Nagysármás

Felújítják az általános iskolákat

A cél a hatékonyabb energiafelhasználás 

Folyamatban van a nagysármási és a báldi általános iskolák korszerűsítése. A sármási 2-es számú általános iskolát a regionális fejlesztési alap 3,77 milliós támogatásával  újítják fel, ebből 2,96 millió uniós pénz. A cél az energetikai hatékonyság növelése a fűtésrendszer felújításával, a falak szigetelésével és alternatív energiaforrások felhasználásával. Báldon is hasonló munkálatok vannak folyamatban, bővítenek, korszerűsítenek a jobb energetikai hatékonyság érdekében. 

Mivel a felújítás során a sármási iskola egyik fala kidőlt, várni kellett a tervező utasításaira, ami bonyolítja a munkát, és feltehetően szeptemberre nem készül el az épület. Így az iskolakezdést megnehezíti, hogy a meglévő épületekbe kell elosztani, és iskolabusszal utaztatni is a diákokat. A kellemetlenségek addig fognak tartani, amíg a felújítást befejezik. Azt követően a település vezetői ugyanolyan körülményeket ígérnek valamennyi diák számára. A helyzetet nehezíti, hogy az építőanyagok megdrágultak, emiatt kormánytámogatást várnak, és addig is megpróbálják a helyi költségvetésből fedezni a különbözetet. 

A versenytárgyalás lezajlott, az utolsó megbeszélések folynak. Sajnos az építőanyagok megdrágultak, ezért a szabadidőközpont építése körül is bonyodalmak vannak, az építők visszaléptek, mert az eredetileg megszabott árhoz képest, amit az európai alapokból biztosítottak volna, jelenleg 25 százalékkal többe kerülnek a munkálatok. Ezért újra kell számítani a költségeket, és reménykednek abban, hogy egy most készülő kormányhatározattal rendezni fogják a helyzetet. 

Aggasztó a krónikus vízhiány

Ezt már nem lehet elviselni

Ha nyár, akkor hosszan tartó vízhiány, ami a tömbházakban kibírhatatlan, és a nagysármásiaknak fogytán van a türelmük – erősíti meg Botezan Valer, a mezőségi városka független polgármestere. 

Ez a település legnagyobb problémája, ami elriasztja azokat a fiatalokat, akik talán otthon maradnának. Áprilistól szeptemberig, de különösen a nagy nyári kánikulában nem órákra, hanem napokra, hetekre tűnik el a víz a település magasabban fekvő részein. Idős beteget gondozó, valamint kisgyermekes családok maradnak víz nélkül, elsősorban a tömbházakban, ami a kánikulában egyszerűen elviselhetetlenné és kibírhatatlanná vált a helybeliek számára. 

A polgármester azt tartja bosszantónak, hogy az utóbbi években elvégzett beruházások, amelyek a mezőségi ivóvíz és szennyvízhálózat bővítéséről szóltak, nem vezettek eredményre. Például a 2018-as hálózatbővítés, amely Mezőcsávást, Mezősámsondot, Rücsöt, Pagocsát, Mezőszentpétert és Nagysármást foglalta magába, és uniós, valamint kormánypénzekből 37 millió lejbe került. Bár tételesen szerepelt benne a Mezőszabad–Nagysármás vezeték, szivattyúállomások és víztartályok kiépítése is –, a jelek szerint nem segített a helyzeten. A Kolozsvárhoz való csatlakozás (amit több éve hangoztatnak) két-három évet vesz igénybe – panaszolja a polgármester. Majd hozzáteszi, hogy a korábban Sármásra tervezett cukorgyár építése, ami sokat segített volna a település helyzetén, szintén a vízhiány miatt maradt el. 

– A szennyvízhálózatot is bővíteni, korszerűsíteni kell, a múlt héten szerveztük meg a versenytárgyalást a munka elvégzésére, reméljük, hogy sikerül pénzhez jutnunk a vidékfejlesztési program keretében – teszi hozzá. 

