Nagy József Levente: Virágvasárnap, 2020

leszegett fejjel poroszkál

a szamár végig a városon

kötőféken angyal vezeti egy 

kóbor eb szűkölve falhoz

lapul majd hirtelen elinal

s a két ezredévnyi csöndben

paták tompa apró kopogása

méri a maradék időt

míg ablaktalan házakban

riadt emberek hallgatóznak

s kérdőn villan tekintetük

vajon újra eljön az az idegen

mint szokott virágáradatkor

mi tele torokból hozsánnáztunk

mondtuk a magunkét mert nem

akartuk hallani mit beszél az

oltár fanyar füstjét szemünkbe 

fújta a szél könnyeztünk

ő érettünk mi a füst miatt

jaj! ma üres a templom sem

pap sem kufár a bárány

megalvadt vérét zöld legyek

dongják zárva van az ajtaján

papír mint keresztfán a felirat

a kis bicebóca koldus csak

szól neki hol vagyunk

s ő utánunk jön a szív mély

szakadékaiba kezében

kivirágzott ostort suhogtatva