Nagy László: Világos éjjel

Világos éjjel habfehéren

köd-ménesek úsznak a réten,

sörényük röpköd.

Dér jön, dér jön – így hegedülnek

didergő tücskök.

Tüzes levelek elpönögnek,

alszik anyja mellett a gyermek,

kezében alma.

Csillag süt a végtelen ürből

házra, kazalra.

Ebek vonítnak, leponyvázott

cséplőgépek mint elefántok

állnak idétlen,

ponyva-fülük harmatot ejtve

csattog a szélben.

Kiket az idő képen vágott:

parasztok, borzas ércbányászok

tömény szeszt isznak,

porban forognak, valamennyi

mennydörgő csillag.

Dicsekedve világba áradt

szaga a leveles dohánynak,

rongynak és bornak –

Sír az égi madár, a holdas

tavak jajongnak.

95 éve, 1925. július 17-én született Felsőiszkázon a Kossuth-díjas költő, műfordító, grafikus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Elhunyt 1978. január 30-án Budapesten.