termékeiket, kicseréljék tapasztalataikat. Úgy éreztük, egy kicsit megcsappant ez iránt is az érdeklődés, így partnereinkkel is tárgyalni fogunk arról, hogy miként lehetne jobban mozgósítani az egyébként kimondottan célrendezvényre a gazdákat. Mindhárom rendezvény helyet kap a jövő évi programban. 

– Említette, hogy jövőre művészi irányváltás lesz. 

– Valóban merész fordulatot szeretnénk venni. Azt tervezzük, hogy nagyobb teret biztosítunk a kortárs művészeteknek, akár a színház, képző-, fotóművészet terén. Néhány előadás, amelyet meghívunk, már körvonalazódott, de várjuk azokat a partnereket, akik ezen a téren bemutatnák alkotásaikat a Csűrszínházban. 

– Tavaly a Csűrszínházi Egyesület elindított egy gyűjtést, aminek köszönhetően  könyvtárnyi anyag gyűlt össze. Működik-e a mikházi könyvtár?

– Több mint ezer kötetet sikerült adományozóknak köszönhetően összegyűjtenünk. Sajnos, még nem találtunk olyan szakembert, aki módszeresen elrendezné ezeket a köteteket, de a legszomorúbb az, hogy nem kölcsönzik ki a könyveket. Szükségünk lenne még polcokra is és egy könyvtárnak alkalmas helyiségre. Remélem, ebben partnerünk lesz az önkormányzat is. 

– Milyen mértékben támogatja a Csűrszínház tevékenységét a helyi önkormányzat? 

– Az épület a helyi önkormányzat tulajdona, együttműködési szerződés alapján működtetjük. Ígéretet kaptunk arra, hogy elvégzik a szükséges karbantartási munkálatokat, elkészül a nézőteret lezáró oldalon egy „csűrkapu”, sőt, az is elhangzott, hogy az  udvaron levő kövek helyére díszkő vagy aszfalt kerül. Köszönettel az eddigi támogatásokért, várjuk az ígéretek betartását, hiszen ez a színház tulajdonképpen nemcsak a mikháziakat, nyárádremeteiket, hanem mondhatni a megye magyar közösségét is szolgálja. S ha már itt tartunk, akkor az iskola vezetőségének is jár köszönet, amiért minden évben a rendelkezésünkre bocsátja az iskola és az óvoda épületét. Az is jó hír, hogy az idén a Nyárádmenti LEADER Egyesületen keresztül sikerült pályázatot nyernünk, aminek köszönhetően korszerű fény- és hangtechnikai felszerelést kapunk. Így, ha apróbb lépésekkel is, de fejlődünk.  

– Ha már a fejlődésről van szó, akkor meg kell említenem azt, hogy a Maros Megyei Múzeum három éve intenzív ásatásokat végez a római vár és a hajdani vicus – lakótelep – területén. Nemcsak régészeket vontak be, hanem műépítészeket is, akik bemutatták a régészeti parkról, ugyanakkor egy új kiállító-teremről, vendégházról készült terveiket is. Van tehát elképzelés arra, hogy a csűrszínházi mozgalom – akár idegenforgalmi vonzerőként is – nemzetközi hírnévre is szert tegyen. Ez is lehet egy irány arra, hogy a kulturális kínálat megújuljon? 

– Miért ne? Ilyen távlatokban nem gondolkodunk még. De teljes mértékben támogatjuk ezt az elképzelést, amelyet nemcsak a Csűrszínházi Egyesületnek, hanem elsősorban a helyi, de akár a megyei önkormányzatnak is fel kellene karolnia. Csak közösen érhetjük el azt, hogy Mikháza  a kapolcsi Művészetek Völgyéhez hasonlóan vonzó erdélyi kulturális központ legyen. Ehhez viszont az is kell, hogy a kistérség, a környékbeli önkormányzatok, a helyi vállalkozók, szállást adók is jobban bekapcsolódjanak, felkarolják e törekvéseket, nem csak a kulturális szolgáltatók.  Ez jelentős gazdasági forrása is lehet a térségnek, ha megfelelően sáfárkodunk ezekkel a lehetőségekkel. Mi szervezünk, dolgozunk, jövőre is lesz csűrszínházi évad, várjuk a közönséget!