Az iskolákon kívül más beruházások terén is nehezíti a helyzetet, hogy az építőanyagok megdrágultak, ezért a szabadidőközpont építése körül is bonyodalmak vannak, az építők visszaléptek, mert az eredetileg megszabott árhoz képest, amit az európai alapokból biztosítottak volna, jelenleg sokkal többe kerülnek a munkálatok. Ezért újra kell számítani a költségeket, és reménykednek abban, hogy egy készülő kormányhatározattal rendezni fogják a helyzetet. 

Botezan Valer ugyanakkor elismerően szól arról, hogy a Mezőség helyzete a magyar politikusokat valóban érdekli, és rendszeresen találkozókat szerveznek; Barabási Antal Szabolcsot, a mezőgazdasági minisztérium államtitkárát említette, aki személyesen tájékoztatta a gazdákat a világjárvány miatt kiutalt segítségről, a szarvasmarhatartók által igényelhető támogatásról. Értékelte, hogy a helyszínen tájékozódnak a helyzetről, mivel ennek ismeretében születhetnek a valóban hasznos törvények. 

Népzene- és néptánctalálkozó első alkalommal

Nagy eseményre készül a helybeli magyar közösség. Július 18-án, vasárnap először tartanak magyar népzene- és néptánctalálkozót Nagysármáson. A helyszíne a Samuil Micu Elméleti Líceum udvara – fogad örömmel Trombitás Jolán alpolgármester. 

A Járd ki lábam, járd ki most! rendezvényen négy meghívott vendég együttes, a magyarói Csurgó, a marosludasi Hajdina, a gyulakutai Szivárvány, a marosvásárhelyi Csillagfény és a helybeli Sárma táncosai lépnek fel, valamint Bíró Éva és Ábrám Tibor népdalénekesek. 

Énekel a helybeli reformátusok kórusa, és három vidám jelenettel a sármási amatőr színjátszó csoport szórakoztatja a közönséget. A találkozó szervezői a helybeli polgármesteri hivatal, a Maros Megyei Koreográfusok és Népi Együttesek Egyesülete, valamint a Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Maros Megyei Központja – újságolja az eseményt Trombitás Jolán alpolgármester, aki egyben a Sárma együttes vezetője. A találkozóra ismert személyiségeket hívtak meg, és remélik, hogy részt vesznek ezen a Sármáson újdonságszámba menő eseményen.

Mivel a városon halad át a Mária-zarándokút, a találkozó előtt délután 3 órakor a zarándokok számára egy tájékoztató panelt is felavatnak. 

Augusztus 28–29-én tartják a Nagysármási Napokat. Lesz kirakodóvásár, megszervezik a mezőségi Öregek tánca fesztivált, népdalversenyt és fellép a Sárma tánccsoport is.

Visszajáró vendégek a Ludovico panzióban 

A városka központjában működik a Ludivico panzió, amelynek tulajdonosa Kis Zoltán (képünkön) fiatal helyi vállalkozó. Külföldi rokonok segítségével alakította ki 2009-ben a szálláshelyet két ház emeletén és földszintjén, majd 2016–17-ben bővítette. Jelenleg hét szoba áll 27 férőhellyel a vendégek rendelkezésére. Van egyágyas szoba, és több férőhelyesek is, családok számára. Az épület udvarán a tulajdonos egyszerűbb szálláshelyeket alakított ki a településen dolgozó vendégmunkásoknak. 

Érdeklődésünkre, hogy kik szállnak meg a panzióban, elmondja: bár a mezőség közepén található, vannak visszatérő vendégei. Így például a Máriapócsról Csíksomlyóra tartó zarándokok, vagy olyan családok is, amelyek hazatérnek, de nincsen már meg a szülői ház, vagy az nem biztosítja azt a kényelmet, mint a szálloda. Majd hozzáteszi, hogy japán vendégei is voltak már. Minden munkát ő végez, ottjártunkkor éppen az ágyneműcserét hagyta abba, hogy elbeszélgessünk. Az épület földszintjén bár működik, mellette biliárdterem, a világot járt külföldi támogatók sok érdekes ereklyéjével a falakon. 

A tulajdonos pedig arra biztatja kortársait, hogy itthon is lehet boldogulni, csak meg kell találnia a lehetőséget annak, aki ragaszkodik a szülőföldjéhez. 

Kovácsműhelyből cukrászlaboratórium 

Zsigmond Aranka bevallása szerint már lánykorától szeretett süteményt készíteni. Az eljegyzésére is saját maga sütötte az édességet. A továbbiakban tanfolyamokon sajátította el a cukrászmesterség csínját-bínját, aztán a barátoknak készített édességet, majd azok barátainak, és annyira bővült a kör, hogy jelenleg jól működő, egyre népszerűbb cukrászatot működtet. 

A vállalkozást férjével együtt egy kovácsműhellyel kezdték, amelyben bútorgyárnak dolgoztak. Amikor a gyár tönkrement, váltani kellett. Így tértek át a cukrászatra. Kezdetben egyedül dolgozott, ma már öten vannak. Ottjártunkkor az ablakon néztünk be a tágas cukrászlaboratóriumba, ahol a torták készültek. 

A kis üzlethelyiségben sós és édes süteményeket kínálnak eladásra. Tortákat azonban csak megrendelésre sütnek – mondta a tulajdonos. Érdeklődésünkre, hogy mit igényelnek a kliensek, azt válaszolta, hogy minden különleges kérést ki tudnak elégíteni a kapott modell alapján. Nem mindig az a nehéz, ami annak tűnik – tette hozzá, ahogy azt is, hogy a keresztelőktől az esküvőkig minden alkalomra kapnak megrendelést, és egész nyárra van már munkájuk. Van, aki kevésbé, mások nagyon krémes tortákat, süteményeket rendelnek, kinek-kinek az ízlése szerint. A nyersanyagot a férj szerzi be Marosvásárhelyen, vagy megrendelésre az ügynökök házhoz viszik. 

Arra törekednek, hogy a legfrissebb termékekből dolgozzanak, és őszintén bevallja: nem hitte, hogy ennyire beindul a vállalkozás. Ami nem meglepő, hiszen a megkóstolt édességek közül ki sem lehet válogatni, hogy melyik a legfinomabb. 

Kiskonfirmáció, nagykonfirmáció 

Nagysármáson július 4-én tartották a kiskonfirmációs ünnepséget. Erről kérdeztük Kovács Levente lelkipásztort. Amint elmondta, egy tízfős csoportot hoztak létre két évfolyam társításával, hogy közösségi élményt is nyújtsanak a résztvevőknek. Az idén egy felkészítő volt a kiskonfirmálók számára, akik jövőre, helyi szokás szerint pünkösd előtt egy héttel fognak bizonyságot tenni hitükről, és részesülnek az áldásban. 

– A kiskonfirmációs csoportnak egy alapozást biztosítottunk, és a vasárnapi ünnepi istentisztelet keretében minden fiatalnak egy egyéniségéhez illő kérdésre kellett részletesen válaszolnia. Az ünnepséget a kórusszolgálat vezette be, és Lukács Melinda, valamint a lánya, Tamás Ingrid színesítették játékukkal – mondta a lelkész. 

Kovács Levente beszámolt arról is, hogy a múlt évben a járványügyi helyzet ellenére sem maradt el a bizonyságtétel, amelyet augusztusban tartottak meg. A szülők kérték, hogy, ha késve is, de legyen meg a templomi találkozás és az áldás, annak ellenére, hogy otthon nem lehetett nagyobb szabású ünnepséget szervezni. 

A missziós tevékenység eredménye két felnőtt személy konfirmációja volt az idén, akik elfogadták, hogy szükség van erre. A múlt évben pedig volt két olyan eset, amikor más vallásúnak kereszteltek tértek át társuk vallására. 

– El kell mondanom, hogy – a Marosvásárhely környéki egyházközségekhez hasonlóan – az idén 15 temetésünk volt, annyi, mint tavaly egész évben, amire a járvány is rányomta a bélyegét. Eddig négy gyermeket kereszteltünk, és a jelek szerint összesen tíz keresztelőnk lesz. De ez számadat, mert vannak külföldön élő családok, amelyek ragaszkodnak ahhoz, hogy itt kereszteljék meg a gyermeküket. Általában van egy erős szülői háttér, és amíg ez fennáll, addig nem történik meg a leválás – tette hozzá a lelkész.