Nagy Attila versei
Előhang
Idézlek feltétlen gyermekkorom
Ha szállt is meg később hamu meg korom
A mosoly a vigyor ha komikussá tett
Emberivé mégis s ha megvetett nem lett
Mindaz ami néhányunké és sokunké volt
Némán csüng a tábla bennem mert bezárt a bolt
A bolt bezárt és kialudt a lámpa
Megfontolt szavak telepedtek szájra
S mellkasomra higgadt őszutói sajgás
Színterek tűntek el és velük a zajgás
Kapar a torok is veszítésre állna
Szereplőd – de színes madár száll az ágra
12.
Búgócsigáról álmodok
Bolygóként pörgő színes világról
Anyám a másik kisebbik szobában
Naftalinos ruhákat rámol
Énekel amit ritkán szokott
S mint Móricz anyja felnevet
Söpri az ősz ott kint a tájat
Nyár maradékát sok lehullt levelet
Hason fekve a szőnyegen
Bámulom színesen pörgő világom
Majd belealszom abba hogy nincsen
Hogy álmomban ezt is kivárom