2024. november 23., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Székelyudvarhelyi Székely Dal-egylet Férfikórusa a város legrégibb dalárdája. Tevékenysége szerves része Székelyudvarhely város és a környék, a Székelyföld művelődési életének, valamint Erdély magyar kórusmozgalmának.


A Székelyudvarhelyi Székely Dal-egylet Férfikórusa a város legrégibb dalárdája. Tevékenysége szerves része Székelyudvarhely város és a környék, a Székelyföld művelődési életének, valamint Erdély magyar kórusmozgalmának. A dalárda a város népének évszázados dalműveltségét őrzi. Ma a kórus ott van a többi felnőtt és ifjúsági kórussal az erdélyi magyar karéneklés élvo-nalában. Az általános történelmi légkör (kiegyezés) teremtette meg a lehetőségét a dalegylet létrejöttének 1868 tavaszán. 1873-ban már az első 42 dalárda között jegyezték. 1874-ben a kolozsvári dalosünnepélyen a kórust besorolták a közös éneklésbe, ahol Erkel Ferenc vezényelte Petőfi–Hubert Csatadalát. Ebben az évben vettek részt a budapesti dalversenyen is. 1892-ben megnyerték a Nemzeti Zenede ezüst-arany babérkoszorúját. 1894-ben az Adriai-tenger partján, Fiuméban (ma: Rijeka) a 32 versenyző kórus közül nyerték meg az első díjat. 1912-ben a budapesti Dalverseny ezüstserlegét hozták haza.

Az első világégés idején hallgattak a múzsák, hallgatott a kórus is. De 1925-ben Marosvásárhelyről már ezüstserleggel tértek haza. 1928-ban Segesváron dicséretben részesítették az együttest. 1935-ben ezüstkoszorúval díjazták teljesítményüket. Ezekben az években alakult meg a kórus védőszárnyai alatt a fúvószenekar és a színjátszó csoport. Méltán ünnepelték meg a 70. évfordulót.

A második világháború alatt ismét hallgatott a dalos egyesület. A háború után habár az egyleteket, polgári társaságokat megszüntették, javaikat elvették, államosították, ám más terek között, de megtalálták az útját a nemzettudat, a nyelv, az örökség, a szokások, énekeink megtartásának. A 40–50 év alatt felhasználták a műkedvelőket a kollektivizálásban, az ateista, egyházellenes és népellenes kampányban, propagandában. Ez végül a 80-as években a ‘Megéneklünk Románia, országot átfogó, minden kulturális ágazatot felölelő és megmozgató fesztiválja’ lett. Ezekről is több ízben tért vissza a dalegylet győztesen (Nagybánya, Kolozsvár, Marosvásárhely). Jelenleg 32–35 tagja van, többségükben középkorú és idősebb férfiak. Székhelye a művelődési ház. Elnöke Varga István.

A karvezető Kovács László ezt mondja: – A kórus eredményessége hosszú és kitartó munkának köszönhető. Magam tíz-tizenegy éve vezetem a férfikart, olyan kórust vettem át, amelynek kebelében kötelességemnek éreztem, hogy olyan műveket tanítsak be, amelyek a ma-gyarság magasztos, nagyszerű ünnepeihez illők. Az, hogy egyöntetűen szépen szól a dalkar, a hagyomány és a kitartó munka (a heti két próba) eredménye és gyümölcse. A férfikar mindig is emblematikus tényezője volt a székelyudvarhelyi művelődési életnek.

Varga István kóruselnök: Ebben a csaknem százötven éves kórusban dalolni dicsőség. Elődeink is megtisztelve érezték magukat, ha a Dalegyletben szerepelhettek. Nemzedékek során adták tovább egymásnak az éneklés gyönyörűségét, a Barabások, a Bodrogiak, sok-sok nevet sorolhatnék, apák, fiak, unokák sorát.
Mostanság egyre nehezebb szívesen éneklo férfiakat találni. Vegyes kórus mindenütt van, férfikórus egyre kevesebb. Erdély területén a miénkhez hasonló csupán két-három olyan magyar kórust tudunk, köztük a sepsiszékit és a gyergyóit, amelyek még őrzik és sugározzák az egykoriak markáns hagyományát, a nemzeti erővel megszólaló szólamok férfias üzenetét.

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató