Nagy József Levente: Isten, akit Áginak hívtak
nesztelen jött
a kutya nem ugatta
az ablakból sem vettük észre
kopogtatás nélkül nyitott be
s csak állt szomorúan némán
csúnya volt és füstszagú
mindig zavarba hozott
talán korosabb volt nálam
ő maga sem tudta hány éves
nyurga testének rügyfakadását
alig lehetett látni göncei alatt
de kit is érdekelt
egykedvűen bámulta
könyveimet az asztalon
s tekintetétől rendszerint
belevétettem a leckeírásba
anyám kenyeret adott
almát pár jó szót
s már inalt is
mint az állat
ha zsákmányát menti
hiába szellőztettünk utána
fanyar illatával megjelölt
én nem tudtam hogy ilyenkor
az Úr látogatott meg
akit Áginak hívtak
s még csak le sem ültettük