Napló a hűségről

Bár sok érdekes életrajzi regény, emlékezés, önéletrajzi dokumentum jelent meg, gazdagítja az érdekes múlt feltárását, értékelését, számomra a könyvhét könyve Gyarmati Fanni 11 esztendőről szóló, a debreceni nyomdában sűrű sorközzel szedett, kétkötetes Naplója. 

Bár sok érdekes életrajzi regény, emlékezés, önéletrajzi dokumentum jelent meg, gazdagítja az érdekes múlt feltárását, értékelését, számomra a könyvhét könyve Gyarmati Fanni 11 esztendőről szóló, a debreceni nyomdában sűrű sorközzel szedett, kétkötetes Naplója.

Az áprilisi könyvfesztivál óta tartogatom, készülök az olvasására, a nyári könyvhétig értem vele, hiszen 1200 oldalról van szó, bár ebből százoldalnyi a hozzá fűzött utószó, jegyzetek, életrajz. Sajtó alá rendezte Ferencz Győző, Nagy Zselyke.

A Jaffa Kiadó kitűnő műhelymunkát, a szerkesztő és szöveggondozó, a jegyzetek és az utószó írója az ismert József Attila-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész, Radnóti életrajzírója, Ferencz Győző mestermunkát végzett. Az első kötet címlapján fiatal lány arca, talán álmodozó, talán egy felejthetetlen pillanat múlásán révedő szemeit csodáljuk. Gyarmati Fannit Radnóti fotózta így.

A Napló évtizedek eseményeit rögzíti, szép, szenvedélyes, vidám és szomorú, szenvedő perceket, órákat, éjszakákat. Szép akkor még számukra a világ, zöldellnek a fák a Svábhegyen, csónakjuk a Duna vizét szeli, napoznak a Pozsonyi úti ház teraszán, vakít a hó síelésük nyomán a Budai hegyekben. Otthonuk még a pesti Duna-part sétánya, a Centrál és a Nyugat-kör. Milyen szép pár: Gyarmati Fanni, a gyorsíró, oktató és a Szegeden már egyetemi éveiben gyönyörű verseket közlő Radnóti Miklós. Milyen tökéletes törekvés sietteti lépteiket a korszak legjobb irodalmárainak, képzőművészeinek társaságában. Él még Babits, megjelenik a Nyugat. A Szegedi Egyetem fiataljai és később kialakult pesti baráti körük közös célkitűzéssel szereznek jó hírnevet, veszik körül szeretettel a fiatal költőt és szerelmét. Ortutay Gyula, Szerb Antal, Schöpflin Gyula, Mészöly Tibor, Kovács Margit, Boldizsár Iván, Hont Ferenc, Baróti Dezső, Tolnai Gábor, Bálint György a testvéri jó barátok. Szép versek, kitűnő műfordítások, tanulmányok kerülnek ki a költő tollából ebben az időben. Radnóti őszinte segítője, mentora, Sík Sándor pap tanár is mellettük áll végig a nehéz időkben is.

Fanni ereje, derűs fiatalsága teljében tanít és vezeti apja gyorsíróiskoláját, nyelveket tanul, és a legtöbb, hogy okos, művelt társ, akire egy fiatal költő valaha is vágyhatott. Lassanként azonban a legragyogóbb fények is kihunynak. A fasizmus, az antiszemita kurzus a háború legsötétebb pillanatait sürgető módon egyre csak sodorja a főváros felé. A Napló feljegyzései a veszélyhelyzetről még csak ritkán szólnak. A mindent megbeszélő, összetartó társaság (József Attila is gyakran elmondja verseit körükben) lassacskán észreveszi, mi történik körülöttük. Vajon mégsem látnak tisztán? A szüleik, a józan öregek sem, akik itt alapították meg családjukat, munkás életüket? Többnyire asszimilálódott, megkeresztelkedett, nevüket magyarosított zsidó családok, értelmiségiek, magyar polgárok. Hiszen a harmincas évek vége felé mindennap történik valami, ami már létüket, egzisztenciájukat érinti. Nem akarják észrevenni, nem menekülnek.

A pap költő professzor, Sík Sándor, a néprajz nagy tudósa, Ortutay Gyula, a Nyugat vezető irodalomtudósai, színészek, rendezők nem járnak nyitott szemmel? Nem készülnek fel arra, hogy megakadályozzák a pusztító eszmék terjedését? Megvan még Trianon gúzsba kötöttsége? Az emlékezet, a kutató történetírás százszor visszaidézte az eseményeket, az ejtett sebek nem gyógyuló hegeket hagytak. Úgy tűnik, ezeket nemcsak a valóságos szenvedők, hanem a jóvá tenni igyekvők is hordozzák.

Fifi és Mik – 1935–1940

Abban az évben egy vasárnap Gyarmati Fanni (Fifi) orvos bátyjától egy határidőnaplót kap ajándékba. Akkor már hat éve élnek „boldog szerelemben” Mikkel, Radnóti Miklóssal, ahogy írja. Ő kéri, hogy készítsen feljegyzéseket, de a dátumos, kemény táblás füzet „csábít a naplóírásra”. (Gyarmati Fanni kitűnő gyorsíró, apja dr. Gyarmati Dezső parlamenti gyorsíró, miniszteri osztálytanácsosi rangban vezetője az országgyűlés gyorsíróirodájának. Iskolát alapít, ahol lánya is tanul és később tanít.) Kézenfekvő, hogy a Naplót gyorsírással vezesse, és ezt megteszi 1946-ig, bármilyen viszontagságos körülmények közt is él, bujdosik, pincékben rejtőzködik az ostrom alatt, vagy szívszorongva várja a híreket akkor már halott férjéről.

Az, hogy mi mindent tart érdemesnek feljegyzésre, pontosan meghatározza azt a hosszan tartó szenvedélyes érzést, amely a már fiatalon költőként induló Radnótihoz köti.

Tizennégy éves korában ismerkedett meg a tizenhét éves Radnóti Miklóssal, erről töredékben maradt gépírásos emlékezésében írt. Ilonka néni (Schvartz Ilonka) legendás hírű és tudású tanárnő mindkettőjüket tanította, úgy gondolta, érdeklődésük, lényük annyira hasonló, hogy találkozniuk kell. Együtt jártak a Magyar Ifjúsági Balassa Kör rendezvényeire, amelynek Haladás című diáklapjában Radnóti publikált. A kör egyik műsoros délutánján az ifjú költő megmutatta neki Nem volt anyám című versét. Így kezdődött vonzalmuk és szépségen, álmodozáson, egymást féltő őszinte vívódáson átívelő kapcsolatuk. Szerelmük, önvizsgálatuk, csalódásaik kísérik ezt az utat. A Napló Gyarmati Fanni rengeteg munkáját, anyjáról, árván maradt unokahúgáról való gondoskodását, bámulatosan sokrétű tevékenységét és a mindennapok gondját, később a Pozsonyi úti lakás rendezését, a házasságot, a versírás zavartalanságának megteremtését férje számára, tárgyilagosan, folyamatosan mutatja, szemlélteti. Házasságkötésük után gyönyörű nászútról számol be, Révfülöpön a Balaton szépsége, a sok úszás nagy megnyugvást hoz számukra. Beköltöznek a Pozsonyi úti lakásba, amely sokáig otthonuk lesz. Állandó jövedelme csak Gyarmati Fanninak van a tanításból, gépelésből, gyorsírásból. Radnótinak soha nincs állandó pénzkeresési forrása, a műfordítás, versei megjelenése, kritikái, rádiós szereplése a zsidótörvények megjelenéséig tart biztosan, azután esetleges.

A legszebb emlék marad mégis ezekből az évekből párizsi utazásuk. 1937-ben utaznak Párizsba a Baumgarten-díjnak köszönhetően. Gyarmati Fanni nagy számításokat tesz, hogy miképpen lenne olcsóbb az utazás, a fáradalmaktól, a hosszú úttól akkor is férjét félti. Rohangál, csomagol, Radnótinak jó ruhára, ingekre van szüksége, hiszen a Pen Klub ismerkedési estjére is mennek. Hosszú, kínos útjuk után végre a Champs-Elisée-n, és a Concorde téren sétálnak, rövid beszámolója a Qartier Latin-beli szállásukról izgalmas, minden élményét rögzíti, de közben Mik torokgyulladását kezeli, orvoshoz rohan miatta. Elérnek a világkiállításra, röviden a pavilonokat is leírja, elmennek a Notre-Dame-ba, a Louvre-ba, rengeteg ismerőssel találkoznak, francia filmestéken vesznek részt, beszélgetnek Gara Lászlóval. Minden nap egy-egy villanásnyi élmény. Egy hónapig tart párizsi útjuk, de a hazatérés boldogsága olyan, mint egy új életkezdés. Jó, hogy nem érzi – mondaná az olvasó –, mi vár még rá.

Hívja a Duna, a csónakázás öröme, hogy elmúljanak a „sötét, fekete gondok” és jövőjük bizonytalansága.

Még szép napok 1936-ban, amikor a Szép Szóban „gyönyörű szász versfordítások” jelennek meg. Adolf Meschendörfer, Erwin Neustadter, Heinrich Zillich versei.

Adolf Meschendörfer szépséges Erdélyi elégiája, az erdélyi tájat idéző sorai Gyarmati Fanni szívét is melengetik. – „ Másképpen zeng a kút itt, másként fut az idő”… „Más a március íze, a széna szaga más, másképpen cseng a szív szava, a hűségvallomás” – hogy csak ennyit idézzünk a versből. Azt még hozzáteszi: négy darabért 10 pengőt adtak.

1937 decemberének szomorú feljegyzése, amikor az EST nagybetűkkel hozza József Attila halálhírét. „Drága Tilla, drága kisfiús, kedvenc költőm, hogy szerettem…” – írja. Majd tovább:

„Nem álltunk eléggé mellette, pedig igazán ő megérdemelte volna. Elállták tőle az utat a »barátai«”. Később álmodik Attiláról.

Az első kötet befejezése már a munkaszolgálatra behívott Radnóti karácsonyi hazaérkezéséről szól. Elébe megy a Nyugatiig: „Miklóska hétrét görnyed a zsákok és takarók alatt, rettentő beesett arccal, kétnapi utazás után fűtetlen kocsiban. Nem is tudom elhinni, hogy végre mégis csakugyan ő.”

A bori notesz

A második kötet 1941. januárral kezdődik. Radnóti otthon van, de fokozatosan gyengül, nyugtalan. A család menekülteket fogad be, meghal Gyarmati Fanni apja. Egyre nehezebb a megélhetés. Hosszú ideig,1942–43-ig Radnóti munkaszolgálaton volt, nem keresi a menekvést, és utoljára 1944 májusában újra elviszik. Ekkor már bújtatták volna barátai, de nem akarja. Gyarmati Fanni érte és a családért vállalja a bujkálást. Hiszen majd hazajön.1944 júniusától szeptemberig Pécsen, hamis papírokkal. Sík Sándor segítségével a Santa Maria Leánynevelő Intézetben élt, ezután minden erejét a mentési munkának szenteli Budapesten. Megmenti anyját és unokahúgát a magyar és a svéd Vöröskereszt segítségével. Az ostrom alatt tovább bujkál, az utolsó heteket Boldizsár Iván budai lakásában tölti, majd visszamegy Pozsonyi úti lakásába. A naplót 1946-ban fejezi be, szeptember 9-én. Azelőtt, augusztus 19-én jegyzi le a Napló legfájdalmasabb részét, ma sem értem, hogy tudta mindezt leírni.

Az abdai tömegsírból kihantolják Radnóti Miklós agyongyötört földi maradványait. Gyarmati Fanni elmegy Abdára, meghallgatja a gátőrt, aki szemtanúja volt a menettől lemaradtak kivégzésének, akik közt már reménytelenül, támogatva, egy szekéren Radnótit is hozták.

Magára erőltetett nyugalommal végigmegy az úton, a férje halála útján, átadják neki a tömegsírban megtalált iratokat, a verseket, a fényképét, a talizmánját, Gyarmati Fanni érte mondott, érte leírt imáját. Az utolsó feljegyzésben írja. „Miklóst megölték, és most is folyton megölik, mert mit érnek a reklámozó ismertetések és nekrológok, mikor a temetésén Illés Endrén kívül más nem volt a nyugatosok közül. Az Írószövetség nevében is a »moszkovita« Gergely Sándort küldték búcsúztatóra. Nekik most sem kell Miklós, kitaszították, és élete legnagyobb gyötrődései ekörül most még mindig folytatódnak. Idegen… vagy könyörtelenül azzá formálják maguk között…”. Valószínűleg a fájdalom, a jóvátehetetlen gyötrődés szavai.

A fekete bőrtárcáról, amelybe a költő verseit rejtette, többször esik szó ebben az utolsó feljegyzésében. „Egy szerb felírású notesz, benne az ő ragyogóan tiszta, biztos, gyönyörű írásával ajánlás az elején, annak, aki megtalálja, hogy juttassa el Ortutay Gyulához… Aztán a versek, hol elmosódva, hol olvashatósan… A szörnyű út közben íródtak ezek, az utolsó fél lábbal a sírból, Szentkirályszabadján, amikor talán el is találta egy lövés, vagy csak a lezuhanóval dőlt le ő is.”

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni 1946. szeptember 9-én befejezi a Naplót. A kötet végén közölt életrajzból megtudjuk, milyen sokat dolgozott ezután. Még két főiskolai, nyelvtanári diplomát szerzett fontos, felelősségteljes, köztisztviselői beosztása mellett.

Százegy évet élt, egy éve, 2014. február 15-én, otthonában halt meg.

A jegyzetek és az utószó

Ferencz Győző irodalomtörténész szerkesztői, szöveggondozói munkája nagyszabású, a Napló minden vonatkozását felölelő munka, a szerkesztés és szöveggondozás magasiskolája.

A második kötet az 519. oldaltól a 639. lapig terjed. A Naplónak rengeteg szereplője van, a magyar irodalmi élet és a két család, továbbá a korabeli kiadványok, irodalmi társaság, ez jól követhető a pontosan összeállított Jegyzetekből.

A Napló szöveggenezise és a szöveggondozás elvei külön tanulmányban olvashatók, amely Gyarmati Fanni gyorsírással jegyzetelt – 9 határidőnapló, egy kemény táblás és négy puha fedelű füzet – 1319 oldal gépiratba másolt leírását és történetét foglalja össze.

Hogyan készült a gépirat, amelynek külön története van? Ferencz Győző Radnótiról írt kritikai életrajzában idézi a Naplóból, amelyet Radnóti Miklósné rendelkezésére adott munkájához, és megbízta egy majdani kiadás előkészítésével. Így jelenhetett meg a Napló teljes szövege. Ezt megelőzően még úgy döntött, hogy csak halála után jelenhet meg. Férje munkásságát mindvégig tisztelettel, szeretettel védte, minden kiadásra figyelt. Ferencz Győző elnyerte bizalmát és megbecsülését. Ezt a munkát a befejező tanulmányokkal, jegyzetekkel a Radnóti munkásságáról szóló irodalomtörténet-oktatásban, kutatásban kiválóan hasznosíthatják tanárok, előadóművészek, diplomázók. Kiteljesíti a Radnóti-irodalmat.

A Napló izgalmas, megrendítő, olyan olvasmány, dokumentum a Nem tudhatom költőjének életéről, amelyet hét évtizeddel befejezése után nyomtatásban, a magyar irodalom páratlan, értékes művének tekinthetünk. A költő Lager Haidenauból, a hegyekből küldte kiáltó vallomását:

„Mikor láthatlak újra, nem tudom már

Ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár…”

A hitves hetven évig őrizte férjének emlékét a tizenegy évig írott Naplóban is: ez igazi tiszteletadás a költő hősies életútjának.