Nagy Attila: Karácsonyutó

• 2015-01-16 13:29:24

Messzemenően nem tudok Semmit Rólad.

Messzemenően nem tudok

Semmit Rólad.

Mikor tüsszented el magad,

Van-e szerelmed, s hol hagy

A villamos, a busz meg egyéb

Járó- és repülőalkalmatosságok –

Van-e fiad, ki hús-vér,

És van-e lányod?

 

Krisztusról – aki vallotta, hogy

Az Apja vagy –

Tudok és igyekszem tudni még.

Hol nyaralsz, hol telelsz, és

Van-e fizud vagy nyugdíjad?

Tied a rét, az erdő,

Mely felhőkből ihat?

Mondd, a hitedből még kitart?

 

S az annyiféle arzenál,

Mely ha felrobbanna,

Bolygókat taszít el a Földtől:

Mondd, Te súgtad meg a

Titkos képleteket, hogy

Néhány agyament rémuralma

Most mindeneken őrköd?

Szeretsz és eldöngetsz – , nem,

Döngetsz kitartón – de: szeretsz!

Imába foglalnak milliók –

Mi az, mit előlünk mégis rejtegetsz?

Mert érzem én, hogy hiába szökdösök:

Ha nem akarod, szűnik a fény

És rettentenek új ősködök…

 

Mondják: az Íge s a Lélek lennél,

Vagy ha úgy tetszik: az Vagy!

Hordozva testemet, mely ropog és recseg:

Az erő, mely viszi, bennem hallgat,

De nem bírom szóra hívni

Sajátos öröklétemet –

Az Anyag, sem a Szellem

Nem őrzi meg majd történetemet.

 

Karácsony van most, és ünneplés helyett

Az Öröm mélyebb bugyraiba vágyom,

Hol nem kísért ébrenlét, sem szánalom,

Sem az álom –

Ahol a pálmaág lesöpri

Arcomról tennen ráncaidat,

És nem igazgat senki és semmi…

Tudatlan csodálni azt, akiben lenni,

Emberi vágyam: örök látomás. 

2014. december